A Hányinger strasse

február 10, 2010, humm
Szalonbeszélgetések: a legjobb helyekről | 18 hozzászólás



 Köszönetet Julcsinak, az emlékek felidézéséért!

Kolozsvár illusztris helye, a Kőkert(Hasdeu) és Mikó(Clinicilor) utcákat köti össze, román neve Piezisa.

Az utca  tulajdonképen a legnagyobb bentlakáskomplexumtól egy köpésre van, és több egyetemhez is 500 m-en belüli távolságban: a Mócok útja felől az Agronómia és Állatorvosi Egyetemhez, míg a Mikó-kert irányából a BBTE biológia és földrajz karához közel.

Az utcában lakó derék polgárok igencsak remek üzleti érzékkel kiszimatolták, hogy ez egy aranybánya. Van itt fénymásoló, gyorsétkezde, vendéglő, éjjel-nappali ABC, diákmunka közvetítő, asszem még mindig van netkávézó, és töméntelen mennyiségű korcsma. Az egész utca nem hosszabb 500 méternél, hamar be lehet járni.

Fiatalkoromban a Niko volt a kedvencem, abban az időben még újdonságnak számított Kolozsváron, késő tavaszi délutánon, egy kedves lugas alatt elfogyasztani néhány hűsítő sört. Ez a remek műintézmény még mindig létezik, bár én mostanára meguntam, főleg, hogy csak Ursus termékeket lehet kapni, ami a sört illeti. A Mikó utca irányából kb. az út egyharmadánál helyezkedik el baloldalon.

Aztán egy darabig nem jártam arra, majd valamiért olyan társasággal, akik a mellette levő Elit rockkocsmába mentek. Egy darabig ezt favorizáltam én is, nem annyira a zene miatt, hanem mert non stop volt, ár-érték arány okés volt, és volt egy csodálatos tükör a mosdóban, ami mindig mindenkit hihetetlenül szépnek mutatott.

Újabban új kedvencem lett ott: a Time Longue, aminek nem annyira magyar kocsma jellege van, és rettenetesen idegesítő a zene: hangos és gagyi, viszont normális az italválaszték, kiszolgálás, mosdó, ár-érték arány rendben van, sokáig tart nyitva és leányka létedre is nyugodtan üldögélhetsz, mert nem kavarodik oda valami kretén, aki nem hajlandó diónyi agyával felfogni, hogy kocsmázni indultál, nem pasizni. Ha nincs kedvem csak azzal az emberrel találkozni, akivel elindultam kocsmázni, biztos, hogy ide megyek!

Az utca nevéről 3 eredetmagyarázatot sikerült összegyűjteni:

1) magától értetődően a sok kocsma, ami körülveszi

2)  fut alatta egy kanális, ami időnként párolog, borzalmas szagot terjesztve

3) régebb burkolatlan volt az utca és “csak rá kellett nézni” - ez ma már nem érvényes, de az utca neve sem mai eredet

Ja, ezen az utcán két étteremben is voltam. Egyik a Vikingek Háza nevet viseli, és felejthető. Az adagok nagyok, egyébként gyenge, kiszolgálás rémes, minőség szörnyű. Az utca tetején van.

A másik szintén az utca tetején van, fantázianévvel rendelkezik: Vila 69. Kritikán aluli.

Talán megérne egy bejegyzést a Bogya nevű műintézmény is, ami nem a Hányingeren volt ugyan, hanem már a Mikó utcán, de a mindenkori kolozsvári egyetemisták Hányinger mentális térképében benne van. Ebből a jobb napokat látott kocsmából elég borzalmas pizzázót csináltak, a nevére nem emlékszem, de nem is lényeges szerintem.



* pontos átlag: 3.63

Decadence: hogyan maradtunk áram nélkül Kolozsvár központjában

január 27, 2010, Tiimea
Szalonbeszélgetések: a hazai vendéglátóiparról | 3 hozzászólás



Hát, hol is kezdjem…
Még tavaly decemberben történt meg velünk, harmadéves bio-öko-geológusokkal az eset, hogy nekiveselkedtünk gólyabált szervezni. És hát ugye nincsen gólyabál buli nélkül… Ki is kötöttünk a Decadence-ben, a helyen, amiről 1-2 ember kivételével szinte senki nem hallott. Ekkor még minden szép és jó volt. (És mi persze jóhiszeműek és naivak.) A klub persze tökéletes ajánlattal állt elő. Csak a bevétel 10%-át kérik, szervezőknek ingyen pia, és a kedves román dj lesz szíves felkészülni a mi magyar zenénkből. Persze hogy nagyokat bólogattunk… Csakhogy senkinek nem tűnt fel, hogy a helyen 1-2 napig nem volt áram, és hideg volt, és a zenénket is csak épp nyitás előtt kérik.

Eljött a csodálatos nap, lestrapált szervezők, gólyák, tanárok stb. mindenki szépen érkezik a titokzatos helyre. És mikor odaér, mit lát? Mindenki kinn áll az utcán. Hát csak néztünk, mint a moziban. Kiderült, hogy a hely GENERÁTORát valahonnan messziről kellett szállítani, és persze a kocsi Apahida körül lerobbant :)). Fürödtünk a boldogságban (és 9 előtt, közvetlenül a nyitásig senkinek nem tűnt fel, hogy nincs generátor.)

És hogy miért álltak az emberek kinn, a hidegben? Hát mert benn nemcsak hideg volt, de sötét is… Egye fene, vártunk pár órácskát a hidegben. Nagysokára megérkezett a generátor (szerintem ennyi ember, ilyen hangosan még nem örült generátornak), amit egy újabb órába telt levarázsolni a szekérről.

Aztán vártunk még pár órát… (generátor van, csak villanyszerelő nincs…) a hideg-sötét teremben… Kb. 3-4 óra eltelte után a menedzser csaj volt szíves felhívni a figyelmünket, hogy a buli elmarad, kisebb-nagyobb megoldhatatlan problémák miatt (nem kis cinizmussal, és még azt hitte, hogy majd visszamegyünk pótolni… persze a belépők árát vissza kellett adnunk).

Részemről ennyi volt ez az ‘élmény’, de állítólag ahogy elkotródott az egész banda, odaért a villanyszerelő.

Amúgy nevéhez híven szerintem elég giccsparádé a hely, minden tele mintákkal és erős színekkel, bár a sötétben nem sokat láttam ebből =))

decadence, foldszint

Sajnálom, ha túl részletes lett a leírás, de máshogy nem tudtam megírni… és muszáj volt. Aki teheti, messze KERÜLJE EL, és főleg ne kezdjen el velük szervezkedni…
Amit azóta sem értek, hogy lehet az, hogy egy klub Kolozsvár központjában nincs rákötve a villanyvezetékre… és kukutyinból jön a generátor.

Ajánlom kedves szervező-, évfolyam- és szenvedőtársaimnak :)) és minden Decadence felől érdeklődő embernek - mármint a bejegyzést és nem a helyet. Bocs, ha valami fontos részletet kihagytam, vagy rosszul írtam, javítsatok ki, szóljatok hozzá.



* pontos átlag: 1.00


* pontos átlag: 3.25

Quo Vadis Cafe

január 26, 2010, Borzsika
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: KÁVÉZDA | 9 hozzászólás



Bevezetésként hadd fejtsem ki megrökönyödésem, hogy még senki kolozsvári nem írt erről a helyről, megvártátok, h idejöjjek párszáz kilométerről.

Talán azért, mert nem egy kifejezetten “magyar hely” és kifejezetten nem lehet itt dohányozni. Meg alkohol sincs, asszem… De térjünk a tárgyra.

Főúri babaházra emlékeztet, mesevilág széléről ideszakadt hercegkisasszony ízlésvilágát idézi. Pasztellszínek, karcsú kovácsoltvas bútorok, művész-bűvész emberek kezemunkája lendítenek ki a hétköznapokból. Nemcsak a hangulata miatt több ez a hely egy egyszerű kávéháznál, az itt kapható sütik sok cukrászdát megszégyenítenek (Nyuszikás viccek barátainak üzenik: Még muroktorta is kapható! ráadásul finom is). A kávéválaszték egész jó, érdekes gyümölcslévariációik vannak, az alkoholmentes koktélok leírása pedig olvasmányos. Szeretem a menüjüket is. Jó tízpercet el lehet böngészni a leírásokat, a későbbiekben még tovább, mert szó szerint kopnak belőle a betűk.

Gyakran adnak otthont különféle művészi megnyilvánulásoknak felolvasóestektől kezdve képzőművészeti kiállításokig.
A kitalálóknak sikerült életre kelteni az alapötletet: egy zugot, ahol megállhatsz és felteheted magadnak a kérdést: Quo vadis?

Ami az árakat illeti, semmi meglepő, egy színvonalas kávézó árszintje, a sütik is kb. 6 lej/szelet.
Helszín: Mihai Eminescu u. 13. A helyismerettel rendelkezők nyugodtan pontosíthatnak magyar utcanevekkel.

A fotókat visalb blogjából és a panoramio.com oldalról másolom ide:

 



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 2.96

Gekko

január 4, 2010, Dunai
3) Helység: Nagyvárad 2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: KOCSMA/PUB | 8 hozzászólás



Ha egyszer jártál már itt, biztosan visszatérsz még. Hogy miért? Mert nagyon olcsó a pia, a kiszolgálók kedvesek, van csocsó és darts. A kocsma egy lakásból lett átalakítva, az ütött-kopott falakat rajzok díszítik, a világítás gyenge, az asztalokon unicumos üvegekbe állított gyertyák égnek.

A hely varázsát az is növeli, hogy a Gekkót csak az tudja megtalálni, aki vagy nagyon szerencsés, vagy pontosan tudja, hova kell menjen (Tudor Vladimirescu utca). Nincs semmiféle jelzés, felirat vagy cégér, amely jelezné, hogy létezik ez a hely. A nem beavatottak egy egyszerű, lepukkant, félig nyitott világosbarna kaput látnak, ahol csak a bentről kiszűrődő zaj jelzi, hogy itt történik valami.

Nem véletlenül írtam fennebb kiszolgálókat, hiszen pincérnők nincsenek, a pultnál kell rendelni, így mindig csak annyit iszol, amennyi pénzed van, és szerencsére nem kell sok legyen nálad, hogy itt töltsd el az időt. A pultos lányok nagyon kedvesek, mosolyognak, vidámak, segítőkészek.

Van happy hour, minden nap délután 5-től 8-ig, amikor alig hiszed el, hogy szinte bolti áron ihatod a sört, a tequilát vagy a gin tonicot (kb. 2 lejbe kerülnek). Lehet Hargita sört is kapni (kb. 3 lej), ami egy pluszpontnak számít, hiszen Nagyváradon nem ismerek még egy helyet, ahol a székely egyetemisták is találhatnak kis hazait, a csíki sörön kívül. A többis sör ára is 3-4 lej között mozog.

Egy meccs a csocsóasztalon 1 lejbe kerül, és az íratlan szabályok működnek: ha leteszed a két 50 banist, akkor a következő körben te vagy a győztesek kihívója. Egy kör darts ára a játék típusától függően változik, tehát ezen a jó hangulatú helyen 5 lejből megiszol egy olcsóbb sört és még egy jót játszol is. Kell ennél több?



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 2.44

Old Mill

december 29, 2009, Dunai
3) Helység: Nagyvárad 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: ÉTTEREM 1) Típus: KOCSMA/PUB | Szólj hozzá!



Az étterem-pizzázó a Mihail Kogălniceanu 26. szám alatt található, a nagypiac környékén. A pince olyan hatalmas, hogy szinte el lehet tévedni benne. Sok ember elfér itt, de szerencsére nem zsúfolták tele asztalokkal és székekkel.

A falakon a mai trendnek megfelelően, régi reklámok reprói vannak. Minden asztalon diszkréten, szórt fénnyel világít egy lámpa, meghitten lehet beszélgetni egy randevú alkalmával.

A kiszolgálás viszont csapnivaló. Legalább 15 percet kellett várni, hogy a pincérnő észrevegyen minket. Csak azért beszélt velünk kedvesen, mert muszáj volt neki, tudtuk ezt jól, hiszen a konyhából kihallatszott az ordibálása.

A pizza olcsó, mindegyik 11 lejbe kerül, az adagok kb. akkorák, hogy jól tudsz lakni velük. Az italok árai is a földön járnak, 4-5 lej között mozognak. Kellett is az innivaló, hiszen a rendeléstől a felszolgálásig legalább egy óra telt el, így már nagyon mérges voltam, mikor kiérkezett a langyos pizza. Valószínűleg már kész volt régebben, csak nem volt a pincérnőknek idejük kihozni.

Persze nem kell mindent a kiszolgálásra kenni, hiszen a tulaj sem a legészszerűbben rendezte be a helyiséget: a konyha és a mosókonyha egymástól jó 50 méterre található, így rengeteg időbe és energiába telik a tiszta és piszkos tányérok szállítása.

Másoktól hallottam, hogy nem mindig ilyen rossz ez a hely, úgyhogy olcsósága miatt tudom ajánlani. Lehet, egy jobb időpontban kedvesebbek a pincérek, és a kiszolgálás is gyorsabb.



* pontos átlag: 3.00


* pontos átlag: 2.80

The Booha Bar

december 17, 2009, Dunai
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: KOCSMA/PUB | 7 hozzászólás



A The Booha Bar a híres Hányinger (Piezişa) utcán található, a bentlakások környékén. Csak örülni lehet, hogy végre egy olyan hely is nyílt ezen az utcán, melyet a központi kocsmákhoz szokott, igényesebb kocskmaközönség is nyugodtan látogathat. Hallottam már valakitől, hogy a román Inso-nak nevezi  a helyet.

A bárnak van egy hangulata, ami nyilvánvalóan a designból ered, a falakon újságokból kivágott lapok, falra firkált idézetek vannak.  Néhány asztalra sakk és malomasztal van rajzolva, így akinek kedve szottyan, nyugodtan játszhat is. Internet is van, egy fickó, ottlétünk alatt végig a bárpultnál netezett.

A hely kétszintes, fent főleg bulizni lehet, az alsó részen pedig iszogatni, beszélgetni. Sajnos a zene ottjártunkkor igencsak hangos volt, eléggé kellett fülelni, hogy meghalljam, mit beszélnek a többiek.

A menü diákbarát, a csapolt sörök 4-5 lej között mozognak, ráadásul fantázianevekkel látják el őket, mert különböző szörpöket raknak a sörbe. A Chopin fedőnév alatt például meggyszörpöt tartalmazó sör fut, a Poligamyba pedig többféle szirupot csepegtetnek a csaposok.

Szimpatikus volt az is, hogy rögtön a rendelés felszolgálása után kellett fizetni, így elkerülhetőek az utólagos félreértések.  Itt pedig megtekintheted, hogy milyen bulik szoktak lenni ezen a helyen. Ha arra jársz, feltétlenül nézz be.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 2.66

Art Caffe: művészkocsma a Vigadóban

december 14, 2009, nosty fiu
3) Helység: Kézdivásárhely 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: KOCSMA/PUB | 7 hozzászólás



Egynapos a hely, úgyhogy kritikám meglehetősen szubjektív. A Vigadó patinás épületének pincéjében nyitották meg szombaton Kézdivásárhely legújabb szórakozóhelyét, az Art Caffe névre hallgató művészkocsmát. Meredek lépcsőn lehet lejutni a bolthajtásos pincébe, ahová belépve nyomban megfog valami megfoghatatlan. Régi korok üzenete, patinája keveredik a pincefílinggel, nekem nagyon bejött.

Két hodály van, az egyikben a megnyitó napján koncerteztek, a teremben levő hat asztalnál egy tűt sem lehetett leejteni. A másik részben félhomány fogadja a belépőket, romantizálásra kitűnő. Azaz kitűnő lesz, mert a megnyitón jégveremhez hasonlított. Ettől az apró bosszantó dologtól eltekintve nagyon a helyén van minden, az asztalok, a székek nagyon passzolnak. Érdekes a falburkolat, amelyről Kézdivásárhely jellegzetes épületeinek, köztéri szobrainak körvonalai köszöntenek vissza.

A bárpult az összekötő folyósó egy beugrójában található. Ahogy láttam, van mindenféle tudatmódosító folyadék. Én a proletársörnek számító csíkit kóstolgattam, 4 lejért mérik palackját a pincérek, akikből, ha nem tévedek, vagy három is van. Árulnak cigit, szabad is füstölni, de különösebb cigarettaszag nincs, ámbár lehetséges, hogy négy sör elfogyasztása után ezt már nem lehet tárgyilagosan felmérni, főleg ha a kritika írója is pöfékel, mint egy gőzmozdony. Nem maradhat ki az sem, hogy a kabátokat egy másik beugróban lehet elsózni, így legalább azok nem lesznek kátrányszagúak.

A Ciuc sör Kézdivásárhelyen egyetlen helyen drágább, ha jól tudom, mint az Art Cafféban, azaz ha a rövidek is a sörrel arányosan kerülnek többe mint másutt, akkor nem egy olcsó diákkocsmáról beszélünk. Van mellékhelyiség is, kettő darab. Használatukért fel kell mászni a lépcsőn, ami még elmegy, de ha félpityókás állapotban akar valaki visszamenni a kocsmába, akkor életbiztosítás kötése javasolt. A wc-n nincs zár, azaz ha valaki nagy dologra készül, akkor ajánlatos egy ajtóőrt megkérnie a nyugalom biztosítása érdekében, mivel a piszoár és az angolvécé egymás mellett van (a férfi részről van szó), s a az ajtónyílás pontosan az ülőkére tekint. Exhibicionistáknak viszont isteni a megoldás.

Ennyi egyelőre, visszatérek még update-ekkel.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 2.87

Queens, ahol gombnyomásra jön a pincérnő

december 11, 2009, Dunai
3) Helység: Nagyvárad 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: ÉTTEREM 1) Típus: KOCSMA/PUB | 1 hozzászólás



A félig étterem, félig pub a Partium egyetem mellett található. Mivel az egyetemista nemcsak iszik, hanem néha eszik is, ennek megfelelően mindkettőből bőségesen kaphat a megfáradt diák vagy bárki más. Kívülről csak 3-4 ablakon látsz be, azt hinnéd, hogy nagyon kicsi a hely, de csak illúzió, ami hamar eltűnik, miután belépsz, mert egy hatalmas terem tárul eléd, rengeteg asztallal.

Designja olyan, mint bármely más manapság nyitott helyé: lakkozott fa asztalok, régi időket idézni próbáló dekoráció. Nem rossz, de különleges hangulat nem lesz ettől. Az asztalok felett lógó lámpák fénye és az egész hely megvilágítása viszont olyan hatást ad, hogy itt nyugodtan el lehet bújni. Az asztaloknak fülkeszerű elrendezése van, mindegyik köré kb. 8 ember fér el, 4-4 egymással szemben.

Az asztalon van egy kis gomb, mellyel a pincérnőket lehet odahívni. Szimpatikus megoldás, hiszen ha sokan vannak, nemigen láthat meg a pincérnő téged, így pedig, pontosan tudja melyik asztalhoz kell mennie. A gomb felett ott a figyelmeztetés, hogy csak akkor nyomd meg, ha tényleg szükség van rá.

A kiszolgálás kedves, a pincérnők magyarok, vagy tudnak magyarul. A sörárak a földön járnak, 4-5 lejért kapsz egy átlagos sört, de a drágább kategóriákra szomjazóknak is akad innivaló, van például szűretlen sör is. A pizzaárak 15-20 lej között mozognak, ebédelni pedig nem biztos, hogy itt érdemes, ha olcsón akarsz, de vendéglős árakhoz képest azok is alacsonyabbak.

Napi menüt nem láttam, az éttelapról lehet választani. Jelen esetben 5 személynek 250 lej volt a számla, amiben benne volt: 3x fél deci unikum, 2x fél deci vilmospálinka, 5 leves, 5 második (mindkettő nagyon finom), 4 gesztenyepüré, 1 üveg bor, kenyér, saláta, 2 adag tejföl és 1 adag muzsdéj.

A hely tehát alapjában véve rendben van, teletömött hassal távoztunk.



* pontos átlag: 3.00


* pontos átlag: 2.98

Monte Cristo

december 9, 2009, Dunai
3) Helység: Nagyvárad 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: ÉTTEREM | Szólj hozzá!



A bejárati ajtóra egy kézzel írt, A4-es lapra ki van írva, hogy nem szolgálunk fel italt pizza rendelése nélkül. Kicsit elrettentő ez a felirat, bár ha jól menő a hely, akkor igazat adhatunk a tulajdonosnak, hiszen aki egy sört szeretne meginni, az menjen kocsmába. A jelek szerint pedig a hely menő, szinte mindegyik asztalnál ült valaki, mikor bementünk.

A helyiség egy magánházból átalakított étterem, ahol télen bent lehet enni, de nyáron van terasz is. A falakon aranyszínű tapéta van, melynek darabjai nem illeszkednek szépen egymáshoz. Az egész hely a romantikus francia regények hangulatából (Monte Cristo) akart megfogni valamit, de giccsesre sikerült, azonban ez nem annyira zavaró, csak ha nagyon figyelsz minden részletre.

Olyan hatalmas pizzát adnak, hogy lelóg a tányérról (olyan szokásos, fehér, pizzás tányér). Ez plusz pont a helynek, de nem feledtet mindent: a pizzatészta bár vékony volt és finom, a rápakolt finomságokkal együtt nem adta az elvárható ízhatást.

Viszont a menüben több mint 60 pizza közül lehet választani, áraik egészen barátságosak: a legegyszerűbb pizza 10 lejért kapható, és általában 20 lejnél egyik sem kerül többe. A sörök 3 és 5 lej között mozognak. Ami nagyon fontos, hogy három pizzát rendelve a negyediket ingyen kapod, azaz a négy pizza közül a legolcsóbbat ingyen adják.

A kiszolgálás barátságos, a pincér kedves volt, a pizza elfogyasztása után még kávét és desszertet is felajánlott, de mi a hatalmas adag pizza és egy sör elfogyasztása után nem tudtunk semmi mást megenni. Ha neked és havereidnek nincs sok pénzetek, olcsón megúszhatjátok a pizzázást, sörözést. Bár a hely nem a város leglátogatottabb részén fekszik, könnyen megközelíthető: az állomástól 10 perc járásra, a Püspöki úton (Stefan cel Mare) található.



* pontos átlag: 3.00


* pontos átlag: 3.09

A Hargita gyorsvonat étkezőkocsijáról

december 4, 2009, humm
Szalonbeszélgetések: a legjobb helyekről | 8 hozzászólás



Van abban már önmagában valami vicces, ha egy olyan vonathoz csatolnak étkezőkocsit, aminek összesen két vagonja van. Vicces az is, hogy a Brassó-Budapest útvonalon közlekedik, és nemes utazóközönsége a következők szerint kategorizálható: Brassó-Kolozsvár között egyetemisták, Kolozsvár-Nagyvárad között bárki aki utazik, a határ túloldalától Püspökladányig személyvonat, utazóközönsége is falu közt utazik többnyire, aztán már csak Szolnokon áll meg Budapestig. Na jó, lehet, hogy még Cegléden, de erre nem vennék mérget. Szerintem két kézen meg lehet számolni, hogy egy átlagos napon hányan utaznak vele Erdélyből Budapestre. Nem tudom, a MÁV Zrt Utasellátó részlegének hol éri meg étkezőkocsit fenntartani, de én örvendek neki, hogy ilyen létezik.

A vonatról magáról annyit kell tudni, hogy jobban néz ki, mint a Korona, Ady, tiszta, rendes, mondjuk Párizsban 5 éve sima személyvonatok néztek így ki, de ha valaki esetleg a gyimesi személyre felül, aztán megérti, hogy miről beszélek.

És akkor itt az étkezőkocsi. Először teljesen véletlenül keveredtem oda. Végigjárt a hölgy a zsúrkocsival, drágásnak találtam a kávét, aztán eluntam magam, s gondoltam, mégiscsak megnézem, milyen ott kávézni. Vicces volt. Mintha időutazásban lett volna részem, szerintem a 60-as évek közepéről maradt itt ez a kocsi, a berendezés legalábbis sima szocializmus állapotát mutatja. Székhuzat, asztalok elrendezése stb. Egyértelmű. Amúgy vicces, mert a többi dekoráció is simán igazodik a már említett stílushoz, olyan dekorációs elemek, amik alapvetően nem is kerülnek sokba, bármikor lecserélhetőek, és vagy 30 évet haladhatnánk előre az időben. Függöny szürke, Máv felirattal. Asztalterítő piros nájlon, alatta fehér, mintha damaszt lenne. Kínai üzletből beszerzett olcsó művirágok minden asztalkán, különböző színben és illatban. A “tányéralátét” műanyag és büszkén hirdeti a Coca-Cola egyeduralmát. Szóval alapvetően nagyon vicces az egész. Ha sima étterem lenne, nyilván nem mennék be soha, de egy unalmas úton szórakoztató.  Vicces elképzelni, hogy 40 éve ezen utaztak a derék magyar polgárok mondjuk a Balatonhoz. Amúgy tiszta, rendes az egész.

Az étlapon is jót röhögtem: fehér nájlon mappában, több nájlon bugyiban, fénymásolt lapok. Egyébként, ha jól emlékszem, van magyar és angol variáns is. Fizetni lehet forintban, lejben és euróban. Az árak borsosak. Annyi pénzért, amennyibe egy leves-második, előtte üdítő (neadj Isten rövidital), utána kávé kerül, Kolozsváron két ember meg-levesmásodikozik (lehet, extrák nélkül).

Amúgy érthető is, kapitalizmus van, vonaton akarsz étkezni, hát fizess. Én kétszer ettem ott, a kaja mindkét esetben finom volt, nem lehetett rá panaszom. Amíg vártam, hogy elkészüljön, beszélgettem a személyzettel, akik el voltak keseredve a gyér forgalom, ebből kifolyólag a saját unalmuk miatt. Mondjuk szó ami szó, én még nem láttam, hogy rajtam kívül más is vásárolt volna, és az étkezőkocsiban is egyszer találkoztam utasokkal: Pestről Erdélybe utazó vendégmunkások voltak, akik feltehetően abból a megfontolásból ültek be sörözni, hogy ott nem tilos a dohányzás. Ez nem azt jelenti, hogy én mindent láttam, de ami tény, az tény: túlságosan nyereséges nem lehet. Szerintem akkor sem lenne az, ha a berendezést kicserélnék, vagy ha az árakat levinnék.

Egyszerűen arról van szó, hogy Romániában az étkezőkocsinak ‘90 után nem teremtődött hagyománya, ‘90 előttről meg egyetlen élményem van: piros szukkot kértem, amikor a pincér körbejárt, és aztán egész úton ment a hasam.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 2.75


« vissza — korábbi bejegyzések »

Szalonbeszélgetések