Tusnád hotel

augusztus 5, 2010, admin
2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: SZÁLLODA (PANZIÓ) 3) Helység: Tusnádfürdő



Többen is alkalmunk volt kipróbálni a tusnádfürdői Tusnád hotel kétcsillagos szolgáltatásait a közelmúltban. Elöljáróban az árakról: szezonban a kétágyas szoba 160 lej, egy napra 3 főétkezésre simán elmegy az 50-60 lej is. Az 5 lejes csorbától a magasabb árfekvésű kajákig nagy választék van, kivéve ha vegetariánusok vagyunk.

www.tusnad.ro

Mr Green
Alapvetően kétféle reakciót tud kiváltani Tusnád legnagyobb (és valamikor talán legelőkelőbb) szállodája, a Tusnád szálló. Van, aki szívesen nosztalgiázik ízig vérig nyolcvanas évekbeli hotelben: ők élvezettel szívják tüdőre a kommunizmus felejthetetlen, enyhén áporodott, ugyanakkor édeskés szagát, tévelyegnek a hotel „modern” beosztású, huzatos és sötét folyosóin. Elégedetten sóhajtozva szemlélik a szobájuk rozsdás raktárajtóra nyíló kilátását, nevetnek a megrepedt vécekagylón, a hotel jellegéhez illőnek tartják az étterem élénklila falait és a középkorú felszolgálók jellegzetes, dauerolt egyenfrizuráját.

Mások viszont mindezt horrorként élik meg, állítván, hogy ilyen hotelnek nem szabadna léteznie 2010-ben. Én magam azok közé tartozom, akik szívesen tovább éltetnének hasonló vendéglátóipari egységeket: gyerekeink is kell lássák, milyen hangulatos helyeken nőttek fel szüleik.

Különösen menőnek és az épület stílusához tökéletesen illőnek tartom az étterem Milka-lilára festett falait, a vaskos geometrikus gipsz-stukkókkal, melyen itt-ott lyukat vágtak a szellőző koszos műanyagrostélyainak. A vendégek – nagyrészt nyugdíjasok – is teljesen beleillenek a képbe, szerintem már csak egy Roland szintetizátor hiányzik, amely mellett egy ötvenes ex-szexbomba búg a mikrofonba unott szerelmes dalokat, úgy este nyolc óra tájban, és lelki szemeim előtt látom, amint apjuk pedig felkéri táncolni anyjukot, aranylakodalmuk alkalmából.

Ami a menüt illeti, sok jót nem tudok elmondani róla – igaz, sok rosszat sem. Nagyjából azt kapja az ember, amit egy jobbacska nyolcvanas évekbeli vendéglőben kaphatott. A választék a parasztcsorba-babgulyás-flekken-főttkrumpli vonalon mozog, az adagok pedig kiadósak. Nem mondhatnám hogy rosszul vannak elkészítve, igaz, jól sem: az ízek és a tálalás mintha ugyanazt a régimódi, ma már teljesen idejétmúlt és viccesnek tűnő „eleganciát” tükröznék, mint maga a hotel.
Osztályzat: 5

Ms Orange
A Tusnad Szálloda Tusnadfurdő egyik legnagyobb és szinte legrégibb szállodája, amely esetében nem mondható el, hogy „az árak a földön járnak”. Legelső gondolatom a szállodával kapcsolatosan a szoba átvételekor támadt, amikor is megláttam kifüggesztve az árlistát. Ennyi pénzért már csak jó lehet, gondoltam. Hát tévedtem. Kolozsvári viszonylatban, ugyanannyiba került a Tusnád szálloda két ágyas szobája, 2 csillag, mint itt egy három csillagos. És igen, a szobák körülményei és illatai hűek maradtak a szálloda építésének korszakához, lásd 70-es évek.

Azok számára, akiknek nincsenek nagy elvárásaik a körülményekkel kapcsolatosan, viszont tökéletesen megfelelhet. Van wireless, persze csak a folyosókon és az előtérben. A szálloda vendéglőjének felhozatala is rendben van, és az étel is egész jó. Megrészegedni viszont már költséges lenne, egy fél literes üdtő is 7 lejbe kerül. Lehet asztaliteniszezni, fodrászhoz menni, masszíroztatni, biciklit bérelni, kinek mihez van kedve. Kirándulási lehetőségek bőven akadnak és persze medvék is.

Én azok közé tartozom, akiknek nem nagyok az elvárásaik. Ha az ember kifog egy olyan szobát, ahol esetleg az ablakot és a wc ajtót is rendesen be lehet zárni, akkor egészen jól el lehet tölteni egy hetet.
Osztályzat: 2,5

Ms White
Igazi időutazás és déja vu élmények sorozata érte a Tusnád hotelben megszálló vendéget: az előtér dohos, ételszagos, befülledt levegőjétől szívét melegség öntötte el, mert eszébe jutott a gyermekkori tengerparti nyaralás, és a Neptun szálló, ahol narancsízű Brifcor szukkot kapott a recepciós nénitől. Ugyanerre az élményre emlékeztette a szebb időket megélt elnyűtt lábtörlő is, a felidézett hangulatot az évtizedes kosszal immár végérvényesen eggyé vált padlószőnyegnek sem sikerült eloszlatnia.

A szobába való belépéskor új csúcsokra hágott a nosztalgia vendégünkben, mert eszébe jutott, hogy ilyen padlószőnyeg, jé, és pont ilyen toalettasztal, és a hozzá passzoló karosszék, és világra olyan dohos szag volt az ezelőtt 20 évvel megboldogult szomszédnéni lakásában is, akinél néha házi feladatát körmölte, míg a munkából hazatérő szüleire várakozott. Amikor belépett a fürdőszobába, nem tudott nem emlékezni a 70-es évek környékén átadott tömbházlakásra, amelyben gyermekkorát töltötte: abban a fürdőszobájában is ugyanilyen volt a zománcozott vaskád, hozzá passzoló fajansz és padlócsempe, porcelán vécépapírtartó, még mielőtt családilag felújították volna a helyiséget. Csupán a csapok és a fűtőtestek láttán kezd derengeni, hogy azért mégis véget ért a kommunizmus. A paplan gyanánt szolgáló pokróc kedves kutyájának fekhelyét juttatta eszébe.

Megelégedéssel nyugtázta, hogy a Tusnád szálló a vendégek minden igényét ki tudja elégíteni, hiszen saját étteremmel is rendelkezik. A vendéglő stílusára is jócskán odafigyeltek a dekorálással foglalkozó enteriőr-tervezők: előbb megnézték a Blue Velvet című Lynch-filmet és a legutóbbi Reno-i Elvis hasonmás-verseny helyszínéül szolgáló terem berendezéséről készült felvételeket, majd finom művészi érzékkel keverték az ott látottakat. Az eredmény lenyűgöző: a szaturált lila és egy halványabb színváltozatában pompázó falakat jól ellensúlyozza az asztalokat borító sárga terítő.

A higiénia szempontjából kivetnivalót nem talált vendégünk: a pincérek megnyerő fekete-fehér vasalt egyenruhája, és nővérke-cipőbe bújtatott, bokán felül érő fehér zoknis lába egyértelműen a tisztaságot és a rendet jelképezik. A menüt is emlékezetesnek találta: a lakodalmakon sem kényeztethetik jobban az embert. A menü összeállításakor figyeltek arra, hogy ne mozdítsák ki a pihenni vágyó vendégeket kulináris komfortzónájukból. Emellett senki nem mondhatja el, hogy sajnálják a húst a vendégtől: még a zöldségleves is húsleves alapléből készült. Értékelendőnek tartotta vendégünk többek között a konyhai személyzet mértékletességéről tett tanúságát is, amikor rájött, hogy a már egyszer felszolgált kenyérszeleteket és uborkás salátát nem dobják ki, mint a pazarló kapitalista vendéglátóipari egységekben, hanem egy másik vendégnek is felszolgálják. Így hát nem csoda, hogy gyönyörűséggel eltelve hagyta el a hotelt, sőt talán egy kicsit bánta is, hogy csupán két napig szállt meg ott.
Osztályzat: 0



* pontos átlag: 3.00


* pontos átlag: 2.33

Hozzászólások

2 megjegyzés » “Tusnád hotel”

  1. hm hm hm » augusztus 16, 2010 10:03

    Ms White-nak: kicsit szégyeld magad! Az mindaddig rendben van, amíg elmondod a véleményed bármiről, jelen esetben a Tusnád szállóról. Mi, tusnádiak sem vagyunk éppen büszkék a lehető legnagyobb szoc-reál épületre és arra, hogy az elmúlt 2o esztendőben csak két szintet voltak képesek felújítani (erről bezzeg egyiketek sem ír!). Azzal viszont egyáltalán nem tudok egyetérteni, hogy ami csak eszedbe jut, azt vizeslepedőként ráhúzod a szállodára, jelen esetben a vendéglőre. Mégis honnan szeded, hogy a salátát és a kenyeret mégegyszer felszolgálják???

  2. Ms. White » augusztus 24, 2010 16:36

    Kedves hm hm hm! Azt hiszem kicsit pofátlanság részedről rendre utasítani engem, lévén, hogy nem te jártad meg az - igenis! - másodszor felszolgált kajával. Megmondom neked honnan veszem azt, hogy az étterem alkalmazottai sajátosan értelmezik az újrahasznosítás lényegét: a kenyérszeleteken ételmaradékokat találtam, zsíros, paprikás ételmaradékokat. Ugyanezek a nyomok látszottak a salátában is. A szállodában pedig a lepukkantság a bejárati ajtóval kezdődött és ordított minden zugból. Ha a felújítás abból áll, hogy kicseréljük a vécétartályt meg a fűtőtesteket, hát akkor igen, elmondhatjuk, hogy egy felújított szállóban jártunk.

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Szalonbeszélgetések