Rendhagyó társítások: “családi receptek” gyűjteménye
október 28, 2008, admin
Szalonbeszélgetések: a legfinomabb ínyencségekről
Úgy nőttem fel, hogy azt hittem: a családom által rendszeresen főzött és fogyasztott, tehát egy szűk körön belül közkedveltségnek örvendő ételek receptje és neve bárki másnak is ugyanúgy ismerős. A rizsleves (csontleves rizzsel, tejföllel besűrítve, citrommal ízesítve), a churutos leves (húsleves örmény ételízesítővel), a hecserlilekváros paradicsomleves vagy éppen a húslevessel kikavart krumplipüré szerepelt a családi ebédek állandó fogásainak listáján, és gyerekként úgy gondoltam, része a tágabb értelemben vett romániai magyar étkezési kultúrának is. Hogy mennyire nem az, osztálytársaim, majd csoporttársaim megdöbbenését látva vált világossá. Kiderült: amit én imádok, ők annyira szokatlannak és egzotikusnak találják, hogy legjobb esetben is csak óvatos kíváncsiság, ha éppen nem undor az első reakció a szembesítéskor.
Hozzávalók a hecserlilekvárral édesített paradicsomleveshez: házilag készült lekvár és paradicsomlé, zeller- vagy leostyánlevél
 "Zeller- vagy leostyánlevéllel fűszerezzük")
)
 "Házi hecserlilekvárt és ugyancsak házi paradicsomlevet érdemes használni")
Ebből még mindig csak az következne, hogy mi vagyunk a furcsák, hogy kiszorultunk a romániai magyarok népszerű étkeinek Gauss-görbéje alól; de megkönnyebbülten nyugtáztam, nemcsak én tartom rendhagyónak a cukros laska fogyasztását vagy azt a szokást, amikor a túrós puliszka mellé reszelt almát szolgálnak fel savanyúságként. És másoknak ez teljesen hétköznapi, sőt akár hetente az asztalra kerül ebédre vagy vacsorára. A szőlő lágy kenyérrel pedig igazi klasszikus, ám nagyanyámnak nem sikerült megkedveltetnie velem – mindez azt bizonyítja, nemcsak a kisebb közösségek és családok szintjén, hanem generációnként is változik, mi az, amit megszoktunk és szeretünk, és mi az, ami olyan gasztronómiai különlegesség-számba megy, hogy nem szívesen raknánk rendszeresen az asztalra.
Az előbb felsorolt “rendhagyó kaják” mellé az egyik Transindex-szerkesztőségi gyűlésen született, tetszőlegesen bővíthető lista került:
Puliszka kakaós tejjel vagy lekvárral – mintha tejes puliszkát ennél, csak ez éppen kakaós. Lekvárral: mintha tejbegrízt ennél, csak ez nem fehér, hanem sárga.
Bundás kenyér cukorral – nem is gondolnánk, mennyire elterjedt. Feltehetően akkor a legjobb, ha a tojásba kevés sót teszünk, és nem borsozzuk meg.
Sajt mézes kenyérrel – aki először próbálja, lehetőleg egy jellegtelenebb, kevésbé markáns ízű sajtot válasszon.
Mustáros kenyér – nem kell ragozni, lehet tormás vagy édes. Tipikus kommunizmusbeli kaja blokkudvaron játszó gyerekeknek, de aki megszokta, ma is jóízűen eheti.
Cukorban pergelt hagyma pirítóssal
Salátaleves túrós puliszkával – nem kell belefőzni! A legegyszerűbb, ha melléje tálaljuk, és ki-ki annyit tesz a levesébe, amennyit akar.
Híg tojás fűszerkeverékkel és tejföllel – pudingostálkába vagy óriáscsészébe ki kell kaparni a lágytojást, és a szokásos són kívül curry, olasz fűszerek, vegeta meg más fűszerkeverékek kerülnek bele, kinek-kinek szája íze szerint. A kenyeret beleaprítva fogyaszthatjuk melléje.
Tárkonyos almaleves – a tárkony elterjedtebb kísérőfűszere a zöldséges-húsos ételeknek, főképp a sós-savanykás ízvilágnak ad külön jellegzetességet. Gyümölcslevesekbe azonban legalább éppennyire talál, ha már unod a megszokott fahéjat és szegfűborsot. Változata: a tárkonyos-rizses-tejföles almaleves (rántás vagy ereszték nélkül). Ilyenkor értelemszerűen kevesebb cukor kell – illetve hát ki ahogy szereti.
Szőlővel főzött zöldségleves
Spenót cukorral
Kukoricapehely mogyoróval és tehéntúróval kikavarva
Krumplileves hideg túróval – a túrót tálaláskor kavarjuk a még gőzölgő levesbe.
A variációk vagy a teljesen újszerűnek ható párosítások/receptek forrása nem a szakácskönyv, hanem az empíria, az „így szoktuk mi”. Ha néhol tetten is érhető a gazdasági kényszer, hogy minél olcsóbban és minél kevesebb alapanyagból üssünk össze valami finomat, az ebből ihletődött kaják mellett vannak a gyűjteményben igazi ínyencségek is.
pontos átlag: 3.11Hozzászólások
48 megjegyzés » “Rendhagyó társítások: “családi receptek” gyűjteménye”
Szólj hozzá!
Szalonbeszélgetések
-
Fontos!
A Bloodymary.ro az a hely, ahol a vendégek beszámolóiból megtudhatod, melyik romániai étterembe, kávézdába, klubba (diszkóba), kocsmába, hotelbe (panzióba) stb. érdemes elmenni és melyiket jobb elkerülni.
A kritikákat és a hozzászólásokat moderáljuk, ám tartalmukkal nem feltétlenül értünk egyet. Elképzelésünk szerint az egy-egy lokál megítélésében mutatkozó véleménykülönbségekből kell összeállnia az összképnek. Amennyiben a kulturált vita lehetőségét felszámoló szövegekkel találkozunk, azt nem tesszük nyilvánossá: ne felejtsd el elolvasni a Mit szabad? leírást, és tippjeinket sem!
Böngészőknek: olvass el minél több hozzászólást és csak az összkép alapján ítélj. Kritikusoknak: úgy írj, hogy érvekkel és adatokkal támaszd alá véleményed. -
Archívum
- január 2014
- december 2013
- szeptember 2013
- július 2013
- június 2013
- május 2013
- március 2013
- december 2012
- október 2012
- július 2012
- április 2012
- március 2012
- január 2012
- december 2011
- november 2011
- október 2011
- május 2011
- március 2011
- február 2011
- december 2010
- november 2010
- október 2010
- szeptember 2010
- augusztus 2010
- június 2010
- május 2010
- április 2010
- március 2010
- február 2010
- január 2010
- december 2009
- november 2009
- október 2009
- szeptember 2009
- augusztus 2009
- július 2009
- május 2009
- április 2009
- március 2009
- február 2009
- január 2009
- december 2008
- november 2008
- október 2008
- szeptember 2008
- augusztus 2008
- július 2008
- június 2008
- május 2008
- április 2008
- március 2008
- február 2008
- január 2008
- december 2007
- november 2007
- október 2007
- szeptember 2007
- augusztus 2007
- július 2007
- június 2007
- május 2007
- április 2007
- március 2007
- február 2007
-
Lapcsalád
-
-
Zsíros kenyér cukorral meghintve. Amikor először hallottam, azt hittem vicc. De nem!
En is emlekszem ilyen fura kombinaciokra. Valamikor reges-regen a nagymamam aki amugy istenien fozott, velem sem tudta megkedveltetni az egreslevest, annyira savanyu volt pfujj, meg az edes kukoricalevest amit valami hamuleben kellett megfozni aztan leszurni..amugy eheto volt mondjuk ugy 10 evben egyszer. Ami szinten erdekes ,hogy mi mindig cukorral edesitve ettuk a paradicsomlevest, aminek mar csak a gondolatatol elszornyedtek egyes ismeroseink, ok ugyanis csak soztak a levest amitol meg mi borzadtunk el. Ettunk mi is cukros kenyeret, zsiros kenyeret soval es paprikaval,annyira finom volt az aznap sult igazi szekely pityokas (krumplis) hazikenyerrel:)
Hát van egy ismerősöm, aki a lecsófőzésnél arra esküszik, hogy a fakanál benne kell legyen végig az edényben, mert ez a “fakanál íz” megváltoztatja a lecsó ízét is. Szintén ugyanez az ismerősöm gyermekkorában sok-sok szalonnás almalevest is evett. Az nagyon “fany” lehetett ám!
melegen ajánlom a zakuszkás rántottát!
a rántotta amúgy is tágan értelmezhető kaja, zöldpetrezselyemtől tökmagig, kukoricától paszulyig, pipihústól császárhúsig minden belefér..
Holland ismerőseim szórtak kristálycukrot a (jó minőségű) margarinos kenyérre. Érdemes kipróbálni, olyan íze lesz, mint egy finom teasüteménynek.
Ugyancsak érdemes megkóstolni a sima joghurtot hagymával. Különleges,remek íze van.
Hallottam olyanról is, igaz sosem ettem, hogy rántott camembert sajt vagy őzhús áfonyadzsemmel.
Töltöttkáposzta tejföllel? Azért az sem semmi…hm?
Ez igaz, és isteni finom. Vendéglőben is így szolgálják a panírozott camembert. Tettem is el az idén áfonyadzsemet, pontosan ebből a célból.
@alfonz: töltöttkáposzta tejföllel az teljesen 7köznapi, az a fura inkább, ha valaki anélkül eszi:)
hehe, jo ezt a toltottkaposzta tejfollel.. olyan mint a paszulyleves hagymaval.
hogy mik vannak! :))
@tengeri: hogy kinek mi hétköznapi, hadd döntse el saját maga. Van akinek a zsíroskenyér cukorral a teljesen hétköznapi, úgy mint neked a töltöttkáposzta tejföllel. Nekem egyáltalán nem, mi otthon mustárral szoktuk leönteni, és úgy fogyasszuk…
Hat a libás kását ismeritek-e? Húsleves zsírjában (vagy libazsírban) pirított gríz (vagy rizs), húslevessel felöntve, megfőzve .. A ‚ronda, de finom’ kategóriából.
Kedves alfonz, nem jogos a felháborodásod. A töltött káposzta mustárral valóban rendhagyónak társításnak számít, de a tejfölös változat nagyon is szokványos. És azt hogy mi mennyire elterjedt, azt nem ’mindenki maga dönti el’. Utána lehet nézni a neten, szakácskönyvekben, stb..
Bocsi, de ha tudnál olvasni, akkor látnád, hogy nem azt állítottam, hogy egyéni döntés függvénye, hogy mi mennyire elterjedt, hanem mindenki saját maga dönti el, hogy számára mi hétköznapi, és mi nem.
S ha már itt tartunk, ezt a “paszulyleves hagymával” dolgot sem értem. Nálunk a paszulylevest mindig kovászosuborkával fogyasztották!
Nahát, ez egyre érdekesebb! Ez a ‘nálunk’ egy családot jelent vagy egy tájegységet? Mert a csángók például egész érdekesen kombinálják az ízeket (nagyon ízlett pl. az almaleves csorba formájában, hússal).
Én azt furcsállom, hogy neked szokatlan kombináció a töltöttkáposzta tejföllel, vagy a paszulyleves hagymával, miközben ez annyira megszokott, régi, jól bevált társítás, hogy Erdélyben szinte közhelyszámba megy. Merem állítani, hogy bármelyik vendeglőben így szolgálják fel, vagy bármelyik hagyományos magyar szakácskönyvben így találod.
Mindenesetre a mustáros töltöttkáposztát nehezen emésztem! :))
@transindex: Kösz a cikket, van benne néhány izgalmas ötlet!
Azért annyira biztosan ne merd állítani, hogy bármely vendéglőben az általad ismert módon szolgálják fel ezeket az ételeket, mert nálunkfelé a mustáros illetve paszulyleves esetében a kovászosuborkás variáns az elterjedt. Mióta hozzánk is beszivárgott a globalizáció szele, azóta előfordul, hogy chillis barbecue szósszal tálalják a töltelékeket, de ez azért még nem annyira elterjedt, mint a mustáros változat. Egyébként meg tényleg fellapoztam az összes itthon található szakácskönyvet: egyikben sem találkoztam a tejfölös társítással.
@kata, ne is figyelj rá, csak épp topikot rombol
meg mindig erdekel hogy mit takar ez a ‘nalunkfele’, de en sem szeretnem tovabb rombolni a topikot
Tenyleg Alfonz hol is laksz te tulajdonkeppen? Mert ami nalatok hetkoznapinak szamit az itt(Szekelyfoldon, Kovaszna megyeben) kulonlegesseg, ami a tarsitasokat illeti es forditva. Udv Agi
Látjátok, ez a baj veletek, azt hiszitek, hogy Székelyföld, Kovászna megye a világ közepe. Néha pillantsatok ki ti is, mi történik a világban, ne csak a magatok kis belterjes eszméit nyomassátok.
Egyébként pedig, ha mindezidáig nem voltatok képesek venni a fáradságot, utánanézni, hogy melyik vidékre jellemzőek az általam példaként említett társítások, úgy én nem fogom megkönnyíteni a dolgotokat.
Kis helyreigazítás: az ötletbörze helyszíne Kolozsvár volt, a résztvevők közt több kolozsvári is van, de brassói is akad. De amúgysem a saját kis belterjes régiónk kajáit, hanem “családi recepteket” osztottunk meg egymással. Értsd: olyan társításokat, amitől a szomszédnak két házzal vagy egy faluval arrébb is leesne az álla.
Tehát ezek a társítások nem jellemzőek felétlenül egy földrajzilag behatárolható régióra, vagy akár falura. Ha az eredetüket akarnánk keresni, akkor talán ilyen irányba is el lehetne menni, de most nem ez volt a cél.
Ja, és a mustáros töltött káposzta jó kis hoax volt. Már majdnem bevettem, és elkezdtem keresgélni a receptjei után =))
No, én bizony rákerestem a mustáros töltött káposztára, de nem találtam. Viszont annál többet tejföllel, még a Pallas lexikonjában is igy van.
http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/101/pc010180.html
Lehet Marosvásárhely is a világ közepe.
“Tenyleg Alfonz hol is laksz te tulajdonkeppen? Mert ami nalatok hetkoznapinak szamit az itt(Szekelyfoldon, Kovaszna megyeben) kulonlegesseg, ami a tarsitasokat illeti es forditva. Udv Agi”
Én erre reagáltam az ezt megelőző kommentemmel. Nem én kezdtem regionalizálni. Egyszerűen értetlenül állok a kirekesztő xenofób attitűdötök előtt.
A mustáros töltöttkáposzta nem “kacsa” volt. Fáj, mert megboldogult nagyanyám istenien el tudta készíteni. Ezzel, hogy itt mindenki kétségbevonja a létezését, mintha a drága nagymamim életét, és főztjeit vonnátok kétségbe. Sajnálom, hogy ez ide alakult…én is csak beszélgetni akartam, hozzászólni, élni a webhasználathoz való jogommal. Köszönöm nektek, jófejek voltatok….
barackizes kenyer zoldpaprikaval: isteni
Alfonz, én nem értem a problémádat. Ez a beszélgetés épp a drága nagymamák isteni főztjéről (meg egyéb családi receptekről) szólna, ha nem kerültünk volna ennyire távol a témától. Xenofób attitűd, a nagymamád életének és főztjének a kétségbevonása.. miről beszélünk?? Nem tudom, mi lehet a sértődöttséged, bizalmatlanságod és a titkolózásod mögött, de nem is akarlak faggatni.
Térjunk inkább vissza a nagyanyáink konyhájába!
Vagy ordás kapros palacsinta!
Szerintem keves itt a szekelyfoldi hozzaszolo, talan en vagyok az egyeteln de mindegy:)amugy a kerdesem baratsagosnak szantam
Beleszólok: én nem értem, ha egyszer teljesen világos, hogy valaki topicot rombol, miért engedjük fel a kommentjét?
Én nem vagyok székely és az egész témát nem élvezem. Alfonz egyszer rendezhetnénk egy nagy, közös főzést, Katát is bevenném, meg vendéget s pár különlegességet még taníthatnál nekünk egyszerű embereknek.
@vendég: nyugi, nem vagy egyedül:)
remekk!! a nagy kozos fozesben benne vagyok!
Gríz paradicsomlében megfőzve, jó sok hagymával ízesítve, mi az?
Valami egyszerű, nagyszerű és ikraízű..
ujjongva olvastam a bejegyzéseket. Alfonz nem állít valótlant. 1998-ban a Vajdaságban töltöttem a nyarat, egy kis faluban, melynek nevére már nem emlékszem, és ott volt jellemző a mustáros töltöttkáposzta. Mindenkinek csak ajánlani tudom, isteni, megér egy pórbát!
Jó lenne, ha különböző források is megerősítenék a mustáros töltött káposzta fogyasztásának tradícióját. Ha nemcsak egyszeri gasztonómiai kísérlet, ha valóban bizonyos régiókban vagy akár bizonyos családoknál rendszeresen asztalra kerül, akkor erről valamiféle bizonyíték is kellene
pl. egy fotó és egy vajdasági tanúvallomás.
Mielőtt pedig valaki megkérdi, miért csak a mustáros töltöttkáposztáról gondoljuk, hogy hoax: a mustár csak akkor került elő, amikor valaki rákérdezett, Alfonz miért tartja nem hétköznapinak a tejfölös töltött káposztát. Holott a bejegyzésben és a kommentekben is végig azokról a kajákról volt szó, amelyek lehet, hogy nekünk vagy valakinek szokványosak, de tudjuk, hogy az emberek nagy többsége nem fogyasztja. Ha így tetszik: nem része a mainstreamnek. A tejfölös pedig igenis része, ezt tagadni kár. Ha tehát Alfonz bedobta volna, hogy “mustáros töltött káposzta” + esetleg egy sztorit a nagyiról, senki nem kért volna tőle bizonyítékot.
Ugyanakkor Alfonz rámutat arra, nagyon helyesen, hogy mindenki saját maga dönti el, hogy számára mi hétköznapi, és mi nem - de ez csak azzal együtt igaz, hogy létezik egy közösségi dimenzió, egy domináns étkezési kultúra, amelyet az egyes fogások, receptek, társítások elterjedtsége határoz meg. Ennek nem mond ellent a variációk egymásmellettisége vagy a régiónkénti eltérések, hanem inkább kiegészíti egyik a másikat.
És persze, a mainstream is változik: egyes receptek elterjednek, mások feledésbe merülnek. Lehet, hogy Alfonz ezzel a kommentjével megváltoztatja a következő évtizedek standard menüit
függetlenül attól, MOST hoax-e a mustáros töltött káposzta vagy sem. Mivel sokat beszélünk róla, valaki egyszercsak megfőzi, felteszi a receptet a netre, és kezdődhet a gerillamarketing az új évezred új fogása népszerűsítésére.
A receptben semmi ördöngösség nincs. Emlékezetem szerint éppen úgy készül, mint a székelyföldi, vagy erdélyi változat, bár azt hiszem, abban, amit én ettem, rizs helyett lencsét tettek, és a végén a levét mustárral összehabarják, majd a tálra helyezett töltelékeket leöntik ezzel a mustáros lével. Ízlés szerint persze lehet utólag még mustárt ráönteni.
anyone else?
Szerintem csak az a baj, hogy vajdaságiak nem olvassák a transindexet, vagy kevés erdélyi járt Vajdaságban. Miért, közületek hányan jártatok ott? Alfonz, igazán megírhatnád, hogy ez a recept tényleg vajdasági-e, s hogy te is ott élsz?
Én nem vonom kétségbe a mustáros töltöttkáposzta létezését (és az Alfonz nagymámájáét sem).
Nem mondom, hogy nem létezik a mustáros töltöttkáposzta, de én székelyleány létemre több évet éltem Vajdaságban és egyszer sem láttam ilyesmit, ettem viszont üres levest kenyérfánkkal ami valami isteni dolog.
Ja, és hogy otthonról is legyen valami: pityóka fasírt turóval és savanyú uborkával, a legjobb szombati vacsora .
milyen az üresleves? Hát a kenyérfánk?
humm : sajnos a receptet pontosan nem ismerem, de az ures levest a komenymag leveshez tudnam hasonlitani, csak nem tesznek bele annyi sok komenyt. A kenyerfank pedig egyszeru “kőt tésztából” készül, olajban sutik.
U.I. ha erdekel a recept majd szivesen utanakerdezek
Nemtudom más tájakon hogy van, de az egyik kedvenc levesem példáúl a salátaleves sulszalonnaval es rantottaval benne. Isteni parositas. nagymamam szokta csinlani. Először két éve mertem megkosotolni, de azota a kednvencem lett. mm
Azt mi is úgy szoktuk. Néha a pirított szalonna elmarad, és csak a púpos rántotta (vagyis tejjel-liszttel kavart tojás megsütve) úszkál benne. A titka az, hogy nem szabad eláztatni, frissen kell sütni, és utólag beletenni a levesbe.
Igen ez ismeros es nagyon finom, persze a fokhagymat nem szabad kihagyni belole:) A kulfoldi ismerosok nagyon fanyalognak tole;)
Mi itthon Magyarországon tejföllel esszük a töltött káposztát,sőt,amit Ti töltött árgyénak hívtok,nálunk az édeskés.A paradicsomleves szintén cukros,és nagymamám is gyakran csinált cukros kenyeret nekünk.A puliszka itthon ganca,és tejjel esszük,túró nélkül.Nyáron kint éltem Csíksomlyón és végigkóstoltam mindent,a csorbalevestől a hagymás bablevesig és jelentem mindegyik nagyon ízlett!!A gombóccsorba a kedvencem.
mi Kalotaszegen nem a puliszkát,hanem a bálmost esszük salátalevessel,ebbe viszont bundáskenyér kockákat szoktunk belevágni.
a magyarországiak csak néznek a töltött paprika levestől,ez náluk cukros paradicsom-főzelék,húsgombóccal-de ez is nagyon finom!
egy román néni tanitott meg a paradicsom szósz cukrosan,buggyantott tojással!ez a lobogó vizbe belevert tojást jelenti!dr.