Beijing kínai étterem
szeptember 9, 2008, BZSA
3) Helység: Temesvár 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: ÉTTEREM
Már elég régen nézegetem a Beijing éttermet a hajdani Sári néni tőszomszédságában, a Lahováry tértől nem messze. A minap úgy jött ki a lépés, hogy sikerült kipróbálni. Ettünk huntunt, vaslapon tálalt shi-take gombás bambuszrügyes kacsát, algasalátát, sült krumplit, amit jó kis répás káposztasalátával tálalnak. (Én a rizsre szavaztam volna, de asztaltársam ragaszkodott a krumplihoz.)
A kiszolgálás udvarias volt és rendkívül gyors, kevesebb mint 20 perc alatt megkaptuk ételeinket. A huntunhoz külön kellett kérni a szószt, helyesebb lett volna, ha eleve kihozzák. Jó átlagos szintűek voltak az ételek (ha a viszonyítási alapot a magyarországi kínai vendéglők képezik), temesvári viszonylatban pedig kiemelkedő, annak dacára, hogy a kacsa lehetett volna jobb alapanyagból és jobban elkészítve. Árak: előételek 7 lej körül, főételek 20 lej körül.
Hozzászólások
5 megjegyzés » “Beijing kínai étterem”
Szólj hozzá!
Ezt a “kacsa lehetett volna jobb alapanyagból”, hogy kell érteni? Nem kacsahús szokott lenni a kacsa alapanyaga? Vagy nem volt finom a kacsahús íze más finomabb húsú kacsákéval szemben? Vagy inkább lett volna a kacsa alapanyaga marhabélszín?
Javaslom, olvasgassál kicsit, mielőtt ironizálni kezdesz, mert egy ilyen felvetéssel csak azt igazolod, hogy olyasmihez szólsz hozzá, amihez lövésed sincs.
Ajánlom például a Bűvös szakács blogot, az Index-en, ott elég szépen kibontják az alapanyagok témáját. Mert még bélszín és bélszín között is nagy a különbség, hát még akkor, ha csak az állat fajtája van meghatározva.
Jelen esetben kacsahulladéknak is nevezhetném azt, amiből a Beijingben bűvészkedtek. Más kérdés, hogy hulladékból is lehet ehető ételt készíteni, ahogy az sikerült is nekik.
Teljesen egyetértek abban, hogy kacsahús és kacsahús és egyáltalán hús és hús között nagy különbségek lehetnek.
Viszont az “olvasgatás” című fejezetet inkább a te figyelmedbe ajánlanám, így lassan megtanulnád érthetően kifejezni magad, cizellálni a fogalmazási készségedet.
a ‘huntun’ mandarinul van, talán a ‘wonton’ az ismertebb, legalábbis nekem szakácskönyvekből, receptekből. az ízét még nem ismerem..
a hely okésnak tűnik, az írásra ráfért volna még egy kis ’szósz’..
(idézet a Bloodymary tippjeiből: ‘A hol, mi, mennyi mellett fontos szempont az is: kik járnak az adott helyre, milyen a zene, milyen a dohányzó-nemdohányzó beosztás, milyen esetben ajánlod és milyenben nem a helyet. Figyelj a részletekre! Beszámolód legyen sokrétű, és ne fojtsd el irodalmi vénád sem.’)
Fidel, nem hinném, hogy fogalmazástechnika terén a segítségedre szorulok, ellenben te olyan kérdést tettel fel impertinens stílusban, mely alapvető tájékozatlanságról tesz tanúbizonyságot.
Ha megmaradsz a korrekt hangú érdeklődés szintjén, nem kaptál volna kioktató választ. Ez van: amilyen az adj Isten olyan a fogadj Isten.
Részemről az ügy lezárva.
Katának: köszönöm a bíztatást, ennyire volt épp időm. Talán legközelebb bővebben írok.
Egyébként rajtunk kívül egy szál vendég sem volt a Beijingben, a berendezés kissé kopottas, a hely amolyan átlagos kínai megjelenésében, konyhájában egyaránt. Amiből 12 egy tucat Budapesten vagy Göteborgban, de Temesváron egyelőre még üde színfolt. (Hadd jelezzem: a lugosi úti kínaiban is elég jó tapasztalatom volt Temesváron, tkp. még jobb mint itt. Csak az vagy két éve esett meg s nem készítettem jegyzeteket, nem tudom már, mit ettünk.)