Albinutza

július 9, 2013, martonattila
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: KOCSMA/PUB



>> Nyerhetsz babzsákot vagy laptoptáskát, ha teraszajánlót írsz a Bloodymary.ro-ra! >>

A kolozsvári “Matyi szobortól” alig 7 percnyi lődörgés-távolságra, a Fellegvár aljában található az egyetemistaváros egyetlen köpködőnek álcázott sörözőhelye, az Albinutza (”Méhecske”). Nem is biztos, hogy ez a hivatalos neve, de így vonult be az egyetemista köztudatba.

Beavatatlanoknak szinte esélytelen megtalálni, sőt, ha valaki előzetes infók nélkül mégis odavetődne, percek alatt, vonakodva lelépne. Valójában túl kell látni, túl kell lépni a kezdeti kellemetlen arculaton, hogy felfedezhesd a mögötte rejlő kincset!

Lássuk, milyen is lenne a beavató látogatás egyes szám, második személyben: a nagy, és meglehetősen egyszerű zöld kapon belépbe egy balkáni feelinget árasztó kis helységgel találod szembe magad. Az ajtón belépsz a gyengén megvilágított, füstös kis garázsba, és rögtön szemet szúr egy nagy szarvasagancs, rajta egy csúnya kitömött öreg héjával (Accipiter gentilis). Melletted levő kávézó asztalon kártyáznak vagy römiznek, midig ugyanazok az unott arcok. Kezd elmenni a kedved, de tekinteted még időben a sörös hűtőre siklik. Az árak meglepően kicsik, jó eséllyel alig van bevétele a helynek, de láthatóan nem is ez a célja. Kóóólozsvárias akcentussal megkérdik, mit óhajt a pici szíved, s már teszik is elédbe, ha van (a kétnaponta érkező sörszállítámány sem elégíti ki mindig a keresetet).

Kijössz a söröddel a garázsból, és NEM akarsz leülni az első terasz-szintre, a kitömött fácánok és a virágcserépben üldögélő játékmajmok alá, hanem lassan fellépdelsz az összevissza repedezett, bénán öntött kőlépcsőn. A második szint már kicsit kellemesebb, harmadik és negyedik szint a csúcs, még ha nehezen is jutsz fel az összevissza tört lépcsőkön. Felfele menet önkéntelenül is elgondolkodsz azon, hogy egy hosszú este után hogy fogsz épen leérni azon a lépcsőn, amin még józanon sem veszélytelen a közlekedés (eső után felmenni is gyakorta esélytelen)?? Elhaladsz a harmadik szinten levő, náddal bekerített, Slayer- és más érdekességekkel telefaragott asztal előtt (megfogadván, hogy egyszer majd megnézed közelebbről azt az asztalt, ha valaha üresen találod - kb. nagyonnagyonritkán!). Fent leülsz egy kényelmetlen fapadra, előtted két egymásra dobott sörösládán néhány deszka szolgál asztalként, és kezd átjárni a hely szelleme.

A hely hippisen/természetbarátul vagány: dőlnek be a kerítések a rájuk roskadozó cserjéktől, a csendet csak a barátposzáta éneke zavarja, s a hancúrozó fiatal széncinegék zaja a gyengén kivilágított Pilsneres lámpa felett. Miközben barátaiddal már a második üveget kocogtatod össze, áthallszik a szomszédos asztalok világmegváltó, magasröptű eszmefuttatása (”Apád kapta még meg a szocshiálpénzt?”), és megcsodálod a magyar vizslát és gazdiját, aki a földön ülve sörözget barátaival. Mások biciklit hoznak magukkal, egyesek meg ládástól hozzák fel a sört. Már nem idegesít, hogy a széked lába folyamatosan süllyed bele a földbe, élvezed a balkáni hangulatot és a természetközeli környezetet.

Lazul a társaság, ürülnek az üvegek (néha egy kétes alak feljön és összeszedi az üres üvegeket - és minden fellépésnél kicsit részegebb, de legalább vicces). Szürkületkor megjelennek a denevérek, és egyre élvezetesebb ott lenni. Olyan, mintha az erdő szélén lenne egy rozoga asztal és egy sör előtted, és mindenekfelett, barátaiddal vagy (figyelem! A lokál nem ajánlott randira, legfeljebb szakításra, és csak olyan barátokkal menj, akikkel lehet “marhulni”).

A hely éjfélig van nyitva, de maradhatsz 2 óráig (és ha túllövöd a célt, otthagyhatod értéktárgyaidat a kocsmárosnál - pl. a laptopom 4 napig lakott ott, az olcsó sör miatt. Ha már kocsmárosnak intézett kéréseknél tartunk: egyszer éhesen mentünk, s valakinél volt úgy simán egy rúd szalámi. Kocsmáros adta a kést hozzá, még ha poénból úgy is kértük, hogy “el kell intéznünk egy félreértést”).

Az est végén lassan és óvatosan elindulsz lefele a lépcsőn, és már sejted, hogy a karácsonyfa-díszekkel ékesített fa-karfába jobb nem belekapaszkodni, mert kifejezetten nem szeretnél begurulni a domboldalon (fogd a másik felén a kerítést, és vigyázz az elkorhadt lépcsőfokra!) Mielőtt kilépnél az udvarról, utolsó látnivaló az illemhely a garázs mögött: a piszkos kis vécében egy keskeny kagyló, a csap alá alig fér be a kezed, a lefolyója a wc-tartályba van vezetve (teljesen környezetbarát megoldás), de már nem találod furcsának… Ez illik ide legjobban! Másnap ne menj túl korán, ha hosszú volt az éjszaka, a tulajdonos csak 2 óra körül (ha) nyit, nyáron meg többnapos szüneteket is tart.

Tudom, hogy elég negatív kritikának hangzik a szöveg, de el kell menni, és ki kell próbálni. Szinte groteszk, hogy annyira “gány” hely, hogy az már vagány! Ha meg már megfordultál az Albinutzaban, hagyj egy nyomot élményeidről a hozzászólások között! :)

>> 2007-es ajánló az Albinucáról >>
>> A versenyre beérkezett teraszajánlók közt itt böngészhetsz >>



* pontos átlag: 5.00


* pontos átlag: 3.40

Hozzászólások

10 megjegyzés » “Albinutza”

  1. Legál Nándi » július 9, 2013 21:40

    randinak, sőt első randinak is elég jó.

  2. Margit » július 10, 2013 07:57

    “rajta egy csúnya kitömött öreg héjával (Accipiter gentilis)”

    jááááj, de látszik, hogy biológus írta :P Amúgy a hely tényleg csúcs. Tökéletesen illik rá, hogy annyira rossz, hogy már jó.

  3. m&m » július 10, 2013 15:38

    Szerintem legjobb, legolcsóbb nyári terasz. Nem ,,annyira rossz” csak öko :D

  4. lalabacsi » július 11, 2013 09:12

    mindig is jo hely volt

  5. lalabacsi » július 11, 2013 09:12

    :))

  6. Tókos Levente » július 12, 2013 09:16

    A Méhecske a legjobb :-)

  7. Gábor » július 12, 2013 10:57

    Egyik legjobb hely a Kincses városban, hogyha az árakat is nézzük( az infinitybe olcsóbb a sör, de nincs terasza, skényelmesen csak a hóstát-negyedi piacnál levőbe lehet elférni—-szóval kiesik). Odajárok hetedik esztendeje, mihelyt kilehet ülni a teraszra.
    Amit érdekesnek találok, s megfigyeltem nemegyszer, nagy álmélkodásba a háromlejötvenbanishargitasör mellett, az az alsó teraszona dekoráció, a szerző szavaival élve “a kitömött fácánok és a virágcserépben üldögélő játékmajmok”, s leginkább az a majom tetszik, s azon szoktam gondolkozni, hogy hogy a fenébe illik be a hely stílúsába az az emberszabású valami…nah de ismét a szerzőt idézném: “annyira gány hely, hogy az már vagány”!
    Tényleg érdemes ellátogatni!

    >>>>>…milyen jó lenne egy társaságot összeszedni, és elindítani egy amolyan hagyomány félét: heti egy alkalommal szombaton összeülni, sörözni, ismerkedni….

  8. martonattila » július 12, 2013 21:42

    Sziasztok!

    Kösz a sok pozitív kommentent! Próbálok válaszolgatni:D

    @Legál Nándi: volt pozitív tapasztalat?:D Gratu! Ha a csajnak bejön, mindenképp érdemes megtartani…

    @Margit: Köszönöm, azt hiszem:)) Természetbarátoknak könnyebben belopja a szívébe magát a hely, madarászoknak meg kötelező módon:)

    @m&m, lalabacsi, és Tókos Levente: Így igaz, így igaz. Tibi Atya hiányzik talán csak belőle:)))

    @Gábor: Júúúú… az egy ötlet. Az infinityvel egyébként az a bajom, hogy jár oda egy bizonyos meg nem nevezendő stílusú ember-kategória, ami miatt nem érdemes bevállalni a 2 lejes sört. Van is egy képem azokról a majmokról, de legalább annyire gányság, mint a kedvenc helyem Kolozsvárott! Próbálok szerezni valami normálisabb képeket, ha nem, beszúrunk egyet a héjáról és arról a teraszról (még akkor is, ha gyenge minőségű telefonnal készültek). De támogatom az ötletet! Indítsunk egy csoportot Arckönyven, és októbertől szervezzünk kocsma(cool)túrákat!:)

  9. martonattila » július 12, 2013 21:45
  10. Laca a fasza » július 19, 2013 15:13

    Most megyek. Ejsze kiprobalom mielott meg elfogy ez a jofalt is.

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Szalonbeszélgetések