Szent Kristóf Étterem és Panzió
szeptember 22, 2008, BZSA
2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: ÉTTEREM 1) Típus: SZÁLLODA (PANZIÓ) 3) Helység: Tusnádfürdő
Nem hittem volna, hogy veterán Tusnádjáróként (az eddigi 19 táborból, ha emlékezetem nem csal, kettőt hagytam ki, de legrosszabb esetben is csak hármat) új helyre akadok így, az ősszel beköszöntött télvíz idején. A minap Gyergyóújfaluból Bodosra igyekezvén valami jó kis helyet kerestünk, amikor megütötte szemem a Szent Kristóf panzió és étterem magyaros ízeket ígérő molinója Tusnádfürdő magasságában. Nosza, gondoltam, s pár percen belül el is helyezkedhettünk a szolidan elegáns, túldekoráltnak aligha nevezhető étteremben. Lehet, hogy nem jutottak még oda, hogy a falakat díszítsék valamivel. Az asztalokon elhelyezett dísztökök kellemes őszi hangulatot árasztottak minden esetre, a hajópadló is jó megoldásnak tűnt, a fehér mennyezet a beépített világítótestekkel kissé hideg, de különösebben nem zavaró.
A panzió bejáratánál, pontosabban a porta mellett magyar címer fogad, viszont bent a Pro TV megy. Önmagában nincs mit keresnie a tévének egy étteremben, de azt kiváltképp nem szeretem, ha Székelyföldön román tévé vagy rádió megy valahol. Kérésünkre viszont lehalkították s találtunk olyan asztalt is, ahol nem volt rálátásunk a képernyőre.
A kiszolgálás nagyon kedves volt, gyors és pontos, külön értékeltük az evőeszköz valamint a tányérok dizájnosságát, mely modern volt (nem kedvelem egyébként ezt a szót s azt sem, amit fed, de ezzel tudtam a legpontosabban leírni), ugyanakkor nem hivalkodó vagy extravagáns.
Az árak itt-ott megszaladtak, aránytalanságok is voltak az étlapon (egy túrófánk nem tudom, hogy kerülhet többe, mint egy somlói, ezutóbbit sokkal nehezebb elkészíteni, jómagam egy alkalommal három órát pepecseltem, amíg annak rendje és módja szerint összehoztam, meg az alapanyagok is jóval olcsóbbak a túrófánk esetében), de összességében barátinak mondható az árfekvés.
Rendeltünk tárkonyos pityókalevest, tükörtojásos juhtúrós tejfeles puliszkát, pacallevest és babfőzeléket füstölt csülökkel (mellé kértem nyers lilahagymát, amit rögtön hoztak s nem számoltak fel). Csábított a narancs és citromágyon tálalt tengeri hal, de az érdeklődő, kísérletező ínyenc fölött győzött ezesetben az éhes zabás meg a babos csülök. Ittunk egy üdítőt, egy sört meg egy ásványvizet. A számla összesen 53 lej volt, ami, úgy hiszem, több, mint méltányos.
A tárkonyos leves a műfaj csúcsát képviselte, a többi étel is tisztességgel volt elkészítve, az adagok is rendben találtattak. Szerettük a Szent Kristóf panziót, talán még betérünk alkalomadtán. Kifejezetten ajánlom mindenkinek.
Az osztályozás valamivel 4 fölött lenne, de mivel az 5-öt nem éri el, maradt a 4.
5ös helyen egyébként Erdélyben nem voltam még.
Ahhoz kell konyhai kreativitás, kulináris katarzis. Az 5be befér nálam a balatonszemesi Kistücsök, a fertőrákosi Ráspi vagy a budapesti Café la terra.
Hozzászólások
15 megjegyzés » “Szent Kristóf Étterem és Panzió”
Szólj hozzá!
‘5ös helyen egyébként Erdélyben nem voltam még. Ahhoz kell konyhai kreativitás, kulináris katarzis.’
Ez elgondolkodtató.. Alapjában véve tényleg fantáziátlan a romániai vendéglátás. Az ízléstelenség, olcsóság, alacsony színvonal általános jellemző, de az igényesebb helyeken sem sűrűn találkozni kreatív (belsőépítészeti vagy kulináris) megoldásokkal.. Hiánycikk a jópofa, játékos ötlet, ami akár egy vendéglő, kocsma nevében vagy étlapjában is visszaköszönhetne. Nem tudom, az érzék vagy a pénz hiányzik hozzá, esetleg nincs rá igény..? De ez nem csak a vendéglátásra igaz, hiába keresed az utcán, a plakátokon, a ruhaboltokban, vagy bútorüzletekben..
Nemrég egy román hír kommentjeiben kritizálták az IKEA-bútorokat. Legtöbben ócskának, ízléstelennek, gagyinak, nem praktikusnak nevezték őket..
Különös..
Kepzeld magad ele a kolozsvari Insomnia regebbi kiadasat.
Aztan kepzeld el ugyanazt ikea-butorban - jo, izonyos fajta giccs hianyzik, viszont teljesen elettelen, egyenisege nulla. Muanyag. McDonalds sznoboknak.
Pedig egy bútorban éppen az a csel, hogy szép legyen, ízléses, és sokféleképpen kombinálható. Hogyha annyira erős egy bútor jellege, hogy csak egy bizonyos stílussal talál, rögtön méregdrágán kell adni, mert kevesebb olyan ember akad, aki pontosan azt keresi.
Az Ikeában sem a bútor maga hozza az egyéniséget, hanem a kiegészítők. Ugyanúgy, ahogy az Insomnia stílusa sem magában a székben vagy asztalban rejlett, hanem a dekorációban.
Képzeld el az Insomniát fehér fallal, lámpaernyők stb. nélkül. Ikea-bútort kapsz, kiegészítők nélkül:)
Mi a bajotok az Ikeával?
No, ez a téma kezd túlságosan magasröptű lenni számomra. Elárulná valaki primitív fejemnek, de úgy egyszerűen, világosan, hogy miről folyik a diskurzus?
Jól elkanyarodtunk az eredeti témától, de sebaj.
Ami az IKEÁt illeti, tucatárú az biztos, akad giccses is közötte, de sok izléses és praktikus cuccot is lehet ott venni. És olcsón lehet tűrhető étkeket is kapni az áruház éttermében, hogy visszatérjünk a fő iránycsapásra.
Ha minden kelet-európai lakásban csak annyi giccs lenne mint az Ikeában, meg lennénk élve!
No, ebben aztán egyetértünk.
De lassan a Kelet-Európa / Nyugat - Európa megkülönböztetés értelmét veszti. Egyre nagyobb szkepszissel olvasom azokat a teóriákat, hogy megkésettség, felzárkózás miegyéb. Az egész nyugati civilizáció tönkremenőfélben van, modell-nyújtásra képtelen. Akkor meg mihez zárkózunk fel?
Másrészt meg giccs van bőven Nyugaton is. A Hollywood-központú általános kulturális értékválság őket sem kerüli el.
Speciel - hogy megint szó legyen a gasztronómiáról is - :))) a kulinaritás terén viszik a pálmát - egyelőre. Bár ha a michelin csillagokat nézzük, akkor a Nyugat-Európának nehezen nevezhető Tokió is igencsak játszik…
Hagyjuk, kedves BZSA a magaspolitikát. Itt egyszerűen csak arról beszéltem, hogy ízléses-e a kanapé a nagyszobában, vagy nem.
S ha már a Michelin csillagokról esett szó, jártál-e már Michelin-csillagos vendéglőben?
Itt a téma nem a Szent Kristóf Étterem és Panzió hanem az IKEA?
Mint láthatod, a szólásszabadság címszava alatt minden elfér!
elég baj, Fidel, elég baj.:(
Néhány napja jártunk a Szent Kristófban, egy ebéd erejéig. Babgulyást és Szent Kristóf bőségtálat ettünk, a felszolgáló fiatal hölgy kedvességével, a kaja, a tálalás (egyedi tányérok és evőeszközök, a babgulyás minibográcsban) minőségével és az árakkal maximálisan elégedettek voltunk. Hogy valamit kritizáljak is: negatívumként a szomszédos építkezés zaját, porát és a két-két RON-nal felszámított egy-egy adag lilahagymát és ketchupot említem meg. A háromcsillagos Szent Kristóf étterme nálam egy négyest megérdemel, nyugodt szívvel ajánlom.
Bzsa, repeta. Istenem. Mi az a babgulyás és lilahagyma? Tusnádon.
“…de azt kiváltképp nem szeretem, ha Székelyföldön román tévé vagy rádió megy valahol.”
Hat ettol meg el kell ajulni! Csodalom, hogy nem akadt meg a torkan az etel, roman szo hallatan…!