A Hányinger strasse
február 10, 2010, humm
Szalonbeszélgetések: a legjobb helyekről
Köszönetet Julcsinak, az emlékek felidézéséért!
Kolozsvár illusztris helye, a Kőkert(Hasdeu) és Mikó(Clinicilor) utcákat köti össze, román neve Piezisa.
Az utca tulajdonképen a legnagyobb bentlakáskomplexumtól egy köpésre van, és több egyetemhez is 500 m-en belüli távolságban: a Mócok útja felől az Agronómia és Állatorvosi Egyetemhez, míg a Mikó-kert irányából a BBTE biológia és földrajz karához közel.
Az utcában lakó derék polgárok igencsak remek üzleti érzékkel kiszimatolták, hogy ez egy aranybánya. Van itt fénymásoló, gyorsétkezde, vendéglő, éjjel-nappali ABC, diákmunka közvetítő, asszem még mindig van netkávézó, és töméntelen mennyiségű korcsma. Az egész utca nem hosszabb 500 méternél, hamar be lehet járni.
Fiatalkoromban a Niko volt a kedvencem, abban az időben még újdonságnak számított Kolozsváron, késő tavaszi délutánon, egy kedves lugas alatt elfogyasztani néhány hűsítő sört. Ez a remek műintézmény még mindig létezik, bár én mostanára meguntam, főleg, hogy csak Ursus termékeket lehet kapni, ami a sört illeti. A Mikó utca irányából kb. az út egyharmadánál helyezkedik el baloldalon.
Aztán egy darabig nem jártam arra, majd valamiért olyan társasággal, akik a mellette levő Elit rockkocsmába mentek. Egy darabig ezt favorizáltam én is, nem annyira a zene miatt, hanem mert non stop volt, ár-érték arány okés volt, és volt egy csodálatos tükör a mosdóban, ami mindig mindenkit hihetetlenül szépnek mutatott.
Újabban új kedvencem lett ott: a Time Longue, aminek nem annyira magyar kocsma jellege van, és rettenetesen idegesítő a zene: hangos és gagyi, viszont normális az italválaszték, kiszolgálás, mosdó, ár-érték arány rendben van, sokáig tart nyitva és leányka létedre is nyugodtan üldögélhetsz, mert nem kavarodik oda valami kretén, aki nem hajlandó diónyi agyával felfogni, hogy kocsmázni indultál, nem pasizni. Ha nincs kedvem csak azzal az emberrel találkozni, akivel elindultam kocsmázni, biztos, hogy ide megyek!
Az utca nevéről 3 eredetmagyarázatot sikerült összegyűjteni:
1) magától értetődően a sok kocsma, ami körülveszi
2) fut alatta egy kanális, ami időnként párolog, borzalmas szagot terjesztve
3) régebb burkolatlan volt az utca és “csak rá kellett nézni” - ez ma már nem érvényes, de az utca neve sem mai eredet
Ja, ezen az utcán két étteremben is voltam. Egyik a Vikingek Háza nevet viseli, és felejthető. Az adagok nagyok, egyébként gyenge, kiszolgálás rémes, minőség szörnyű. Az utca tetején van.
A másik szintén az utca tetején van, fantázianévvel rendelkezik: Vila 69. Kritikán aluli.
Talán megérne egy bejegyzést a Bogya nevű műintézmény is, ami nem a Hányingeren volt ugyan, hanem már a Mikó utcán, de a mindenkori kolozsvári egyetemisták Hányinger mentális térképében benne van. Ebből a jobb napokat látott kocsmából elég borzalmas pizzázót csináltak, a nevére nem emlékszem, de nem is lényeges szerintem.
Hozzászólások
18 megjegyzés » “A Hányinger strasse”
Szólj hozzá!
Az utca egykori magyar neve Hegyvölgy utca, amely – tekintettel a meredek emelkedőre – igencsak kifejező, “beszélő” név. Régebb itt volt a Cigány-patak, amely a fokozatos beépítésekkel elvesztette vízhozamát, és az 1950-es évek diáksága már csak Büdösároknak nevezett. Ez kerülhetett utóbb a föld alá.
Jóapám szerint(a hetvenes évek elején volt Kolozsváron egyetemista és a Mikó-kertben lakott) az utcanév onnan származik, hogy a mai néha bűzölgő csatorna nem a föld alatt, hanem a burkolatlan utca közepén csordogált lefele, nem csak meleg nyári napokon bűzölögve.
Szia
Egy dologgal egészíteném ki az utca név magyarázatok sorát. Én azt hallottam az idősebbektől amikor ide költöztem (lassan 4 éve) hogy egy-egy focimecs után a részeg egyetemisták végig rókázták az utcát, szóval innen ered a név.
A hanyinger utca tudomasom szerint is a sok kocsmarol kapta a nevet. 1997-ben mar igy emlegettuk, akkor is kocsma-kajalda-fenymasolo uzlet volt a meno. Bogyabol pizzazo lett? amikor meg ott jartam akkor igazi teraszos sorozo volt.
A Bogya (Mikó u.) a kicsi Bogyáról kapta a nevét, az a kilencvenes évek elején volt kulthely (a XVI-osból kisirülve, kisucca végén, Hányinger bal felső sarkában), télen ott ült minden valamirevaló rakenroller, néhány négyzetméternyi tömény erdélyi flóverpóver.
Flipper, na, így hívták, nem jutott eszembe, a bátyám mondta (és a volt évfolyamtárs szólt, hogy keverem a dolgokat. Pedig még be sem moderálták az előbbi kommentet.).
Na szóval. Történelem következik. A Hányinger strasszé arról a mély érzésről kapta a nevét, ami a rengeteg korsós sör és Prodvinalco márkájú szánkás vodka meg rum elfogyasztása után a hatalmába kerítette a diák urakat és hát úrhölgyeket is. A Hányinger utca legpatinásabb műintézménye a Flipper volt balra, fönn, egy düledező házikóban. Háromszor három négyzetméter, gyalulatlan deszkapolcokon három üveg, a sarokban pár láda sör (zöld Ursus). Az úri közönség két vagy három asztalnál foglalt helyet, erősen összepréselődve. Hatalmas Kárpáci-füst borított mindent. Kis udvaron lehetet megközelíteni, ott is állt néhány vasasztal és -szék. Aztán bezárt a kilencvenes évek közepén. A Flipperrel szemben volt egy pizzázó terasszal, rengeteg ember elfért benne meg a teraszán. A helyhez fűződik az a sztori is, miszerint a teraszon ücsörgő rögbicsapatra vízzel tele zacskóval dobáló diákok több napon túl gyógyuló emlékekre tettek szert, amikor a sportolók kis kulturális műsorban részesítettek néhány emeletett a 16-osban.
Szintén a Hányinger strasszén volt még, asszem ma is megvan, a Cápa nevű hely, terasszal. Meg azzal szemben, kissé lejjebb, a Student.
A Hányinger utca vonzáskörzetébe tartozott, de önálló identitással, a Mikó utcai Bogya nevű wellnesspark, illetve a mellette levő Lüngö Bogya. Nevüket a közelben lakó Bodea nevű családról kapta, a névtáblájuk ott volt az utcára nyíló kis táblán. A Bogyába kis lépcső vezetett a hátsó udvarból a Mikó-kertbe, a hegyoldalon, a könnyebb megközelíthetőség jegyében.
Szintén stratégiai pont volt a Mikó utca és a Monostori út sarkán álló kis nonstop, ahol a kocsmázásban megfáradt diák beszerezhette a hajnali levezetőanyagokat (vodkát, rumot). Akkoriban senki nem ivott whiskyt, koktélokat, chilei bort…
@Bitschka von Kotschma: Hiába na, az élő emlékezet az élő emlékezet, van annak, aki el nem issza:) Cápa, öcsém, Student, hejj, a nyomába se értek a Flippernek, pedig annak a végét kaptuk el. (De hogy nekem miért maradt meg úgy, hogy az volt a kicsi v. téli Bogya, nem tudom megmagyarázni.)
Sok legenda kering a Hányinger nevéről, és történész legyen a talpán aki kideriti melyik hiteles. Emlékeim szerint, amit a tizenhatos bentlakás 9. emeletéről kinézve rögzítettem, a Hányinger Hajnal negyed felé tartó folytatásában a Pastorului utca nem volt lekövezvem, sem burkolva, igy valami sárgás - barnás föld alkotta. Ehhez hozzavéve, hogy a csatornarendszer sem volt kiépítve, s a víz mindig megtalálja az utat lefele, egy kiadósabb eső tetemes mennyiségű sárgás színű iszapos hordalékot rakott le az alatta húzódó Hányinger utcán. Ez gyakorlatilag úgy nézett ki, mintha King Kong végigrókázta volna az utcát, bár a szépszámu kocsmavendég is gyakran megtisztelte a keritések tövét…
A cikk írójának és bitsckának is egy sör részemről … Egyébiránt hányinger strasse-nak címezném a bejegyzést, ha lehet utólag javítani.
Kovjan édesapja jól emlékszik, a 70-es évek elején a kockakővel burkolt utca közepén folyt a szennylé, amíg el nem ért egy-egy, szintén középen elhelyezett csatornanyílást. Az olfaktorikus élményeket mindenki elképzelheti, innen tehát a név. Egyébként akkoriban egy fia kocsma sem volt az utcában, a ma is létező kis házakban szegény emberek laktak.
humm, ha beleegyezel, javítom strasséra.
Kedves Laci, a sörözést majd magánban megbeszéljük :))
Amúgy, persze, mehet a strasse!
igazolom a Bitschka von Kotschma által leírtakat
három évig szinte minden nap, kivéve a vakációkat persze, végiggyalogoltam, másztam, hánytam stb a Hányinger utcát, felfelé, mert lefelé a Mikó kerten mentünk, aminek abejáratánál is volt egy Kocsma, mi is volt a neve?
és egy kicsit arrébb a Heltai
első hely, s csak egy deci: a Student
második hely ama pizzázó. s harmadik hely a Flipper, volt olyan is, hogy zárskor poharakkel a kezünkben jöttünk ki, haza, na, nem messze csak a XVI-ig
a Bogya, langa Bogya volt a kiindulópont legtöbbször,
csodás évek
De hol van a tavalyi hó?
Javítva a cím utcáról strasséra.
kár volt az uccát strassera rondítani
Sztem nem ronda. És ha egyszer ez (volt) a neve, akkor kár ezen keseregni
Én is a 90-es évek elején kezdtem oda járni és még napjainkban is látogatom, szerencsére.Legendás strasse az bizonyos.Soha nem jöttem le onnan szomjasan bármelyik kocsma volt is az éppen aktuális törzshely.
Amugy a pizzázót, amiről szó volt Spagettinek hívták.