Toldi

március 5, 2007, gurmann
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: ÉTTEREM



A zsongó belvárostól párszáz méternyire, a Mikó utcában (gyengébbek kedvééert Clinicilor) könnyen megközelíthető helyen van a Toldi. Tulajdonosai azonosak a Bulgakov Kávézóéval, mégis ez egy egészen más világ.

A kajáról csak elismerően lehet nyilatkozni, az adagok nagyok (néha túlságosan is), az ízek tökéletesek, mindenen érződik, frissen főtt. Egy szó mint száz, a szakácsok értik a dolgukat. Leveseket bátran tudom ajánlani (akár Újházi, akár parasztcsorba, akár gulyás, akár bableves, nekem mind bejött), a főételek szintén finomak. Húsevőtől vegáig mindenki megtalálhatja a neki megfelelőt, bár az étlapon szereplő választék számszerűleg közepesnek mondható.

A kiszolgálás figyelmes, udvarias, néha talán kissé lassú, de ez is a megbocsájthatóság határain belül. Nem utolsó szempont az sem, hogy magyarul történik.

Egyetlen gond az architektúrával van: a hosszan elnyúló emeleti terem inkább emlékeztet vasúti kajáldára, az asztalok közelsége miatt intim megbeszélést aligha lehetne itt tartani, ha telt ház lenne - de szerencsére nincs. A zene nem hightech cuccokból szól, de elviselhető. Az emeleti férfiklotyót törpéknek tervezték, ferdén ereszkedő plafonja miatt használata tortúra a 170 cm fölötti lények számára.

Ha eleget és finomat akarsz kajálni baráti áron, irány a Toldi.



* pontos átlag: 5.00


* pontos átlag: 3.25

Hozzászólások

21 megjegyzés » “Toldi”

  1. géza » március 6, 2007 11:26

    Az architektúra valóban a Toldi átka, de bizonyára senki sem kötelezte a tulajokat arra, hogy a vendéglátás történetének legormótlanabb székeivel rendezzék be a termet. Az ülőalkalmatosságok olyan nehezek, hogy szinte két ember kell ahhoz, hogy arrébbtegyék. Az sem utolsó szempont, hogy (számos romániai vendéglőhöz hasonlóan) nincs elég fogas, pedig egynapi bevételből meg lehetne oldani a kérdést.

    Az rendben van, hogy a fogások frissen főttek, de szerintem ez alapkövetelmény bármilyen, magára egy kicsit is adó vendéglőnél, nehogy már ezért külön dicséret járjon. A gond az, hogy vannak olyan fogások, mint például a sült húsok, melyek frissen készítve is jellegtelenek.

    A vega/diétás igényekről: egyik alkalommal negyven percig tartott, míg a konyhán rájöttek, hogy nem muszáj előre megsózni a salátát és egy kis sovány hússzeletet.

  2. Szabó Töhötöm » március 6, 2007 12:56

    A Toldiban egyszer puliszkát rendeltem a csirkepaprikáshoz, de mielőtt rendeltem volna, megkérdeztem, hogy a puliszka kemény-e, ugyanis nem szeretem azt az állag nélküli masszát, amit rosszabb helyeken (mint például a székelyudvarhelyi Tamási Áron Elméleti Líceum bentlakásának étkezdéje) puliszkaként adnak. A válasz határozott igen volt, ezért aztán izgatott remegéssel vártam a mennyei élményt, amit csak a kemény, mártásba forgatott puliszka okozhat az éhezőnek.
    A puliszka természetesen lágy volt, a kis halom alig emelkedett ki a mártás tengerből.
    Jó, gondoltam, ételnek ez is étel, majd a borral lelocsoljuk, és szebb lesz a világ. A bort viszont úgy tolta elénk a kiszolgáló, mintha csak egy korsó sört rendeltünk volna a sarki kocsmában, az fel sem merült, hogy esetleg kitöltse, vagy megkérdezze, hogy tölthet-e.
    Talán azért voltam ez egyszer a Toldiban?

  3. iona » március 9, 2007 23:48

    Hát én is egyszer voltam, és nem is tervezek többször menni. Hárman voltunk, háromból ketten rendeltünk csirkés salátát. És még örültünk is, hogy tyű, de hamar kihozták. Másnap a wc-kagyló fölé görnyedve rájöttünk, hogy persze, lehetett is gyors a kiszolgálás, ha a csirke múltheti, csak elő kellett venni, nem akkor kellett megsütni, lehűteni, hogy a hideg salátába passzoljon. Szóval rendesen betegek lettünk mindketten, és irigyeltük a harmadikat, aki roston sültet rendelt. (És persze az sem lett volna utolsó szempont, ha az étlapon fel van tüntetve, hogy tömény fokhagymaszósszal lesz gyárilag agyonöntve a saláta. Jobb helyeken az öntetet mellé, nem vele adják.)
    A bort, igen, azt mint a söröskriglit. És a pincér(lánynak) fogalma sincs, hogy mi a különbség egy fehérboros és egy vörösboros pohár között.
    A hely maga is meglehetősen lehangoló, mind a tér elrendezését, mind a bútorzatot, mind a falak cirádáit (jáj!) tekintve.
    Nem ajánlom senkinek. Nem tud annyira “magyar hely” lenni, hogy megérjen egy gyomorrontást (ételmérgezést?). Akkor inkább legyen “salata cu carne de pui” máshol.

  4. Raoul » március 13, 2007 14:29

    Már megint felmerül bennem az a kérdés, hogy vajon milyen szakértelem alapján lehet ezen a szájton rovatot indítani? Aggasztó jel pl. az, hogy a megjelenő kritikák a menü hosszúságát pozitívumnak tartják. Közben, aki túllátott egyszer-kétszer Borson, jól tudja, hogy csak romániai középkategóriás vendéglőkben lehet 60 oldal hosszúságú menüket látni (amelyből persze általában 10 oldalnyi ténylegesen kapható étel létezik, a többi csak az álmodozó nyomor költeménye), s hogy a legtöbb párizsi luxusvendéglőben rövidebb a menü, mint a Roata-ban.
    Éppen ezért nagyon meglepő számomra ez a csirkehús-sztori, mert ettem én is a Toldiban, legalább tízszer, vittem rokonokat, 20 fős francia csoportokat, kisgyermekeket, beszéltem is vagy száz emberrel, aki oda jár, s a termékek frisseségét illetően egyszer sem hallottam rosszat. S éppen azért olyan friss minden a Toldiban, mert nincs túl hosszú menü, és cserélődik a készlet.
    S ha már szó volt a borokról, miért nem kezdjük azzal, hogy a Toldiban lehet jó bort kapni (ez Kolozsváron sajnos nem magától értetődő dolog, lásd pl. az Akropolis nevű kiváló görög éttermet… ahol utoljára csak Murfatlart kaptunk!)? Nekem inkább bort hozzanak söröskrigliben, mint ecetet álfrancia szertartással ( nem másért, de én történetesen tudom, hogyan illene tölteni, és az, amit eddig láttam Kolozsváron, inkább siralmas utánzata az illemnek, valamilyen amerikai film mintájára).
    Ezek szerint sajnos vissza kell térnem ahoz az egész szájtot érintő kritikámhoz: ahhoz képest, hogy nagyon úgy néz ki mint egy gasztronómiai kalauz, helyenként veszélyesen szubjektív, amatőr, rendszertelen és nem reprezentatív jellegű.

  5. Transindex » március 13, 2007 17:11

    Kedves Raoul, örülünk, hogy kritikádra érdemesnek tartod a Bloodymary.ro-t. Észrevételeid helyesek, miszerint a blogfelület tartalmának gyártói nem feltétlenül gasztronómiai szakértők, és értékelésük szubjektív. Hiszen minden blog alapesetben eleve szubjektív hangvételű. Hogy a Bloodymary.ro amatőr: bevallottan az; hogy nem reprezentatív: korai lenne egy alig két hete beindult szájttól elvárni, hogy minden település legfontosabb vendéglátóipari helyeiről kritikát hozzon. Mivel nincsenek általunk foglalkoztatott bor- és egyéb szakértők, sem ínyencek, csak reménykedünk abban, hogy e ritka emberfajhoz tartozó olvasók is alkalomadtán billentyűzet elé ülnek, és megírják a magukét a Bloodymary.ro-ra kritika vagy hozzászólás formájában. Ezzel is hozzájárulnának ahhoz a bizonyos összképhez, ami valahol az apró részletekből, a véleménykülönbségekből, a preferenciák és ízlések eltéréséből alakul ki. Tehát várjuk nemcsak a te, hanem más világlátott és összehasonlítási alappal rendelkező, profi és amatőr gasztronómusok étteremkritikáit is.

    Üdv, Timi

  6. musette » március 16, 2007 23:15

    Háááát, kissé felhúztam a szemöldököm arra a megegyzésre (Raoul), hogy olyan sok emberből, akit elvittél a Toldiba, mindenki elégedetten távozott. Én kétszer voltam, mind a kétszer bosszankodnom kellett egyrészt amiatt, mert a hús tapló volt, másrészt meg a kiszolgálás csigalassúsága miatt. A 10 emberből három már befejezte a kajálást,mire a többiek megkapták adagjukat. S ami a hely jelleg(telenség)ét illeti…hmmmm, a minimál is értelmezhető, hát nem?
    Minden esetre senkinek sem ajánlom.

  7. szepi1 » március 18, 2007 20:13

    Marcius 8-an voltunk egy 13 fos tarsasag.

    Levesre masfel orat kellett varni, masodik fogasra szinte 2 orat es desszertre 2 orat.

    Hiaba mondtuk, hogy mindenki csak azt ker amit rendelt, tehat nem kell betartani a leves, masodik, desszert sorrendet mert akkor csak egymast nezzuk.

    Teljesen felkeszuletlenek voltak, 3 szakacsno probalta ellatni a zsufolasig telt vendeglot.

    Zene talan csak este 8 korul kezdett lenni.

    Pincerno nem ismerte az etlap tartalmat.

    Arak nehol irrealisan magasak.

    Osszessegeben nezve, egy gyenge (ha nem nagyon gyenge hely), kihagyhato a kolozsvari etterem listarol. Talan neha erdemes benezni ha nincsenek sokan.

    Csak azert mert a pincernok es a tulaj magyar, ne ragadtassuk el magunkat.

  8. Réku » március 29, 2007 12:38

    (grrr, elúszott az előző bejegyzésem, a lényeg, hogy:)
    - a Toldiban volt a lakodalmunk. 60 fős családi ebéd résztvevői és 80-90 fős bulizó társaság maximálisan meg volt elégedve az étellel és a kiszolgálással. a töltöttkáposztát azóta is sóhajtozva emlegeti nem is egy barátunk.
    - nem hiszem, hogy romlott kaját szolgálnak fel bárkinek
    - kedves és bizalomgerjesztő, hogy az éttrem felé menve szeműgyre lehet venni a konyhát

  9. Venci » április 30, 2007 12:30

    Nekem is van egy rossz tapasztalatom a Toldival kapcsolatban:
    Hatalmas melegben beultunk a Toldi teraszara. En rendeltem egy jeges teat jeggel. Mivel pont elotte jartam meg a Bogyaban, hogy szobahomersekletu jeges teat hoztak ki, itt kimondottan hangsulyoztam, hogy jeggel kerem, azt is hozzatettem, hogy ha nincs jeg, akkor nem kerek.

    Hoztak egy pohar majdnem meleg jegesteat jeg nelkul.

    Nem birom, ha hulyenek neznek.

    Azota meg egyszer voltam, a frappe nagyon izlett, a kiszolgalo lany nagyon kedves volt.

  10. ildikó » június 8, 2007 10:39

    A kiszolgálás lassú. A pincér tapló. ld. a nagyon-nagyon fokhagymás szószos saláta esetét. Udvariasan szóltunk a pincérnek, talán nem ártana feltüntetni az étlapon is, hogy a szósz fokhagymás. A pincér válasza: “én ezt nem tudhattam, én még nem ettem ilyet. Különben sem én írtam az étlapot.” Javasoltuk, szóljon annak, aki az étlapot írta. A válasz: “eddig még senki nem panaszkodott”. Ja, és a Herkules-saláta az étlap szerint teljesen vega. Gondolom, a benne előforduló sonkadarabkák szójából készültek…

  11. fidel gasztro » június 18, 2007 10:55

    A Toldi-étterem ígéretesen indult még egy évvel ezelőtt, de vagy nem bírták az iramot az emberes, néha embertelenül nagy adag és csodálatosan finom kaják mellett, vagy kiokosodtak, hogy minek finoman és jól főzni, minek óriási adagot felszolgálni, hisz több pénzbe kerül, és a vendég úgyis a tányéron hagy belőle egy picit, mert nem bírja elfogyasztani. Nos nekem a vendéglői adagokról van egy elméletem: nem annyit kell a tányérra tenni, amennyivel egy átlagétvágyú vendég jóllakik, hanem annyit, amennyit nem bír elfogyasztani. Mert jóllakottsági érzése általában mindenkinek több volt életében, így soha nem megy szenzációszámba, hogy jól laktunk. A jóllakás megszokott dolog, akkor is, ha különösen finom az étel. Viszont emlékezetes élményként csak az marad meg, mikor nem tudtunk megbírkózni az adaggal. Ezt a stratégiát például nagyon jól alkalmazzák a budapesti éttermek, ezért vált fogalommá, hogy Budapesten jókat lehet enni. Nos ezt valamikor a Toldiban is tudták. De mára már elfelejtették..
    Az adagok középszerüek, úgy mennyiségileg mint minőségileg. A főzés/sütés mindenki esetében a rántottánál és a szalmakrumplinál kezdődik. Ha valakinek a szakácstudományát akarjuk ócsárolni, azt mondjuk, hogy még egy szalmakrumplit sem tud elkészíteni. Nem akarom a Toldi szakácsainak tudományát ócsárolni, pedig nem tudnak szalmakrumplit sütni. Szándékosan nem úgy fogalmaztam, hogy jó szalmakrumplit nem tudnak sütni, mert az, amit szalmakrumpli gyanánt felszolgálnak, nem szalmakrumpli.
    A Toldi-saláta is valamikor kitűnő volt. Ma már a roston sült csirkemelldarabkákat csak vegyi elemzéssel lehet kimutatni benne, az a gyári majonéz izű savanyú szósz pedig, amivel nyakon öntik, egyszerűen zsenáns.
    A napimenü értékelendő gesztus, az összeállítása már kevésbé. Magára kicsit is adó gasztronómus kónyít az ételek kémiájához. Hogy a leves előkészíti a gyomrot a másodikhoz, és egy zsíros flekken, pörkölt előtt egy savas levest illik fogyasztani, hogy a zsírok hamarabb és könnyebben lebomoljanak, ne nyomják meg úgymond a gyomrot. De ha egy savas leves után, mint pl. egy húsgombócleves, olyasmi következik mint a székelygulyás, garantált hogy a gyomor fala bomlik le a keletkező savban. De ugyanez érvényes az erdélyi csorba és töltött paprika kombinációra is, bár ami szakít, az igazán a zöldpaszulyleves és gulyás társítása. Végül még csak annyit jegyeznék meg, hogy egy rendesen elkészített csirkepaprikás szakszerűen elkészített puliszkával az igazi, viszont annak a tejfölet sosem látott paprikásnak jó a tányéron szétfolyó krumplipüre is. Azok kedvéért, akik nem ismerik a Toldi-étterem napimenü rendszerét, megjegyzem, hogy természtesen mindenki azt rendel amit kedve tart, de a napimenü rendszerben az ételek íly módon kombinálódnak, és nem lehet őket variálni. Na de 11 RON-ért mit akar az ember, főleg ha egy pohár ásványvizet is kap a ház részéről!
    Értékelendő, hogy a kenyérért, tejfölért és csípőspaprikáért nem kell külön fizetni, benne van az árban, viszont nem annyira bizalomgerjesztő a felszeletelt, kis tálkán felszolgált csípős, hiszen ha két ember a fél tálka csípősét nem fogyasztja el, és azt elviszik az asztaltól, mi a garancia, hogy egy harmadiknak egész adagként nem szolgálják fel, miután előzőleg valaki a nyálas villáját belelógatta? Főleg, hogy néha nagyon fáradtnak tűnnek ezek a paprikakarikák. Szerencsésebb megoldás lenne, ha pénzért is akár, de mindenki egy egész csípőst kapna, s aztán azzal azt tenne, amit szíve diktál, ha nem bírja elfogyasztani, hazaviszi, eldobja, vagy visszaküldi, így kevesebb az esély hogy egy foglenyomatos csípős kerüljön valaki asztalára.
    Ami a kezdetkor megvolt a Toldi étteremben, az a potenciál és a szív volt. Mára már csak a potenciál maradt, hogy lehetne ebből jó vendéglő, ha szívvel csinálná valaki.

  12. Ádám » június 29, 2007 18:15

    Kétszer ettem a Toldiban az elmúlt napokban, mindkétszer egy 10-12 fős társasággal. Az ételek minőségével és mennyiségével maximálisan meg voltam elégedve, a (csinos) kiszolgáló lány kedvessége pedig különösen kellemes emlék a helyről.

    Nem véletlen, hogy a társaságunk (hollandok, magyarok, egy amerikai és két német) másodszor is ugyanoda ment, mert annyira megkedvelte a helyet.

  13. Mindegy » július 8, 2007 12:16

    Kicsit reklámízűnek érzem a minősítést. Ebédeltem néhányszor a Toldiban, nem tartom jó vendéglőnek. Magyar helynek számít, de egy vendéglő esetében a konyha teljesítménye határozza meg a benyomást. Közvetlenül az indulást követően ebédeltem először ott, határozottan kellemetlen emlékem van erről. Persze, egy középkategóriájú induló vendéglő azokat a szakácsokat alkalmazza, akik éppen ráérnek. A helyzet azóta valamit javult, de a vendéglő - sajnos - nincs az első 10-15 kolozsvári között…

  14. Kiss Csaba » július 30, 2007 12:35

    A Toldi etterem hirnevet hallva,2007 junius 21-en este 5 Angliabol erkezo baratunkkal a Toldiba mentunk vacsorazni.Az etelek ize kituno volt,de…masnapra harman megbetegedtek(hanyas/hasmenes),emiatt volt olyan aki nem tudott resztvenni a ra 2 napra tartando eskuvonkon.Az angol vendegeink elotti szegyenerzetet mellozve,belegondolni is szornyu,hogy mi lett volna,ha mi is csirkepaprikast eszunk aznap a Toldiban…

  15. fidel gasztro » augusztus 1, 2007 15:38

    Kedves Csaba,

    annak ellenére, hogy picit fennebb én sem a legpozitívabb véleményemnek adtam hangot a Toldival kapcsolatosan, úgy gondolom, hogy ez a “hányás/hasmenés” dolog relatív és teljesen természetes, ha arra gondolunk, hogy angolokkal történt meg, ugyanis az angol konyha messzeföldön arról híres, hogy steril és csapnivaló. (Ezzel korántsem az angol ismerőseidet akarom sértegetni, de a tények azok tények.)Nincs miért csodálkozni, ha az angol konyhához szokott gyomor eldobja a fedőt egy csirkepaprikás bekebelezése után. Teljesen természetes, mint ahogy a mi gyomrunk sem biztos hogy elsőre megbírkózna bármelyik távolkeleti étterem inyencfalatjával, ami attól hogy a mi gyomrunk nem veszi be elsőre, még lehet finom és pompás.

  16. Kiss Csaba » augusztus 3, 2007 18:11

    Kedves Fidel gasztro,
    velemenyeddel reszben egyetertek, de akkor miert van az,hogy az 5 angol kozul csak 3 betegedett meg,az a 3 aki csirkepaprikast evett.Ugyanis a tobbiek-magunkat is beleertve-nem csirkepaprikast ettunk.Mindenesetre ha nem eskuvoi szervezessel kellett volna foglalkoznom,biztos hogy szoltam volna az esetrol OPC-eknek.De igy csak egyik kedvenc kozmondasom ajanlhatom az erdekeltek figyelmebe:okos ember mas karabol tanul…

  17. fidel gasztro » augusztus 11, 2007 13:15

    …vagy a más tányérjából. Valóban, az a csirkepaprikás soha nem volt bizlomgerjesztő, én ezt már lecsekkoltam mások tányérjában, ezért sosem rendeltem belőle.

  18. Kivancsi » április 20, 2009 23:18

    Azt szeretném kérdezni, hogy manapság tudja-e valaki az árakat? Mondjuk leves+főérel+desszert saccperkábé mennyibe kerülhet a Toldiban?

  19. eva » április 23, 2009 14:41

    Pontosan en sem tudom az arakat.. sacc per kb sem :)
    viszont az etterem honlapja segitsegedre lehet.
    www.toldi.ro itt megtalalhato az etlap/itallap is.

  20. radiobuhera » május 9, 2009 19:30

    Arra lennék kíváncsi, hol szoktak enni azok, akik kritizálják a Toldi kajáját! Monnyanak jobbat Kolozsváron!

  21. humm » május 12, 2009 10:20

    én pl. itt: 16 lej a mapimenü, és finom:
    Hidalgo: Donath út 65
    Tel.: +40 264 307006
    +40 748 197880

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Szalonbeszélgetések