The Jack

szeptember 17, 2010, Dunai
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: KOCSMA/PUB | 2 hozzászólás



A hely a jogi egyetem háta mögötti Potaissa utcában található (közel a központhoz), és nemhiába kapta “A legkisebb pub a városban” (The smallest pub in town) elnevezést: annyira kicsi, hogy ha figyelmetlen vagy, simán elsétálhatsz mellette. A szlogen egyébként nagyon jó, még belépés előtt azon kezdesz el gondolkodni, hogy mennyire lehet apró az a kocsma.

Ahogy belépsz az ajtón, már átérzed a hely fílingjét. Előtted ott a bárpult, balra van a mosdó, ahová csak akkor mehetsz, ha be van zárva a bejárati ajtó. A wc ajtaja egyébként nem is egy ajtó, hanem egy elhúzható harmonikaszerűség, maga az illemhely kb. 1 négyzetméteres és koedukált. Ha már hárman ülnek a bárpult mellett, igen nehezen lehet közlekedni a jobbra lévő, másik helységbe.

Ott kicsi, kerek asztalok vannak, kicsi székekkel és a fal mellé erősített padokkal. Ülve kb. 25 ember fér el, egymáshoz nagyon közel, de buli esetén sokkal többen zsúfolódhatnak be. A hangulat a szűkös hely miatt családias, azonban lehet akad, akit zavar, ha idegenek ülnek hozzá nagyon közel.

Van egy projektor, tehát karaokézni is lehet vagy vetítéseket tartani. A kiszűrődő zaj miatt az ablakokat este szigorúan csukva kell tartani, mert a szomszédok haragját sok kocsma sínylette már meg, azonban így a cigifüst is nehezebben távozik. Igaz, hogy van egy kis ventilátor, de az nem elég, mert egy ilyen parányi légtérben egy cigi is nagy füstöt termel.

Az árak átlagosak, a legolcsóbb sör a Temesvári (3,8 lej). Három kiszolgáló váltja egymást, a két tulaj és egy pincérnő, akik mindent megtesznek, hogy jól érezd magad: például lehet kérni számokat legyen szó drum ‘n’ base-ről vagy reagge-ról, ha egyszer ott iszol, a visszatérés garantált. Egyébként mindig találhatsz ott külföldit, hiszen a közelben van egy diákszálló, ahonnan a vendégek előszeretettel ugranak le egy-egy sörre.

A The Jack arra van kitalálva, hogy kevés emberrel is jó hangulatot lehessen teremteni.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 2.94

Fortuna hotel

augusztus 10, 2010, Margit
2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: SZÁLLODA (PANZIÓ) 3) Helység: Tusnádfürdő | 3 hozzászólás



Miután nekem is szerencsém volt egyszer a Tusnád hotel étterméhez, a Fortuna valóságos paradicsomnak tűnt. No de nemcsak viszonyítva: önmagában is nagyon szép és kellemes hely. A honlapon megjelenő főfotó ügyes szögből mutatja a hotelt: úgy tűnik, mintha a semmi közepén lenne. Ez persze nem áll: a Tusnádfürdőből Csíkszereda felé vezető út mentén, éppen csak a településen belül található.

A szobákról csak áradozni lehet: a nyers fából faragott, csupán pácolt bútorok csodásan illenek a környékhez. Az ágy kényelmes, a szekrényben van hely, a fürdő és általában minden patyolattiszta. Van kétágyas vagy franciaágyas szoba, illetve luxus- és családi apartman. A  szobák ablakai mind a fenyvesekre és a fából faragott, nagyon mutatós és hangulatos játszótérre néznek.

A társalgóban billiárdozni lehet, és különösen télen nyújthat kellemes élményt a kandallóban pattogó tűz. A berendezés és dekoráció helyenként picit giccsbe hajlik, de nem zavaró, ennyit el lehet viselni. A hotelnek saját sípályája is van, így télen is lehet elfoglaltságot találni. Az étterem benti helyisége talán kicsit sötét, a terasz meg szűkös, de ettől könnyen el lehet tekinteni; mindkettő tiszta és hangulatos.

Ami az ételeket illeti, a honlapon feltüntetett fogások közül nem minden szerepel az étlapon, de ami van, az nagyon finom. A tejfölös gombalevest kimondottan tudom ajánlani, de a tokajiban kisütött csirkemell is jó :) Az italok terén szintén nincs nagy választék, pontosabban a sörök és röviditalok skálája szűk, borokból elég sokféle kapható. A pincérlányok nagyon kedvesek, ottjártunkkor kicsit kapkodtak, de valószínűleg csak a szokatlanul nagy társaság okozta.

Az árak általában véve meglehetősen magasak, a szobákat (nyári kedvezménnyel) 179-230 lej között lehet kibérelni.  Az ételek különlegességüktől függően 20-50 lejbe, a sörök és üdítők 5-8 lejbe, a röviditalok 8-12 lejbe kerülnek. Viszont fontos, hogy az ember a pénzéért odafigyelést és minőséget kap. Mindent összevetve, ha egy sátras-konzerves kirándulásnál többet szánnánk tusnádfürdői tartózkodásunkra, mindenképp megéri a Fortunába látogatni.



* pontos átlag: 5.00


* pontos átlag: 3.29

Tusnád hotel

augusztus 5, 2010, admin
2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: SZÁLLODA (PANZIÓ) 3) Helység: Tusnádfürdő | 2 hozzászólás



Többen is alkalmunk volt kipróbálni a tusnádfürdői Tusnád hotel kétcsillagos szolgáltatásait a közelmúltban. Elöljáróban az árakról: szezonban a kétágyas szoba 160 lej, egy napra 3 főétkezésre simán elmegy az 50-60 lej is. Az 5 lejes csorbától a magasabb árfekvésű kajákig nagy választék van, kivéve ha vegetariánusok vagyunk.

www.tusnad.ro

Mr Green
Alapvetően kétféle reakciót tud kiváltani Tusnád legnagyobb (és valamikor talán legelőkelőbb) szállodája, a Tusnád szálló. Van, aki szívesen nosztalgiázik ízig vérig nyolcvanas évekbeli hotelben: ők élvezettel szívják tüdőre a kommunizmus felejthetetlen, enyhén áporodott, ugyanakkor édeskés szagát, tévelyegnek a hotel „modern” beosztású, huzatos és sötét folyosóin. Elégedetten sóhajtozva szemlélik a szobájuk rozsdás raktárajtóra nyíló kilátását, nevetnek a megrepedt vécekagylón, a hotel jellegéhez illőnek tartják az étterem élénklila falait és a középkorú felszolgálók jellegzetes, dauerolt egyenfrizuráját.

Mások viszont mindezt horrorként élik meg, állítván, hogy ilyen hotelnek nem szabadna léteznie 2010-ben. Én magam azok közé tartozom, akik szívesen tovább éltetnének hasonló vendéglátóipari egységeket: gyerekeink is kell lássák, milyen hangulatos helyeken nőttek fel szüleik.

Különösen menőnek és az épület stílusához tökéletesen illőnek tartom az étterem Milka-lilára festett falait, a vaskos geometrikus gipsz-stukkókkal, melyen itt-ott lyukat vágtak a szellőző koszos műanyagrostélyainak. A vendégek – nagyrészt nyugdíjasok – is teljesen beleillenek a képbe, szerintem már csak egy Roland szintetizátor hiányzik, amely mellett egy ötvenes ex-szexbomba búg a mikrofonba unott szerelmes dalokat, úgy este nyolc óra tájban, és lelki szemeim előtt látom, amint apjuk pedig felkéri táncolni anyjukot, aranylakodalmuk alkalmából.

Ami a menüt illeti, sok jót nem tudok elmondani róla – igaz, sok rosszat sem. Nagyjából azt kapja az ember, amit egy jobbacska nyolcvanas évekbeli vendéglőben kaphatott. A választék a parasztcsorba-babgulyás-flekken-főttkrumpli vonalon mozog, az adagok pedig kiadósak. Nem mondhatnám hogy rosszul vannak elkészítve, igaz, jól sem: az ízek és a tálalás mintha ugyanazt a régimódi, ma már teljesen idejétmúlt és viccesnek tűnő „eleganciát” tükröznék, mint maga a hotel.
Osztályzat: 5

Ms Orange
A Tusnad Szálloda Tusnadfurdő egyik legnagyobb és szinte legrégibb szállodája, amely esetében nem mondható el, hogy „az árak a földön járnak”. Legelső gondolatom a szállodával kapcsolatosan a szoba átvételekor támadt, amikor is megláttam kifüggesztve az árlistát. Ennyi pénzért már csak jó lehet, gondoltam. Hát tévedtem. Kolozsvári viszonylatban, ugyanannyiba került a Tusnád szálloda két ágyas szobája, 2 csillag, mint itt egy három csillagos. És igen, a szobák körülményei és illatai hűek maradtak a szálloda építésének korszakához, lásd 70-es évek.

Azok számára, akiknek nincsenek nagy elvárásaik a körülményekkel kapcsolatosan, viszont tökéletesen megfelelhet. Van wireless, persze csak a folyosókon és az előtérben. A szálloda vendéglőjének felhozatala is rendben van, és az étel is egész jó. Megrészegedni viszont már költséges lenne, egy fél literes üdtő is 7 lejbe kerül. Lehet asztaliteniszezni, fodrászhoz menni, masszíroztatni, biciklit bérelni, kinek mihez van kedve. Kirándulási lehetőségek bőven akadnak és persze medvék is.

Én azok közé tartozom, akiknek nem nagyok az elvárásaik. Ha az ember kifog egy olyan szobát, ahol esetleg az ablakot és a wc ajtót is rendesen be lehet zárni, akkor egészen jól el lehet tölteni egy hetet.
Osztályzat: 2,5

Ms White
Igazi időutazás és déja vu élmények sorozata érte a Tusnád hotelben megszálló vendéget: az előtér dohos, ételszagos, befülledt levegőjétől szívét melegség öntötte el, mert eszébe jutott a gyermekkori tengerparti nyaralás, és a Neptun szálló, ahol narancsízű Brifcor szukkot kapott a recepciós nénitől. Ugyanerre az élményre emlékeztette a szebb időket megélt elnyűtt lábtörlő is, a felidézett hangulatot az évtizedes kosszal immár végérvényesen eggyé vált padlószőnyegnek sem sikerült eloszlatnia.

A szobába való belépéskor új csúcsokra hágott a nosztalgia vendégünkben, mert eszébe jutott, hogy ilyen padlószőnyeg, jé, és pont ilyen toalettasztal, és a hozzá passzoló karosszék, és világra olyan dohos szag volt az ezelőtt 20 évvel megboldogult szomszédnéni lakásában is, akinél néha házi feladatát körmölte, míg a munkából hazatérő szüleire várakozott. Amikor belépett a fürdőszobába, nem tudott nem emlékezni a 70-es évek környékén átadott tömbházlakásra, amelyben gyermekkorát töltötte: abban a fürdőszobájában is ugyanilyen volt a zománcozott vaskád, hozzá passzoló fajansz és padlócsempe, porcelán vécépapírtartó, még mielőtt családilag felújították volna a helyiséget. Csupán a csapok és a fűtőtestek láttán kezd derengeni, hogy azért mégis véget ért a kommunizmus. A paplan gyanánt szolgáló pokróc kedves kutyájának fekhelyét juttatta eszébe.

Megelégedéssel nyugtázta, hogy a Tusnád szálló a vendégek minden igényét ki tudja elégíteni, hiszen saját étteremmel is rendelkezik. A vendéglő stílusára is jócskán odafigyeltek a dekorálással foglalkozó enteriőr-tervezők: előbb megnézték a Blue Velvet című Lynch-filmet és a legutóbbi Reno-i Elvis hasonmás-verseny helyszínéül szolgáló terem berendezéséről készült felvételeket, majd finom művészi érzékkel keverték az ott látottakat. Az eredmény lenyűgöző: a szaturált lila és egy halványabb színváltozatában pompázó falakat jól ellensúlyozza az asztalokat borító sárga terítő.

A higiénia szempontjából kivetnivalót nem talált vendégünk: a pincérek megnyerő fekete-fehér vasalt egyenruhája, és nővérke-cipőbe bújtatott, bokán felül érő fehér zoknis lába egyértelműen a tisztaságot és a rendet jelképezik. A menüt is emlékezetesnek találta: a lakodalmakon sem kényeztethetik jobban az embert. A menü összeállításakor figyeltek arra, hogy ne mozdítsák ki a pihenni vágyó vendégeket kulináris komfortzónájukból. Emellett senki nem mondhatja el, hogy sajnálják a húst a vendégtől: még a zöldségleves is húsleves alapléből készült. Értékelendőnek tartotta vendégünk többek között a konyhai személyzet mértékletességéről tett tanúságát is, amikor rájött, hogy a már egyszer felszolgált kenyérszeleteket és uborkás salátát nem dobják ki, mint a pazarló kapitalista vendéglátóipari egységekben, hanem egy másik vendégnek is felszolgálják. Így hát nem csoda, hogy gyönyörűséggel eltelve hagyta el a hotelt, sőt talán egy kicsit bánta is, hogy csupán két napig szállt meg ott.
Osztályzat: 0



* pontos átlag: 3.00


* pontos átlag: 2.33

A dési állomás “Universal” Étterme

június 22, 2010, kattanok
2) Kategória: a) LEGALJA 1) Típus: ÉTTEREM 3) Helység: Dés | 7 hozzászólás



Éjjel 2-kor zárnak. A pincér kosztümös, beesett vállú, zsíros hajú, barna lepcsi van rajta, s alig nyitja ki a száját, ha beszél. Az asztalon Iancu, fegyverrel és egy pohár őféle spriccel a kezébe, a piros alapon írja: “dreptate si tarie”. Bal felől egy 150 kilós, szoknyás, élettel teli, de megáporodott asszonyság ül. Jobb felől 2 férfi, mindkettőnek óriási a hasa, 10 percenként max. 5 mondatot lejtenek. Egy hűtőből vették ki a ciorbát, amit ettem, és száraz virág van a pulton. Gondoltam, azt ő is eszi. A rágógumis standot 70 kerek éve nem töltötték fel, 69 éve nem mosták meg. A szag nem érződik, mer’ hanggal űzik egy levegőforgatónyavalyával a plafonon. Az idő múlatásáról a hűtő tetején egy 30 centis, hoppá!! - nem recsegő, kínai rádióból próbálkozó román műfolklór dalai gondoskodnak, átadták nekünk a felejthetetlen szórakozás lehetőségét.

Ez a totális várakozás váróterme. Itt, amit mindenképp lehet: várni. Mire? A történéseken túl, a vonatra. Jobb felől az egyik kussoló, pocakos veresképű bámul, érzem a bakhatnékját, de a legszívesebben fertőtleníteném az égető bunkóságtól. Magas a terem, a fakult és szomorú narancssárga - vagy barna? - festék legszívesebben megölné magát, csak a por nem hagyja.

Még van 15 percem, aztán átvonulok a sínek alá a maradó 1 órára.

Az agyontapogatott, ősidők óta ujjlenyomatokat őrző hűtő ablakán túl, gyanútlanul fekszenek az újrahasznosított celofánnal leborított falnivalók. A hűtőről bólogat egy exerdeigyümölcsös félfantaflakonból egy csokor anyósnyelv, mellette a tavalyi agyonköpködött árlista. 5 lej a disznólé, 7,5 a béllé, sört és szukkot meglepő választékból lehet vásárolni, sör: 2,5 - 3 lejig, a szukkból a zöld teás nestea 3,5.

Bátor jelenlétet kívánok annak, aki erre jár!! Csak, hogy az aktualitásról is meggyőzzelek, itt a bejegyzés papírra vetett változatának ideje: 2010. július 18., 01:07 - 01:52 időszakban.



* pontos átlag: 1.00


* pontos átlag: 2.93

P. Howard (az egykori Klausen helyén)

május 31, 2010, tengeri
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: KOCSMA/PUB | 2 hozzászólás



Hosszabb kolozsvári tartózkodás tervezése előtt érdemes felfrissíteni a kocsmakínálattal kapcsolatos információkat: ebből a célból kérdeztem végig több ismerőst, mit tudnak a Klausen helyén nyílt kocsmáról. A legtöbbüknek a P. Howard kocsmanévként semmit nem mondott, nem tudatosult bennük a változás, vagy nem jártak ott régóta; ők nem is nyilvánítottak véleményt. Akik válaszoltak:

Mr. Green

Egy újabb magyar kocsma Kolozsvárt: P. Howard Social Lounge & Coffé. Vajon mit takarhat egy ilyen hosszú és akár sok mindent is sejtető név? Ilyen gondolatokkal látogattunk el először oda. Tágas és tiszta, s ami először feltűnt, hogy nem is változott sok minden az előző (Klausen) kocsmához képest. Normális árak, nem olcsó, nem is drága, inkább az a közepes, okés kategória.

Sajnos az, ami másodszor feltűnt, az maradt véglegesen a fejünkben: nincs egyénisége, egy a többi gyenge stílusú kocsma közt, létezik, megcsinálták, hogy ha esetleg máshonnan valaki kiszorul, amikor már minden hely betelt, akkor legyen hova beülni. Halk zene, nagyok és üresek a terek, vágható a füst: kérdezhetjük, hogy vajon miért pont P. Howard?

Ms. Blue

Didergős februáreleji estén, full forraltbor-szezonban ültünk be először nagyobb társasággal a P. Howardba. A név alapján matrózos, légiós és egyéb Rejtőt idéző berendezési tárgyakra számítottunk, ehhez képest randomnak is mondható képek lógtak a falon. A belső teremben, ahol letelepedtünk, egy kis harmónium állt – rögtön beugrott, hogy akár egy „Kvasztics doktoré” felirattal is fel lehetett volna dobni. A kedvünket viszont nem a berendezés vette el.

A pincérlány minden alkalommal, amikor kihívtuk, felrúgta a szomszéd asztalnál álló széket, egyszer odaverte a tálcát, és hasonló apróságok; mégis kedves mosolya miatt sokaknak szimpatikus is volt. Az árak közepesen elfogadhatóak voltak, viszont a kínálat! No, amiatt döntöttünk úgy, hogy nem válik törzshellyé. A citromos sörből az utolsó két üveget hozták ki, az itallapon szereplő tömény italok közül sok minden nem volt raktáron. És a kedvencünk: forralt bort nem tudtak készíteni, mert állítólag ha bedugták az elektromos forralót, kiverte a biztosítékot.

Ezen kívül még egyszer, március közepén jártunk a P. Howardban; akkor sem volt forralt bor, viszont a kínálat bővült. A dekoráció nem változott, az árak kicsit emelkedtek, a pincérlány már nem dolgozott ott. A hely azonban így sem tudott a szívünkhöz nőni.

Mr. Lazlow von Donau

Kolozsváron az Insomnián, a nemrég leégett, majd félig újranyitott Janis Stuff-on és a régvolt Angyalokon (Aux Anges)-on kívül nem tudnék mondani még egy olyan kocsmát, amelyik egyedi hangulattal rendelkezne (talán a Booha-Bar sorolható még ebbe a kategóriába).

A P. Howard is a tucatkocsmák közé tartozik, se nem jó, se nem rossz: egy hely, ahol le lehet ülni, meg lehet inni egy sört vagy egy forrócsokit, fedett, fapadlózatú helyen lehet beszélgetni. Ha utadba esik a Mátyás utcában vagy nincs máshol este hely, tökéletesen megfelel ez is, de nincs semmi extra, amiért kifejezetten ide tervezném az esti kiruccanásom.



* pontos átlag: 3.00


* pontos átlag: 3.13

VIA Restaurant

április 29, 2010, Ruby
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: e) LUXUS 1) Típus: ÉTTEREM | 2 hozzászólás



VIA - szőlőtőke, út, élet, és a római hatos. A kerítésre a szomszéd szőlője van felfuttatva, a házszám a 6-os (Kolozsvár, Inocentiu Micu Klein/Virág utca). Az út, amelyen több éve elindultak, egyben cél is: egy egyedi hangulatú és minőségű vendéglő létrehozása egy közel 250 éves épületben, a város központjában. És most ez a hely életre kel.

A kezdésem patetikus, és a VIA Restaurant minden bizonnyal jobbat érdemelne. A három termet (két földszinti és egy pincehelyiség) és két teraszt magába foglaló vendéglő nem más vendéglátóipari egységeknek akar konkurenciát csinálni, hanem valami egészen újat nyújt. Hogy miben? Először is itt tényleg figyeltek a részletekre, nem a régi épület megerőszakolásával alakították ki a mostani belsőt (2008-ban a Transsylvania Nostra Alapítványtól díjat Péter Júlia tulajdonos-menedzser kapott a barokk stílusú magánház restaurálásáért), és olyan megoldásokat alkalmaztak (például a fűtőtestek letakarására, a beugrók díszítésére), amelyek észrevétlenül teszik otthonosabbá a környezetet. Az egyik ilyen beugróban például egy a korban jócskán benne levő kotyogót vehetünk szemügyre.

A másik figyelemreméltó gesztus a vendégek és a személyzet kapcsolatának nyitottá tétele: minden helyiségből belátni a konyhára vagy a bárpult mögé az üvegfalaknak köszönhetően. És ha már betekintünk a bárpult mögé, szemügyre vehetjük az igencsak gazdag italkínálatot.

A főszakács a magyarországi Náday Egon, aki 14 évnyi amerikai tapasztalat után jött Erdélybe, pusztán kalandvágyból, és úgy gondolja, hogy a VIA-ból a város első számú vendéglője válhat. A megnyitó alkalmából szervezett sajtófogadáson nemzetközi menüjükből nyújtott ízelítőt: spenóttal és ricottával töltött kalamári, burgonyaszuflé, túrós puliszka padlizsánnal, cukkinivel és koktélparadicsommal. Azt hiszem, magától értetődik, hogy kifogást egyikben sem találtunk.

Az árak a célközönséghez vannak igazítva, vagyis eléggé magasak - a főételek 50, az előételek 25 lej körül vannak árazva - de aki egy különleges estére vágyik egy különleges, elegáns, de nem sznob helyen, keresve sem találhat jobbat Kolozsváron.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 2.88

Back Door

április 28, 2010, nietzsche
3) Helység: Szatmárnémeti 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: KOCSMA/PUB | Szólj hozzá!



Első benyomás: levegőtlen és sötét. Később, ami után megszokta a szemem a félhomályt, már csak a levegőtlensége zavart. A staff elég feltűnően nézett, kiszúrtak, hogy először vagyok itt. Az arc oda is jön, és megkérdi, miben segíthet. Ebből arra következtettem, hogy családiasnak számít a hely, a törzsvendégek a jellemzők. Semmi formális mosolyt nem villantott a pincérlány, őszinte komorságban hozta ki az amúgy fincsi teát és forró csokit. Az árak egyébként középkategóriásak.

A Back Door ír kocsmaként fut. Az ír kocsmák falai tele vannak aggatva képekkel, plakátokkal, tárgyakkal. Ez külön tudomány. Nehéz jól, ízlésesen összehozni. Körülbelülire sikeredett itt is. A zene nagyon jó volt, viszont ugyanaz a 10 track ismétlődött. Amíg ott voltam négyszer hallottam ugyanazt a Personal Jesus feldolgozást. Azt mesélik egyébként, hogy az a policy, hogy sem magyar sem román zenét nem adnak.

Két terem van, egy első, nagyobb és egy másik, kisebb. Full dohányzós. Összességében szatmári szinten jónak számít. Szegmensében az egyik legjobb, ha nem a legjobb szatmári hely.

>> 2007-es bejegyzés a BackDoor-ról >>



* pontos átlag: 3.00


* pontos átlag: 3.08

Zanza Café

április 28, 2010, nietzsche
3) Helység: Marosvásárhely 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: KÁVÉZDA | 9 hozzászólás



A haverek nem tudták, hol van, merthogy a főtéren egy udvaron keresztül kell felmenni az első emeletre, és eléggé el van dugva, ami szerintem még jó is, mert válogatja a közönséget. Amúgy a lovas szoborral egy vonalban, az OTP oldalán. A rádióból hallottam a helyről. Vásárhelyi szinten nem rossz, a pincérek ugyan elég barátságtalanok, de nem annyira, hogy kérjem a panaszkönyvet. Egy szendvics, ami tulajdonképpen 2 szendvics 8 lej, a kávé 5. A közönség vegyes, a kimosakodott feltörekvő ifjúság jár ide elsősorban, románok, magyarok vegyesen, vagyis amikor én voltam, így állt a helyzet.

A mellékhelyiség tiszta, a zene viszont túl hangos, és csöppet sem kávézós. Este, amikor ott jártam, valami internetes pop rádió szólt. Remélem, a hely tartani tudja ezt a szintet, és nem éri utol a vásárhelyi lokálok sorsa.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.55

Samsara

március 26, 2010, Dunai
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: KÁVÉZDA | 1 hozzászólás



A teázó 10 percnyi gyaloglásra található a központtól, a Fellegvár tövében, az Emil Racoviţa utcában (az Erzsébet úton), a Casa Albă hotellel szemben. Fontos minden kis apró részletre figyelni kereséskor, mert könnyen elsuhanhatsz a helynek otthont adó udvar előtt, mivel cégtábla nincs.

Belépéskor átkerültem egy más dimenzióba: chillout zene, élénk színek, vásznak, leplek, vízipipák. Kolozsváron talán ez az egyetlen hely, amitől mindig tudod, mit várhatsz el, van koncepciója,  hiszen a zene és a berendezés, a dekoráció, a falfestés mind az oriental, ambient, chillout stílust képviselik. Erre szokták mondani, hogy van hangulata. A falfestésről még annyit, hogy a szobák minden fala ki van dekorálva, beleértve a plafont is, nem csak összedobáltak pár széket és kimeszelték a falakat, hogy legyen hová letenni a feneked meg a sört.

A galéria Bogdan Adrian Stănescu fotói felhasználásával készült; még több fotó itt

Belépés után kötelező levenni a cipőd. Szőnyegek, párnák, lámpások várnak a két teremben.  Kevés szék van, többnyire mindenki a földön ül, az asztalok is arányosan kicsik, nyugodtan lehet akár fetrengve is teázni.  Nem kell félni a mellékhelyiségtől sem, van padlófűtés, nem fázik meg a lábad.

Egy csupor tea (400 ml) ára 8 lej, egy vízipipa gyújtása is ennyibe kerül, tízféle ízesítés közül lehet válogatni. Dohányozni tilos, és csak egyetlen alkoholos italt szolgálnak fel itt, a bort, átlagban 27 lejért egy palackot.

A pincérek is kedvesek, folyton mosolyognak és olyan ruhákba járnak, mintha most jöttek volna egy goa buliból, ennek megfelelően rendszeresen szoktak itt zsonglőresteket tartani. Valahogy az volt az érzésem, ha elég diszkréten megyek oda a pulthoz, és elég csendesen kérdem meg, akad egy-két, mára már illegálisnak kikiáltott vagy mindig is illegalitásban létező szer, amitől én is úgy fogok mosolyogni, mint ők.

Randevúkra szerintem kiválóan alkalmas, hiszen nincs a mainstream helyek között, és egy ilyen kis titkos hellyel egyből meghittebbé tudod varázsolni az első találkozást. A zene nem hangos, lehet mellette beszélgetni, azt pedig, hogy ki ül a szoba másik sarkában, csak sejteni tudod, mert a jótékony félhomály eltakarja szemed elől a többieket és valószínűleg  te is rejtve maradsz előttük.



* pontos átlag: 5.00


* pontos átlag: 3.02

Bulgakov

március 2, 2010, fulop_noemi
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: KÁVÉZDA | 34 hozzászólás



Élő közvetítés a megújult kolozsvári Bulgakov kávézóból: a wifi hasít, és áram tekintetében is nagyvonalúak – egész hosszabbítónyi forrás áll a laptopozók rendelkezésére. A megújult jelzőt amúgy nem üres frázisnak szánom, az utolsó átdizájnoláskor végre sikerült változtatni sok olyasmin is, ami túl van a vakolaton.

A galéria Szentes Zágon fotói felhasználásával készült

A legjobban a vécéjüket szeretem, ha betennének egy asztalt, oda ülnék be kávézni. A semleges színű kőburkolat, a sok tükör és a lakberendezési lapba illő kagylók egy olyan kávézóról szólnak, ami több klasszissal feljebb pozicionálta magát a régi Bulgakovnál. Bár a termek nem érik utol elegancia tekintetében a mellékhelyiséget, a kőburkolat ott is folytatódik, és szerencsés volt a színválasztás is: élénk, de nem rikító narancssárga a fal.

(Még egy szót a kőburkolatról: a kollégám, miután meglátta az épp átalakuló helyisége, annyira beleszeretett a kőborításba és a bárpult mögötti kőmozaikba, hogy a saját konyhájába is ilyeneket tett.)

Felújították a főként Bretter-körök szervezésére szolgáló pincét is, amely Bréda Ferencről kapott nevet: megmaradtak a padok a fal mellett, de született egy oldalsó, bárszékes helyiség is. Igaz, utóbbit eddig csak működésen kívül láttam, a buli továbbra is a főhelyiségben zajlik. Viszont a Gábor Lali-féle füstelszívó remekül működik, még teltháznál is csak az könnyezik a dohányfüsttől, aki egyetlen cigarettára is érzékeny. De számukra odafent továbbra is van több nemdohányzó terem.

A legnagyobb újítás azonban a kaja: igen, aki még nem értesült volna róla, a Bulgakovban enni is lehet. A választék nem túl nagy, jelezve, azért nem változott át vendéglővé a kocsma – levesek 7 és 10 lej között, második fogások körettel 15-20 lej, szendvicsek 5 lej körül kaphatók. A főételek többsége nem a megszokott hús krumplival, hanem inkább a különleges összetevőkkel ínycsiklandozóvá varázsolt ételköltemény kategóriába illik. A szendvicsekről részletesebben is tudok nyilatkozni: a képernyő mellett ott figyel egy szelet bruschetta, türelmesen vár sorára, lévén, hogy másik két társával már javarészt jóllaktam. Amikor kihozták, még meleg volt a pirítós és a ráolvasztott sajt, amelyiken friss paradicsom és apróra vágott, minőségi sonka áll kupacban. Ha valamit felróhatok hibájául, azok a szárított zöldfűszerek a tetején. De ezzel együtt is úgy érzem, messze korrektebb kaját kaptam 5 lejért, mint a sarki fast foodosnál. Ráadásul kedves pincérlány hozta, aki annak ellenére is gyakran fordul elő, hogy félig sincs tele az emelet.

Még mielőtt belém kötnétek a kommentekben: én fizetem a bruschettámat és az üdítőimet, nem OJD vagy Kovács Feri. Csak azért nem adok nekik ötöst, mert az asztalok és székek alulmúlják a kagylók eleganciáját. De ebben az új Bulgakovban tényleg jó létezni,  pont annyira jó, mint amennyire kellemetlenek voltak a régi morcos pincérei és folyton úszó vécéi. A Bloodymary undercover posztírója köszöni a figyelmet.

>> 2007-es bejegyzésünk a Bulgakovról >>



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.05


« vissza — korábbi bejegyzések »

Szalonbeszélgetések