Wine Princess

október 3, 2008, sza_bee
2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 3) Helység: Ópálos 1) Típus: BORPINCE



Aradról Déva felé haladva, a dombvidék kezdeténél terül el Ópálos, román nevén Paulis. Itt található egy fiatal vállalkozás, mely céljául a zóna borainak “újraélesztését” tűzte ki.

2 lokációról beszélünk, az egyik, a régebbi, az ópálosi polgármesteri hivatal alatt, egy óriási pincehelyiségben található, a második, az újabb, picit arrébb, a Gyorok felé menet a domboldalon. Az első kimondottan borospince, a második pedig egy kifejezetten borturizmusra kialakitott vendéglátó hely a szőlősök lábánál, ahol a szőlő feldolgozása is történik. Inkább turisták látogatják, de gyakran előfordulnak itt a környékbeli (aradi) multinacionális cégek, protokollvacsorákat rendezve.

Célszerű mindkét helyet meglátogatni már csak azért is, mert más az, amikor az ember látja: honnan és hogyan kerül a nedű az üvegbe, aztán tetszés szerint meg is kóstolhatja akár az összes fajtát.

Mi is egy ugyanilyen körutazáson vettünk részt a közelmúltban. Lehet a szervezés nem volt a legtökéletesebb, vagy az időzités nem a legjobb (pont szüretkor érkeztünk), mert amint befordultunk a fennebb említett második lokáció kapuján, nagy csend és nyugalom fogadott. Sőt, túl nyugalmasnak tűnt minden. Sehol egy lélek, se ember, se kutya. Mondjuk az utóbbinak nem örültünk volna túlságosan, pláne ha valami nadrágszaggató típus.

A sok hahózás eredményeképpen (vagy legalábbis mi így gondoltuk) előkerült a tulajdonos, aki pár perc alatt rendbehozta szétcincált lelkivilágunkat, miközben bevezetett a bortermelés mikéntjeibe. Egy bő tízperces okosítás után átkocsikáztunk a másik helyiséghez, amely, amint már említettem, az ópálosi polgármesteri hivatal pincéjében leledzik, a bejárat az épület bal oldalán, mindjárt az udvar elején található. “Crama” felirattal csalogatja a vendégeket.

Mindjárt a belépés után figyelmesek lettünk egy szagra, ami inkább szagnak minősült utólag, mint illatnak, eredetéről nem tudtunk bővebb felvilágositást kapni. Gyengébb lelkűek inkább ne is figyeljenek rá. Ha tudnak. A pincehelyiség eléggé szűkös, nagy hordók mellett sétál el az ember. Ezekről és még inkább tartalmukról nem tudni semmit, csak fehér számok mutatják rajtuk, melyik a sorrend. Az első ajtó bal oldalon a borospince “retail” részlegéhez vezet, itt találhatóak a már palackozott borok, második ajtó balra a vendégeknek szánt helyiség. Kb. 35-40 férőhelyesre saccolom, igen nehéz elképzelni, hogyan néz ki, amikor tele van. Az asztalokon standard teríték fogad, semmi extra, a poharak alátétjeit találtam érdekesnek, nagyon jól beváltak. Ugyanakkor kézbe vehetünk egy borkóstoló lapot, melyen fellelhetőek a megkóstolandó borok és ezek főbb paraméterei. Ugyanitt megjegyzéseket is lehet tenni a rendelkezésre álló írószerrel. A hátlapon egy (remélhetőleg) aktuális árlistát találunk.

Volt még az asztalon fejenként 4 pohár, egy nagy gyűjtő és 2 kisebb tányér olívaolajjal szórt kenyérrel. Ennek az a funkciója, hogy a szájban levő ízt eltakarítsa, és a gyomrot bélelje, hogy az alkohol ne szálljon azonnal a fejbe.

A borkóstolás egyeseknek művészet, másoknak ivászat, vagy annak a kezdete. Én laikusként vettem részt ezen, és valószínűleg nem elég finom az orrom ahhoz, hogy óriási különbségeket érezzek 9 íz között. Az ambíciósabb fajta tanulja, hogyan kell bort kóstolni. Én inkább iszom, igaz, mértékkel.

Tehát 9 fajta bort próbáltunk ki, ebből 2 fehér, amely nem igazán jellemző erre a vidékre és 7 vörös. Nekem inkább a vörösborok jöttek be, a jelenlevő vendégseregben a vélemények megoszlottak. Egyik jellemző bor erre a régióra a kadarka és ennek deriváltjai.

A kóstolási operáció kb. 1,5 órát vett igénybe, utána következett az evészet, majd az ivászat. Tradicionális magyar konyha remeke a standard gulyás, mely minden alkalommal jól sikerul (nem először jártam itt). Egyesek szerint lehetett volna csipősebb is, nekem jó volt úgy, ahogy volt. A lényeg az, hogy jutott bőven mindenkinek belőle. Mellé járt még csípőből egy kevés savanyúuborka és néhány szelet kenyér, ám az utóbbinak az ízével nem tudtam kibékülni. Evés közben egyébként lehet még rendelni tetszés szerint a kóstolt borok bármelyikéből.

A kiszolgálásról nem mondhatok sem jót, se rosszat, legfőképpen a személyet öltözete hagyott kívánnivalót maga után. Valami reprezentatívabb cuccra számítottunk, ehelyett kaptunk sima utcai öltözetet, amire ráfigyelt egy fehér kötény.

Ami kilógott, mint a lóláb és a helyiség rusztikusságát rombolja (látsd pl. mennyezet), az a vendéglátó helyiségben levő borosüveg-tartó, ami műanyagból készült. Emellett még megemlíteném a hatalmas LCD TV-t, ami valószínűleg marketingcélokat támogat és nem meccseket néznek rajta, valamint a folyosón elhelyezett mobiljel-erősítő berendezést, ami szerintem felesleges, annak ellenére, hogy a pincében régebben tényleg nem volt GSM hálózati jel.

Summa summárum, egyszer el lehet menni, sőt ajánlatos is, de másodjára már unalmas lenne. További informaciók találhatók a borászat weboldalán 3 nyelven.



* pontos átlag: 3.00


* pontos átlag: 3.38

Hozzászólások

17 megjegyzés » “Wine Princess”

  1. csillagda » október 4, 2008 17:41

    sajnos nem tudtam meg sok konkrétat a borfajtákról, évjáratokról.
    Namegaztán igazán érdekelt volna a szerző véleménye, arról hogy mely borfajtát passzította volna ahhoz a bizonyos standard gulyáshoz. Úgylátszik, egyelőre a saját ilyenirányú véleményemmel kell továbbélnem

  2. BZSA » október 6, 2008 09:08

    Olvasva ezt a beszámolót, megértek valamit abból a bosszúságból, amit kitűnő vendéglők működtetői éreznek, amikor egy amatőr megbírálja őket. Pedig semmi közöm a céghez.

    Egy borász által nyújtott vendéglátási teljesítményt más borászok teljesítmémyéhez kellene hasonlítani. S nem mondjuk egy étterméhez. A cikkíró maga is mondja, hogy amatőr borkóstoló, 9 eltérő fajta bor között nehezen tesz különbséget. (Vélhetően ezért is mondja, hogy elég egyszer elmenni Ballához. Sokan - köztük magam is - visszajárnak ide, mert a borokat érdemes minden évjáratban megkóstolni, s régebbi évjáratok esetében pedig, ha mód van rá, akkor megnézni, hogy mennyit fejlődtek egy év alatt. Igen tanulságos játék ez…)

    Jómagam, mint 10 éve a borokkal behatóan foglalkozó ember, aki lassan meg sem tudja számlálni, hogy hány pincében járt le kell szögezzem: Balla Géza által nyújtott vendéglátás beleértve a magyar sztárborvidéken, Villányban nem egyszer aranyérmet nyert borainak minőségét - messze az átlag feletti.

    Ez a maga műfajában nem középkategória, hanem a felső szint. Hogy a gulyás nem pont olyan, mint ahogy én elképzelem (egyébként erre panaszkodott a cikkíró a legkevesebbet :), s hogy az ételválaszték kimerül az olívaolajos kenyér s a sertéspörkölt kettősében az nemcsak Ballára jellemző, és mit sem változtat a lényegen: Balla Géza nemcsak borászként, de vendéglátóként is kiemelkedő nemcsak a jelenleg Romániához tartozó területeken, de az egész Kárpát medencében.

    Az meg, hogy a borokról megoszlottak a vélemények, egyetlen dolognak tulajdonítható: a csoportban bizonyára voltak a borokhoz nem értők, akik alighanem leragadtak a fecskés bornál.

    Mert Balla Géza borai nemzetközi szinten is kiemelkedőek s nem egy tétele túlzás nélkül világszínvonalú, azaz 90 pont körüli a százas rendszerben. Amit világversenyeken (Pl Vinagora) való szereplés is visszaigazolt. Nem lehet mindent egyéni vélemény kérdésévé tenni, létezik szakmai értékelés, ami ha egyöntetű - mint Balla Géza esetében, aki egyébként borakadémikus és a legjelentősebb magyar szakmai szervezetnek a Pannon Bormíves Céhnek rendes tagja - akkor az irányadó. Ami nem azt jelenti, hogy nincsenek saját magához mérve gyengébb tételei hébe-hóba. De azt igen, hogy stabil minőséget nyújt az 1995ös “nagy” évjárat óta, neve garancia borvásárláskor.

    Mondom mindezt teljesen elfogulatlanul, ahogy elmondanám, ha például Kaló Imréről, Dula Bencéről, Pók Tamásról, Maurer Oszkárról, Tóth Sándorról, Bárdos Saroltáról, Légli Ottótól, Konyári Jánosról, Dúzsi Tamásról, Vincze Béláról, Simon Jóskáról, Tiffán Zsoltról vagy a magyar borászat bármely más kiemelkedő teljesítményt nyújtó alakjáról valakinek a középkategória jutna eszébe.

  3. Zoli » október 6, 2008 18:58

    Szerintem a szerző egy országúti csárdát kereset, palotás ruhába öltözött pincérleányokkal, ahol flekkent rendelt volna szalma pityókával, és persze, az elmaradhatatlan csíki sörrel. Eböl a szemszögből megértem csalódását, és sejtem hogy a “középkategóriás” minősítés a helységnek, felszolgálásnak és a gulyásnak szól.

    Bár ezekben akár igazat is adhatunk a szerzőnek, messze elkerülnénk a lényeget. Igaz hogy egy vendéglőben az étel és a felszolgálás a fontos, egy borászatban viszont a boroké és a borászoké a főszerep.

    Sajnálatos módon, a szerzőnek, saját bevallása szerint, fogalma sincs a borokról, de nem elég bölcs ahhoz hogy ne írjon olyasmiről amihez egyáltalán nem ért, és akár azt a benyomást kelti a tájékozatlan olvasóban hogy a Ménesi Wine Princess pincészet egy átlagos hely..

    És mekkorát tévedne. Amatőr borkedvelő véleményem szerint, az itt készült borok országunk legjobbjai közzé tartoznak, sőt, a magyarországi legjobbjaival is nyugodtan felveszik a versenyt.

    Igaz, jó borokat máshol is készítenek, viszont olyan vendégszerető embereket mint Balla Géza és Bálint Zoltán nem lehet találni minden pincészetben, és ez az ami egyedivé teszi ezt a helyet.

    A tavasszal voltam a barátaimmal a pincészetnél, de nem hétköznapi élményben volt részünk..Velünk voltak egy barátom svéd ismerősei is, és nekik is nagyon tetszett, bevallásuk szerint, teljesen megváltozott az országunkról, emberekről alkotott képük. Gondolom nem csak a sok jó bor beszélt belőlük.

    Mondanom sem kell hogy alig várjuk hogy novemberben újra meglátogassuk a pincészetet, jó borból és vendégszerető emberekből sosem elég.

    Ez egy olyan hely ahová minimum egyszer az életben el kell menni, és ezt melegen merem ajánlani még az Augsburg néven forgalmazott piros méreg ivóknak is, sőt, még a sörivóknak is.Hátha megtérnek.

  4. BZSA » október 6, 2008 20:58

    Csillagda, a hagyományos választás a Kadarka lenne, de volt már más irányú tapasztalatom.

    2004ben, midőn Csizmadia Andrással, a Magyar Borakadémia alelnökével utaztunk Tusnádfürdőről hazafelé, benéztünk Balla Gézához is. A pörkölt előtt elhangzott a szokásos kérdés: ki mit kér az ételhez. Én a Kadarkára voksoltam (akkor a rosé még nem volt annyira meggyőző, mint manapság) Csizmadia András az Olaszrizlingre. Én kétkedően ingattam fejem, mire azt mondta, rendben, kóstold össze. S lőn. Meg kell mondanom, hogy jobb volt a rizlinggel, mint a tannindús Kadarkával.
    Ideális egyébként egy fűszeres sillerrel lenne, Maurer Oszkár vagy Dula Bence siller-jellegű Kadarkáját tudom leginkább elképzelni mellé.
    Én Balla Géza helyében marha- vagy birkapörköltet főznék inkább, azzal jobban mennének a húsos, vastag, komplex vörösei.

  5. sza_bee » október 7, 2008 13:47

    Na lassatok!

    Kerdem en toletek akik kommentaltatok es talan minden mas Bloodymary olvasotol: miert nem irtatok ti be eloszor? Konnyu valakit kovekkel dobalni csak azert mert van egy velemenye.

    Es hogy maradjak ontopic, nincs semmi kifogasom masok velemenye ellen, meg akkor sem ha azok elfogultsagrol arulkodnak a beszelgetes/kritika targyat illetoen. Amit en probaltam alahuzni az az elso benyomas volt amit a hely ram es a velem egyutt levo majd 20 kulfoldi vendegre tett. Nem hoztuk szegyenbe magunkat (vendeglatoipari szempontbol), az biztos, de tokeletesre sem sikerult. Amit Balla ur osszehozott Menesen az igazan figyelemremelto dolog, viszont nem lehet feledni hogy sokszor az apro dolgok azok amelyeken egy ilyen kaliberu hely elcsuszik. Ezert is irtam meg kritikamat.
    Amit meg megemlitenek az, hogy ha nem vesszuk figyelembe a kulfoldi jelenletet, akkor Balla ur boraszata igencsak elonyos helyzetben van, ugyanis tudtommal nem letezik semmifele konkurencia ezen a teren a kornyeken. De ez mar nem kocsma-kritika. :-)

  6. sza_bee » október 7, 2008 13:52

    Zoli:

    kivancsi vagyok hogy a Kadarissima meghaladja-e cukortartalomban az Augsburg-ot.

  7. Batu » október 7, 2008 17:13

    Melysegesen egyett tudok erteni Zolival. A hely szuper. A borok kivalloak. A vendegfogadas kituno…egyszoval jo hely, megeri elmenni, bort kostolni aztan az ejszakat ott tolteni a pinceszet panziojaban…

  8. humm » október 7, 2008 18:32

    Nincs ezzel az írással semmi baj, valaki megírta a nagyon szubjektiv élményét egy borospincével kapcsolatosan, élvezhető stílusban.. Még szerencse, hogy laikusként nem kezdett el okoskodni.
    Nekem üdítő olvasmány volt az utóbbi egy hónap bloodymary írásai után. Grat!

  9. Zoli » október 8, 2008 09:15

    Szerencsére nem tudok pontos választ adni a kérdésedre, Augsburgot egyszer ittam, de az is túl sok volt, és még a legnagyobb ellenségemnek sem tudnám ajánlani, rögtön lebuknék. Ha mégis megerőltetem az emlékezetemet, akkor mintha a Kadarissima kicsit édesebb lenne.

    Viszont meglepődve olvastam egy oldalon ezt a két nevet, mert csak az a közös bennük hogy mindkettő folyadék, piros és édes.

    Az Augsburg vegyileg színezet, vegyileg aromázott, cukrozott víz, amely még távolról sem találkozott szőlővel, más szóval méreg. Ha nem csal az emlékezetem, a gyártója az a Vincon Vrancea amely vezeti a hazai méreg top listát( lásd http://www.vinul.ro/otrava.html ).

    A Kadarissima egy csúcsminőségü, vörös aszú, ehhez hasonlót nem is készítenek szép hazánkban.

  10. Kovacs-Bencze Balazs » október 12, 2008 14:28

    Kedves Borszakértők!

    Felsorakozom azok mellé, akik szívesen vennék a szakavatott hozzászólásokat, én is szívesen foglalkozom borokkal, és tanulnék minél többet. Ezt viszont lehet szerényebb keretek közt is tenni, anélkül hogy kioktatnánk valakit. A borok terén felhalmozott tudás meglátásom szerint nem alapkövetelménye egy normális életvitelnek. Ilyenként én nem értékeltem a fenti becsmérlő hozzászólásokat, sem a fölényeskedő megjegyzéseket amelyben a szerzők felrajzolják a magyarországi, és erdélyi boripar nagy neveihez őket fűző viszonyukat.

  11. Nosty fiú » október 15, 2008 20:45

    Balla és Kaló borai egyaránt fenségesek, nekem is megadatott megkóstolni. Én a BZSA által felsorolt valóban nagy borászok közül mégis Kaló Imre mellett tenném le a voksot, azt hiszem jobb bort nem ittam az övénél. Szubjektív vélemény persze, hiszen ízlések és pofonok. Nagyon keveset csinál, de amit csinál az egyszerűen mesés. Arról nem is beszélve, hogy szenzácisan értekezik a borokról, s amellett hogy kitűnő borász egy valóságos polihisztor.

  12. BZSA » október 20, 2008 09:25

    Kedves Barátim,

    a leghatározottabban visszautasítom, hogy kioktattam volna valakit, és azt is, hogy szubjektív lennék.

    Azt írtam, hogy a szerző bevallottan amatőr a borok tekintetében és ez látszik a beszámolóján. Illetve azt, hogy almát hasonlít össze körtével és hiányolja benne a másik gyümölcs zaftosságát.

    Szubjektív sem vagyok, amit írtam mind objektív tény: Balla Géza a magyar borász szakma egyik legmegbecsültebb egyénisége, akinek érdemeit hosszan lehetne sorolni. Itt és most csak annyit tennék hozzá a fentebb írottakhoz, hogy Balla Géza elevenítette fel a ménesi aszú évszázados hagyományát, ama bizonyos Kadarisszimával. Melynek nem a cukortartalom magassága ad értéket, hanem az, hogy természetes, botrytiszes vörös édesbor. Aminek hajdanán a tokajihoz hasonló presztízse volt. (Kölcsey a magyarországi borászok tekintélyes része szerint eredetileg Ménes szőlővesszejét emlegette…)

    S a lényeg még egyszer, ami nem szubjektív megítélés, hanem a mégoly csekély viszonyítási alappal is rendelkezők egyöntetű véleménye:

    a vendégfogadásra szakosodott borospincék között Balla Géza nem középkategória, hanem felsőkategória.

  13. BZSA » október 20, 2008 09:30

    Nem akartam különböző dolgokat egy hozzászólásba tömöríteni. Még két dolgot azért szögezzünk le.

    1. Ausburg az egy település, melynek határában csapataink vereséget szenvedtek anno.
    Ausbruch pedig egy minőségi kategória az egyébként igen komplex német borminősítési rendszerben, kései szüretelésű, jellemzően édes borokat jelöl.

    2. Azért nem írtam én Balla Gézáról, mert eszembe sem jutott, hogy egy olyan topicban, mely vendéglőkről, kávézókról stb. szól egy borospincéről írjak. Írtam egyébként Balla Gézáról s a Nála töltött estéről 2002-ben a Kapuban, az Új Időben, majd pár évvel később a Régi(j)óvilágban.

  14. Nosty Fiu » október 21, 2008 13:48

    Izé.. én azt írám előző bejegyzésben, hogy én vagyok szubjektív, hiszen elfogult vagyok Kalót illetően. Senkire sem mondtam, hogy szubjektív lenne. S BZSA értekezését is aláírom Ballóról, mert az tényleg úgy van. A pincéjében nem jártam, a gulyásából nem ettem, de a kadarisszimát kóstoltam (egyebet is a boraiból), s tényleg mennyei nedü.

  15. blue77 » február 20, 2009 09:25

    Néhány kiegészítés:
    A fentebb említett Augsburg = ausbruch , az aszúbor német nyelvű megfelelője.
    A Ménes-Magyarádi borvidéknek, a ménesi része inkább vörösboros, a magyarádi része inkább fehérboros, de a fehérborok nagyon is idetartoznak. Pl. az egyik őshonos fajta a magyarádi mustos, de nagyon jók az itt szüretelt traminik is.
    Bórkóstolón csak a bor számít, esetleg mellé még jöhet kenyér, ásványvíz, kevés sajt (fűszerezetlen).
    Szívesen olvasnék még további pincékről: Cramele Recas, Dózsa Sámuel, Gyulafehérvári Érseki Pincészet, DaVino, Nachbil, Lekence, Logos, enyedi kisborászatok, stb.

  16. agrar mernok » február 26, 2009 10:01

    Ezt a fiatalembert talan meglehetne kerdezni borokrol valo velemenyerol…
    http://www.vinul.ro/interviu_zoltan_szabo.html
    Allitolag sepsiszentgyorgyi szarmazasu…
    Sajna, nem tudom az email cimet, de ugy latom, hogy az internet tele van a nevevel…talan ti szerencsesebbek lesztek!
    Ha valaki ismeri es kapcsolatot tud vele teremteni, nos, abban en is erdekelt lennek…velemenyet en is ki szeretnem kerni roman, es magyar, borokrol stb.! Koszonom! Arpad

  17. Zelyka » március 17, 2009 11:28

    igen, igen…ezt a jo kis cikk most volt kulve nekem az iwiw en keresztul…elvezetes, tanulsagos…sziasztok!
    http://gardening.ro/index.php?option=com_content&task=view&id=522&Itemid=1

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Szalonbeszélgetések