A Hargita gyorsvonat étkezőkocsijáról

december 4, 2009, humm
Szalonbeszélgetések: a legjobb helyekről



Van abban már önmagában valami vicces, ha egy olyan vonathoz csatolnak étkezőkocsit, aminek összesen két vagonja van. Vicces az is, hogy a Brassó-Budapest útvonalon közlekedik, és nemes utazóközönsége a következők szerint kategorizálható: Brassó-Kolozsvár között egyetemisták, Kolozsvár-Nagyvárad között bárki aki utazik, a határ túloldalától Püspökladányig személyvonat, utazóközönsége is falu közt utazik többnyire, aztán már csak Szolnokon áll meg Budapestig. Na jó, lehet, hogy még Cegléden, de erre nem vennék mérget. Szerintem két kézen meg lehet számolni, hogy egy átlagos napon hányan utaznak vele Erdélyből Budapestre. Nem tudom, a MÁV Zrt Utasellátó részlegének hol éri meg étkezőkocsit fenntartani, de én örvendek neki, hogy ilyen létezik.

A vonatról magáról annyit kell tudni, hogy jobban néz ki, mint a Korona, Ady, tiszta, rendes, mondjuk Párizsban 5 éve sima személyvonatok néztek így ki, de ha valaki esetleg a gyimesi személyre felül, aztán megérti, hogy miről beszélek.

És akkor itt az étkezőkocsi. Először teljesen véletlenül keveredtem oda. Végigjárt a hölgy a zsúrkocsival, drágásnak találtam a kávét, aztán eluntam magam, s gondoltam, mégiscsak megnézem, milyen ott kávézni. Vicces volt. Mintha időutazásban lett volna részem, szerintem a 60-as évek közepéről maradt itt ez a kocsi, a berendezés legalábbis sima szocializmus állapotát mutatja. Székhuzat, asztalok elrendezése stb. Egyértelmű. Amúgy vicces, mert a többi dekoráció is simán igazodik a már említett stílushoz, olyan dekorációs elemek, amik alapvetően nem is kerülnek sokba, bármikor lecserélhetőek, és vagy 30 évet haladhatnánk előre az időben. Függöny szürke, Máv felirattal. Asztalterítő piros nájlon, alatta fehér, mintha damaszt lenne. Kínai üzletből beszerzett olcsó művirágok minden asztalkán, különböző színben és illatban. A “tányéralátét” műanyag és büszkén hirdeti a Coca-Cola egyeduralmát. Szóval alapvetően nagyon vicces az egész. Ha sima étterem lenne, nyilván nem mennék be soha, de egy unalmas úton szórakoztató.  Vicces elképzelni, hogy 40 éve ezen utaztak a derék magyar polgárok mondjuk a Balatonhoz. Amúgy tiszta, rendes az egész.

Az étlapon is jót röhögtem: fehér nájlon mappában, több nájlon bugyiban, fénymásolt lapok. Egyébként, ha jól emlékszem, van magyar és angol variáns is. Fizetni lehet forintban, lejben és euróban. Az árak borsosak. Annyi pénzért, amennyibe egy leves-második, előtte üdítő (neadj Isten rövidital), utána kávé kerül, Kolozsváron két ember meg-levesmásodikozik (lehet, extrák nélkül).

Amúgy érthető is, kapitalizmus van, vonaton akarsz étkezni, hát fizess. Én kétszer ettem ott, a kaja mindkét esetben finom volt, nem lehetett rá panaszom. Amíg vártam, hogy elkészüljön, beszélgettem a személyzettel, akik el voltak keseredve a gyér forgalom, ebből kifolyólag a saját unalmuk miatt. Mondjuk szó ami szó, én még nem láttam, hogy rajtam kívül más is vásárolt volna, és az étkezőkocsiban is egyszer találkoztam utasokkal: Pestről Erdélybe utazó vendégmunkások voltak, akik feltehetően abból a megfontolásból ültek be sörözni, hogy ott nem tilos a dohányzás. Ez nem azt jelenti, hogy én mindent láttam, de ami tény, az tény: túlságosan nyereséges nem lehet. Szerintem akkor sem lenne az, ha a berendezést kicserélnék, vagy ha az árakat levinnék.

Egyszerűen arról van szó, hogy Romániában az étkezőkocsinak ‘90 után nem teremtődött hagyománya, ‘90 előttről meg egyetlen élményem van: piros szukkot kértem, amikor a pincér körbejárt, és aztán egész úton ment a hasam.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 2.75

Hozzászólások

8 megjegyzés » “A Hargita gyorsvonat étkezőkocsijáról”

  1. kandallo » december 4, 2009 13:07

    A román IC vagy gyorsvonaton nagyon jól működnek az étkezőkocsik. Mindig tele vannak és nem csak söröznek, hanem esznek is a népek rendesen. És nem régimódi az egész:)

  2. Barna » december 4, 2009 14:26

    Ugyanezen étkezőkocsiban én is kávéztam. A pincér egy majóban aludt az asztalra borúlva… (korán volt) :-)

  3. Etti » december 5, 2009 19:03

    Én imádom a Hargita-expressz étkezőkocsiját, már csak azért is, mert amikor zsúfolásig van a vonat, úgy hogy a kezedet nem tudod letenni magad mellé, akkor az étkezőkocsiban még mindig van hely, és a kedves felszolgálónénik mindig megengedik, hogy ott utazzunk. Cserébe elég, ha egy-egy vizet (sört) illogatunk hazáig (Kolozsvár-Szereda), és szerintem megéri azt az 5 lejt, hogy le tudjunk ülni. Nem beszélve a hangulatról.:D Nem egyszer volt már úgy, hogy nagy sátoros ünnepekkor, mikor minden egyetemista hazamegy, és a már fent említett zsúfoltság esete áll fenn a vagonokban, akkor az élelmesebbje az étkezőkocsik felé veszi az irányt, és hazáig folyik a a duma, röhögés, kártyázás, stb. Szóval jó kis hely, tartalmasan el lehet ott tölteni a hazautat.:P

  4. humm » december 6, 2009 12:15

    Tudom, mert megkérdeztem: az étkezőkocsisok tur-retur utat tesznek meg Brassó-Budapest között. Éjfélkor érkeznek, hajnali 3-kor indulnak vissza. El is hiszem, hogy Barna cimborája aludt:))

  5. Barna » december 7, 2009 18:07

    Amugy egy kis mellékinformáció.
    A román IC -ék étkezőkocsija nyerte 2005 ben, a Budapesten tartott versenyt, amelyben a kelet europai étkezőkocsikat értékelték.
    Ez többek közt a duo blokkos kerekeknek is köszönhető, mivel elnyeli a rázkodást és nem löttyen ki a kávéd.

  6. zongó lajos » december 8, 2009 18:06

    A Budapest-Pécs között közlekedő IC-k étkezőkocsijában is ugyanez a design: piros nájlon asztalterítő, kínai művirág, még a nájlon bugyiban fénymásolt étlap is stimmel.

    A sör - mondjuk a pécsi Szalon - ára viszont (a pesti átlagkocsma-árakhoz viszonyítva) teljesen rendben van… :)

  7. humm » december 28, 2009 15:19

    Ettike, te is kommentelsz:)

    amúgy lett a Koronának is étkező és büfékocsija. Elsőre sokkal jobban néz ki, mint a Hargita, a pincér-szakács néni szerint, rosszabb. Nem részletezem!
    Én karácsony előtt próbáltam, tiszta véletlenül bukkantam rá Budapest-Kolozsvár között, aztán egész úton ott ragadtam!
    Nagyon “kispálos” filingje volt az egésznek! Próbáljátok ki, megéri!
    Az tagadhatatlan, hogy pofátlanul drága, de egy évben kétszer megengedhető, és legalább nem vagy kitéve mindenféle néni-bácsi beszélgethetnékjék, nyugodtan kortyolhatod az akármidet…

  8. turnp » február 13, 2010 16:53

    Én a Bukarest - Nagybánya vonalon mentem a büfékocsiba valami ropiért. A legnagyobb dilemmám a személyzetet alkotó 50 év körüli bácsit illetően volt, mert nem tudtam eldönteni, hogy ő akkor most árus, szakács, pincér vagy ilyen vonatos stewardess…

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Szalonbeszélgetések