A dési állomás “Universal” Étterme
június 22, 2010, kattanok
2) Kategória: a) LEGALJA 1) Típus: ÉTTEREM 3) Helység: Dés
Éjjel 2-kor zárnak. A pincér kosztümös, beesett vállú, zsíros hajú, barna lepcsi van rajta, s alig nyitja ki a száját, ha beszél. Az asztalon Iancu, fegyverrel és egy pohár őféle spriccel a kezébe, a piros alapon írja: “dreptate si tarie”. Bal felől egy 150 kilós, szoknyás, élettel teli, de megáporodott asszonyság ül. Jobb felől 2 férfi, mindkettőnek óriási a hasa, 10 percenként max. 5 mondatot lejtenek. Egy hűtőből vették ki a ciorbát, amit ettem, és száraz virág van a pulton. Gondoltam, azt ő is eszi. A rágógumis standot 70 kerek éve nem töltötték fel, 69 éve nem mosták meg. A szag nem érződik, mer’ hanggal űzik egy levegőforgatónyavalyával a plafonon. Az idő múlatásáról a hűtő tetején egy 30 centis, hoppá!! - nem recsegő, kínai rádióból próbálkozó román műfolklór dalai gondoskodnak, átadták nekünk a felejthetetlen szórakozás lehetőségét.
Ez a totális várakozás váróterme. Itt, amit mindenképp lehet: várni. Mire? A történéseken túl, a vonatra. Jobb felől az egyik kussoló, pocakos veresképű bámul, érzem a bakhatnékját, de a legszívesebben fertőtleníteném az égető bunkóságtól. Magas a terem, a fakult és szomorú narancssárga - vagy barna? - festék legszívesebben megölné magát, csak a por nem hagyja.
Még van 15 percem, aztán átvonulok a sínek alá a maradó 1 órára.
Az agyontapogatott, ősidők óta ujjlenyomatokat őrző hűtő ablakán túl, gyanútlanul fekszenek az újrahasznosított celofánnal leborított falnivalók. A hűtőről bólogat egy exerdeigyümölcsös félfantaflakonból egy csokor anyósnyelv, mellette a tavalyi agyonköpködött árlista. 5 lej a disznólé, 7,5 a béllé, sört és szukkot meglepő választékból lehet vásárolni, sör: 2,5 - 3 lejig, a szukkból a zöld teás nestea 3,5.
Bátor jelenlétet kívánok annak, aki erre jár!! Csak, hogy az aktualitásról is meggyőzzelek, itt a bejegyzés papírra vetett változatának ideje: 2010. július 18., 01:07 - 01:52 időszakban.
Hozzászólások
7 megjegyzés » “A dési állomás “Universal” Étterme”
Szólj hozzá!
Valahogy, ismerősnek tűnik… Jártam arra, de valahogy, minden vasútállomási bodega erre a szabványra van ellátva, meg kiépítve.
Beesett arc van és csapott váll, beesett vállról még nem hallottam :-))
Ennél magasabb szint nem is szükségeltetik ma már a vasúti szolgáltatást még igénybe vevő utasok többségének. Minek ezeknek befektetés, ha így is jó, így is jövedelmez. Rendben hát, ha ilyen a kínálat, nem kérek belőle, de egy a gondom: mivel utazzanak azok a kevesek, akiknek ennél a szintnél, s egy személyautó birtoklásához és fenntartásához szükséges bérnél jóval nagyobb az igényük?
Zsir beszamolo!
“itt a bejegyzés papírra vetett változatának ideje: 2010. július 18., 01:07 - 01:52 időszakban.”
időutazás:-)))
Igen, egy kis sörtank-szieszta pillanatokat nyújtó balkanikum e várókocsma… Kolozsvári székely diákoknak…például.
Nyolcvanas évek végén a dési állomáson voltam nagyon, de nagyon éhesen és nagyon szegényen. Nagy volt a dilemma, a kevés pénzen blattolok vagy eszek valamit. Persze a maró éhség meggyőzőbb volt, mint a „biztonságos” utazás kilátása és az ominózus vendéglőben étkeztem.
Nos, ez utóbbi fogalom enyhe túlzás. Ha nagyon pontosan fogalmazok: megvásároltam az egyetlen fogást amit azon a havas, fagyos éjszakán abban a közétkezési borzadályban árultak. Halból készült fasírtot, párolt káposztával és két szelet kenyérrel. A halfasírt egyszerűen ehetetlen volt. Annyira büdös volt, hogy a csökkentett frissességű, kétes minőségű étek bevitelére – katona és diákélet által – edzett gyomrom egyszerűen nem bírta meg. A félig megfőtt káposzta és a két szelet kenyér enyhítette valamelyes étvágyam, de tényleg csak a túlélési ösztön hajtott.
Biztos van extrémebb éhség és gyomorfacsaróbb étel, de nekem ez volt a mélypont.