Rendhagyó társítások: “családi receptek” gyűjteménye

október 28, 2008, admin
Szalonbeszélgetések: a legfinomabb ínyencségekről



Úgy nőttem fel, hogy azt hittem: a családom által rendszeresen főzött és fogyasztott, tehát egy szűk körön belül közkedveltségnek örvendő ételek receptje és neve bárki másnak is ugyanúgy ismerős. A rizsleves (csontleves rizzsel, tejföllel besűrítve, citrommal ízesítve), a churutos leves (húsleves örmény ételízesítővel), a hecserlilekváros paradicsomleves vagy éppen a húslevessel kikavart krumplipüré szerepelt a családi ebédek állandó fogásainak listáján, és gyerekként úgy gondoltam, része a tágabb értelemben vett romániai magyar étkezési kultúrának is. Hogy mennyire nem az, osztálytársaim, majd csoporttársaim megdöbbenését látva vált világossá. Kiderült: amit én imádok, ők annyira szokatlannak és egzotikusnak találják, hogy legjobb esetben is csak óvatos kíváncsiság, ha éppen nem undor az első reakció a szembesítéskor.

Hozzávalók a hecserlilekvárral édesített paradicsomleveshez: házilag készült lekvár és paradicsomlé, zeller- vagy leostyánlevél

Zeller- vagy leostyánlevéllel fűszerezzük

Zeller- vagy leostyánlevéllel fűszerezzükHázi hecserlilekvárt és ugyancsak házi paradicsomlevet érdemes használni

Ebből még mindig csak az következne, hogy mi vagyunk a furcsák, hogy kiszorultunk a romániai magyarok népszerű étkeinek Gauss-görbéje alól; de megkönnyebbülten nyugtáztam, nemcsak én tartom rendhagyónak a cukros laska fogyasztását vagy azt a szokást, amikor a túrós puliszka mellé reszelt almát szolgálnak fel savanyúságként. És másoknak ez teljesen hétköznapi, sőt akár hetente az asztalra kerül ebédre vagy vacsorára. A szőlő lágy kenyérrel pedig igazi klasszikus, ám nagyanyámnak nem sikerült megkedveltetnie velem – mindez azt bizonyítja, nemcsak a kisebb közösségek és családok szintjén, hanem generációnként is változik, mi az, amit megszoktunk és szeretünk, és mi az, ami olyan gasztronómiai különlegesség-számba megy, hogy nem szívesen raknánk rendszeresen az asztalra.

Az előbb felsorolt “rendhagyó kaják” mellé az egyik Transindex-szerkesztőségi gyűlésen született, tetszőlegesen bővíthető lista került:

Puliszka kakaós tejjel vagy lekvárral – mintha tejes puliszkát ennél, csak ez éppen kakaós. Lekvárral: mintha tejbegrízt ennél, csak ez nem fehér, hanem sárga.
Bundás kenyér cukorral – nem is gondolnánk, mennyire elterjedt. Feltehetően akkor a legjobb, ha a tojásba kevés sót teszünk, és nem borsozzuk meg.
Sajt mézes kenyérrel – aki először próbálja, lehetőleg egy jellegtelenebb, kevésbé markáns ízű sajtot válasszon.
Mustáros kenyér – nem kell ragozni, lehet tormás vagy édes. Tipikus kommunizmusbeli kaja blokkudvaron játszó gyerekeknek, de aki megszokta, ma is jóízűen eheti.
Cukorban pergelt hagyma pirítóssal
Salátaleves túrós puliszkával – nem kell belefőzni! A legegyszerűbb, ha melléje tálaljuk, és ki-ki annyit tesz a levesébe, amennyit akar.
Híg tojás fűszerkeverékkel és tejföllel – pudingostálkába vagy óriáscsészébe ki kell kaparni a lágytojást, és a szokásos són kívül curry, olasz fűszerek, vegeta meg más fűszerkeverékek kerülnek bele, kinek-kinek szája íze szerint. A kenyeret beleaprítva fogyaszthatjuk melléje.
Tárkonyos almaleves – a tárkony elterjedtebb kísérőfűszere a zöldséges-húsos ételeknek, főképp a sós-savanykás ízvilágnak ad külön jellegzetességet. Gyümölcslevesekbe azonban legalább éppennyire talál, ha már unod a megszokott fahéjat és szegfűborsot. Változata: a tárkonyos-rizses-tejföles almaleves (rántás vagy ereszték nélkül). Ilyenkor értelemszerűen kevesebb cukor kell – illetve hát ki ahogy szereti.
Szőlővel főzött zöldségleves
Spenót cukorral
Kukoricapehely mogyoróval és tehéntúróval kikavarva
Krumplileves hideg túróval – a túrót tálaláskor kavarjuk a még gőzölgő levesbe.

A variációk vagy a teljesen újszerűnek ható párosítások/receptek forrása nem a szakácskönyv, hanem az empíria, az „így szoktuk mi”. Ha néhol tetten is érhető a gazdasági kényszer, hogy minél olcsóbban és minél kevesebb alapanyagból üssünk össze valami finomat, az ebből ihletődött kaják mellett vannak a gyűjteményben igazi ínyencségek is.



* pontos átlag: 3.10

Hozzászólások

48 megjegyzés » “Rendhagyó társítások: “családi receptek” gyűjteménye”

  1. Réku » október 28, 2008 23:34

    Zsíros kenyér cukorral meghintve. Amikor először hallottam, azt hittem vicc. De nem!

  2. vendeg » október 29, 2008 15:13

    En is emlekszem ilyen fura kombinaciokra. Valamikor reges-regen a nagymamam aki amugy istenien fozott, velem sem tudta megkedveltetni az egreslevest, annyira savanyu volt pfujj, meg az edes kukoricalevest amit valami hamuleben kellett megfozni aztan leszurni..amugy eheto volt mondjuk ugy 10 evben egyszer. Ami szinten erdekes ,hogy mi mindig cukorral edesitve ettuk a paradicsomlevest, aminek mar csak a gondolatatol elszornyedtek egyes ismeroseink, ok ugyanis csak soztak a levest amitol meg mi borzadtunk el. Ettunk mi is cukros kenyeret, zsiros kenyeret soval es paprikaval,annyira finom volt az aznap sult igazi szekely pityokas (krumplis) hazikenyerrel:)

  3. humm » október 30, 2008 09:38

    Hát van egy ismerősöm, aki a lecsófőzésnél arra esküszik, hogy a fakanál benne kell legyen végig az edényben, mert ez a “fakanál íz” megváltoztatja a lecsó ízét is. Szintén ugyanez az ismerősöm gyermekkorában sok-sok szalonnás almalevest is evett. Az nagyon “fany” lehetett ám!

  4. kata » október 30, 2008 13:23

    melegen ajánlom a zakuszkás rántottát!
    a rántotta amúgy is tágan értelmezhető kaja, zöldpetrezselyemtől tökmagig, kukoricától paszulyig, pipihústól császárhúsig minden belefér.. :)

  5. klagi » október 30, 2008 14:14

    Holland ismerőseim szórtak kristálycukrot a (jó minőségű) margarinos kenyérre. Érdemes kipróbálni, olyan íze lesz, mint egy finom teasüteménynek.
    Ugyancsak érdemes megkóstolni a sima joghurtot hagymával. Különleges,remek íze van.

  6. Mónika » október 30, 2008 15:35

    Hallottam olyanról is, igaz sosem ettem, hogy rántott camembert sajt vagy őzhús áfonyadzsemmel.

  7. alfonz » október 30, 2008 21:18

    Töltöttkáposzta tejföllel? Azért az sem semmi…hm?

  8. klagi » október 31, 2008 00:43

    Ez igaz, és isteni finom. Vendéglőben is így szolgálják a panírozott camembert. Tettem is el az idén áfonyadzsemet, pontosan ebből a célból.

  9. tengeri » október 31, 2008 12:46

    @alfonz: töltöttkáposzta tejföllel az teljesen 7köznapi, az a fura inkább, ha valaki anélkül eszi:)

  10. kata » október 31, 2008 12:50

    hehe, jo ezt a toltottkaposzta tejfollel.. olyan mint a paszulyleves hagymaval.
    hogy mik vannak! :))

  11. alfonz » október 31, 2008 15:08

    @tengeri: hogy kinek mi hétköznapi, hadd döntse el saját maga. Van akinek a zsíroskenyér cukorral a teljesen hétköznapi, úgy mint neked a töltöttkáposzta tejföllel. Nekem egyáltalán nem, mi otthon mustárral szoktuk leönteni, és úgy fogyasszuk…

  12. kata » október 31, 2008 15:16

    Hat a libás kását ismeritek-e? Húsleves zsírjában (vagy libazsírban) pirított gríz (vagy rizs), húslevessel felöntve, megfőzve .. A ‚ronda, de finom’ kategóriából. :)

  13. kata » október 31, 2008 15:29

    Kedves alfonz, nem jogos a felháborodásod. A töltött káposzta mustárral valóban rendhagyónak társításnak számít, de a tejfölös változat nagyon is szokványos. És azt hogy mi mennyire elterjedt, azt nem ’mindenki maga dönti el’. Utána lehet nézni a neten, szakácskönyvekben, stb..

  14. alfonz » október 31, 2008 22:08

    Bocsi, de ha tudnál olvasni, akkor látnád, hogy nem azt állítottam, hogy egyéni döntés függvénye, hogy mi mennyire elterjedt, hanem mindenki saját maga dönti el, hogy számára mi hétköznapi, és mi nem.

  15. alfonz » október 31, 2008 22:12

    S ha már itt tartunk, ezt a “paszulyleves hagymával” dolgot sem értem. Nálunk a paszulylevest mindig kovászosuborkával fogyasztották!

  16. kata » október 31, 2008 23:39

    Nahát, ez egyre érdekesebb! Ez a ‘nálunk’ egy családot jelent vagy egy tájegységet? Mert a csángók például egész érdekesen kombinálják az ízeket (nagyon ízlett pl. az almaleves csorba formájában, hússal).

    Én azt furcsállom, hogy neked szokatlan kombináció a töltöttkáposzta tejföllel, vagy a paszulyleves hagymával, miközben ez annyira megszokott, régi, jól bevált társítás, hogy Erdélyben szinte közhelyszámba megy. Merem állítani, hogy bármelyik vendeglőben így szolgálják fel, vagy bármelyik hagyományos magyar szakácskönyvben így találod.

    Mindenesetre a mustáros töltöttkáposztát nehezen emésztem! :))

    @transindex: Kösz a cikket, van benne néhány izgalmas ötlet! :)

  17. alfonz » november 2, 2008 21:39

    Azért annyira biztosan ne merd állítani, hogy bármely vendéglőben az általad ismert módon szolgálják fel ezeket az ételeket, mert nálunkfelé a mustáros illetve paszulyleves esetében a kovászosuborkás variáns az elterjedt. Mióta hozzánk is beszivárgott a globalizáció szele, azóta előfordul, hogy chillis barbecue szósszal tálalják a töltelékeket, de ez azért még nem annyira elterjedt, mint a mustáros változat. Egyébként meg tényleg fellapoztam az összes itthon található szakácskönyvet: egyikben sem találkoztam a tejfölös társítással.

  18. tengeri » november 3, 2008 09:31

    @kata, ne is figyelj rá, csak épp topikot rombol :D

  19. kata » november 3, 2008 10:42

    meg mindig erdekel hogy mit takar ez a ‘nalunkfele’, de en sem szeretnem tovabb rombolni a topikot :)

  20. vendeg » november 3, 2008 13:53

    Tenyleg Alfonz hol is laksz te tulajdonkeppen? Mert ami nalatok hetkoznapinak szamit az itt(Szekelyfoldon, Kovaszna megyeben) kulonlegesseg, ami a tarsitasokat illeti es forditva. Udv Agi

  21. alfonz » november 3, 2008 14:56

    Látjátok, ez a baj veletek, azt hiszitek, hogy Székelyföld, Kovászna megye a világ közepe. Néha pillantsatok ki ti is, mi történik a világban, ne csak a magatok kis belterjes eszméit nyomassátok.
    Egyébként pedig, ha mindezidáig nem voltatok képesek venni a fáradságot, utánanézni, hogy melyik vidékre jellemzőek az általam példaként említett társítások, úgy én nem fogom megkönnyíteni a dolgotokat.

  22. tengeri » november 3, 2008 17:08

    Kis helyreigazítás: az ötletbörze helyszíne Kolozsvár volt, a résztvevők közt több kolozsvári is van, de brassói is akad. De amúgysem a saját kis belterjes régiónk kajáit, hanem “családi recepteket” osztottunk meg egymással. Értsd: olyan társításokat, amitől a szomszédnak két házzal vagy egy faluval arrébb is leesne az álla.
    Tehát ezek a társítások nem jellemzőek felétlenül egy földrajzilag behatárolható régióra, vagy akár falura. Ha az eredetüket akarnánk keresni, akkor talán ilyen irányba is el lehetne menni, de most nem ez volt a cél.
    Ja, és a mustáros töltött káposzta jó kis hoax volt. Már majdnem bevettem, és elkezdtem keresgélni a receptjei után =))

  23. Zsolt » november 3, 2008 17:17

    No, én bizony rákerestem a mustáros töltött káposztára, de nem találtam. Viszont annál többet tejföllel, még a Pallas lexikonjában is igy van. :)

    http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/101/pc010180.html

    Lehet Marosvásárhely is a világ közepe.

  24. alfonz » november 3, 2008 17:34

    “Tenyleg Alfonz hol is laksz te tulajdonkeppen? Mert ami nalatok hetkoznapinak szamit az itt(Szekelyfoldon, Kovaszna megyeben) kulonlegesseg, ami a tarsitasokat illeti es forditva. Udv Agi”

    Én erre reagáltam az ezt megelőző kommentemmel. Nem én kezdtem regionalizálni. Egyszerűen értetlenül állok a kirekesztő xenofób attitűdötök előtt.
    A mustáros töltöttkáposzta nem “kacsa” volt. Fáj, mert megboldogult nagyanyám istenien el tudta készíteni. Ezzel, hogy itt mindenki kétségbevonja a létezését, mintha a drága nagymamim életét, és főztjeit vonnátok kétségbe. Sajnálom, hogy ez ide alakult…én is csak beszélgetni akartam, hozzászólni, élni a webhasználathoz való jogommal. Köszönöm nektek, jófejek voltatok….

  25. katibogar » november 3, 2008 19:38

    barackizes kenyer zoldpaprikaval: isteni

  26. kata » november 3, 2008 19:58

    Alfonz, én nem értem a problémádat. Ez a beszélgetés épp a drága nagymamák isteni főztjéről (meg egyéb családi receptekről) szólna, ha nem kerültünk volna ennyire távol a témától. Xenofób attitűd, a nagymamád életének és főztjének a kétségbevonása.. miről beszélünk?? Nem tudom, mi lehet a sértődöttséged, bizalmatlanságod és a titkolózásod mögött, de nem is akarlak faggatni.
    Térjunk inkább vissza a nagyanyáink konyhájába! :)

  27. alfonz » november 4, 2008 15:17

    Vagy ordás kapros palacsinta!

  28. vendeg » november 4, 2008 16:42

    Szerintem keves itt a szekelyfoldi hozzaszolo, talan en vagyok az egyeteln de mindegy:)amugy a kerdesem baratsagosnak szantam

  29. humm » november 4, 2008 18:58

    Beleszólok: én nem értem, ha egyszer teljesen világos, hogy valaki topicot rombol, miért engedjük fel a kommentjét?
    Én nem vagyok székely és az egész témát nem élvezem. Alfonz egyszer rendezhetnénk egy nagy, közös főzést, Katát is bevenném, meg vendéget s pár különlegességet még taníthatnál nekünk egyszerű embereknek.

  30. tengeri » november 5, 2008 02:12

    @vendég: nyugi, nem vagy egyedül:)

  31. kata » november 5, 2008 10:01

    remekk!! a nagy kozos fozesben benne vagyok! :)

  32. kata » november 5, 2008 12:35

    Gríz paradicsomlében megfőzve, jó sok hagymával ízesítve, mi az?
    Valami egyszerű, nagyszerű és ikraízű.. :)

  33. Kralowetz Imre » november 5, 2008 16:09

    ujjongva olvastam a bejegyzéseket. Alfonz nem állít valótlant. 1998-ban a Vajdaságban töltöttem a nyarat, egy kis faluban, melynek nevére már nem emlékszem, és ott volt jellemző a mustáros töltöttkáposzta. Mindenkinek csak ajánlani tudom, isteni, megér egy pórbát!

  34. Moderátor » november 6, 2008 14:18

    Jó lenne, ha különböző források is megerősítenék a mustáros töltött káposzta fogyasztásának tradícióját. Ha nemcsak egyszeri gasztonómiai kísérlet, ha valóban bizonyos régiókban vagy akár bizonyos családoknál rendszeresen asztalra kerül, akkor erről valamiféle bizonyíték is kellene :) pl. egy fotó és egy vajdasági tanúvallomás.

  35. Moderátor » november 6, 2008 14:18

    Mielőtt pedig valaki megkérdi, miért csak a mustáros töltöttkáposztáról gondoljuk, hogy hoax: a mustár csak akkor került elő, amikor valaki rákérdezett, Alfonz miért tartja nem hétköznapinak a tejfölös töltött káposztát. Holott a bejegyzésben és a kommentekben is végig azokról a kajákról volt szó, amelyek lehet, hogy nekünk vagy valakinek szokványosak, de tudjuk, hogy az emberek nagy többsége nem fogyasztja. Ha így tetszik: nem része a mainstreamnek. A tejfölös pedig igenis része, ezt tagadni kár. Ha tehát Alfonz bedobta volna, hogy “mustáros töltött káposzta” + esetleg egy sztorit a nagyiról, senki nem kért volna tőle bizonyítékot.

    Ugyanakkor Alfonz rámutat arra, nagyon helyesen, hogy mindenki saját maga dönti el, hogy számára mi hétköznapi, és mi nem - de ez csak azzal együtt igaz, hogy létezik egy közösségi dimenzió, egy domináns étkezési kultúra, amelyet az egyes fogások, receptek, társítások elterjedtsége határoz meg. Ennek nem mond ellent a variációk egymásmellettisége vagy a régiónkénti eltérések, hanem inkább kiegészíti egyik a másikat.

    És persze, a mainstream is változik: egyes receptek elterjednek, mások feledésbe merülnek. Lehet, hogy Alfonz ezzel a kommentjével megváltoztatja a következő évtizedek standard menüit :D függetlenül attól, MOST hoax-e a mustáros töltött káposzta vagy sem. Mivel sokat beszélünk róla, valaki egyszercsak megfőzi, felteszi a receptet a netre, és kezdődhet a gerillamarketing az új évezred új fogása népszerűsítésére.

  36. Kralowetz Imre » november 6, 2008 15:21

    A receptben semmi ördöngösség nincs. Emlékezetem szerint éppen úgy készül, mint a székelyföldi, vagy erdélyi változat, bár azt hiszem, abban, amit én ettem, rizs helyett lencsét tettek, és a végén a levét mustárral összehabarják, majd a tálra helyezett töltelékeket leöntik ezzel a mustáros lével. Ízlés szerint persze lehet utólag még mustárt ráönteni.

  37. Moderátor » november 6, 2008 18:23

    :D
    anyone else?

  38. emese » november 6, 2008 21:46

    Szerintem csak az a baj, hogy vajdaságiak nem olvassák a transindexet, vagy kevés erdélyi járt Vajdaságban. Miért, közületek hányan jártatok ott? Alfonz, igazán megírhatnád, hogy ez a recept tényleg vajdasági-e, s hogy te is ott élsz?

  39. kata » november 7, 2008 10:57

    Én nem vonom kétségbe a mustáros töltöttkáposzta létezését (és az Alfonz nagymámájáét sem). :)

  40. mano » november 13, 2008 17:47

    Nem mondom, hogy nem létezik a mustáros töltöttkáposzta, de én székelyleány létemre több évet éltem Vajdaságban és egyszer sem láttam ilyesmit, ettem viszont üres levest kenyérfánkkal ami valami isteni dolog. :)

  41. mano » november 13, 2008 17:49

    Ja, és hogy otthonról is legyen valami: pityóka fasírt turóval és savanyú uborkával, a legjobb szombati vacsora .

  42. humm » november 13, 2008 18:14

    milyen az üresleves? Hát a kenyérfánk?

  43. mano » november 15, 2008 22:49

    humm : sajnos a receptet pontosan nem ismerem, de az ures levest a komenymag leveshez tudnam hasonlitani, csak nem tesznek bele annyi sok komenyt. A kenyerfank pedig egyszeru “kőt tésztából” készül, olajban sutik.
    U.I. ha erdekel a recept majd szivesen utanakerdezek :)

  44. worker » május 10, 2009 18:24

    Nemtudom más tájakon hogy van, de az egyik kedvenc levesem példáúl a salátaleves sulszalonnaval es rantottaval benne. Isteni parositas. nagymamam szokta csinlani. Először két éve mertem megkosotolni, de azota a kednvencem lett. mm

  45. tengeri » május 11, 2009 13:07

    Azt mi is úgy szoktuk. Néha a pirított szalonna elmarad, és csak a púpos rántotta (vagyis tejjel-liszttel kavart tojás megsütve) úszkál benne. A titka az, hogy nem szabad eláztatni, frissen kell sütni, és utólag beletenni a levesbe.

  46. vendeg » május 17, 2009 11:08

    Igen ez ismeros es nagyon finom, persze a fokhagymat nem szabad kihagyni belole:) A kulfoldi ismerosok nagyon fanyalognak tole;)

  47. Tincsa » december 14, 2009 19:57

    Mi itthon Magyarországon tejföllel esszük a töltött káposztát,sőt,amit Ti töltött árgyénak hívtok,nálunk az édeskés.A paradicsomleves szintén cukros,és nagymamám is gyakran csinált cukros kenyeret nekünk.A puliszka itthon ganca,és tejjel esszük,túró nélkül.Nyáron kint éltem Csíksomlyón és végigkóstoltam mindent,a csorbalevestől a hagymás bablevesig és jelentem mindegyik nagyon ízlett!!A gombóccsorba a kedvencem.

  48. dana roxin » augusztus 29, 2010 17:47

    mi Kalotaszegen nem a puliszkát,hanem a bálmost esszük salátalevessel,ebbe viszont bundáskenyér kockákat szoktunk belevágni.
    a magyarországiak csak néznek a töltött paprika levestől,ez náluk cukros paradicsom-főzelék,húsgombóccal-de ez is nagyon finom!
    egy román néni tanitott meg a paradicsom szósz cukrosan,buggyantott tojással!ez a lobogó vizbe belevert tojást jelenti!dr.

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Szalonbeszélgetések