Gondűző Étterem és Szálloda

november 16, 2007, fidel_gasztro
3) Helység: Székelyudvarhely 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: ÉTTEREM 1) Típus: SZÁLLODA (PANZIÓ)



Életemben nem távoztam vendéglátó-ipari egységből ennyire finomvegyes élményekkel, mint a székelyudvarhelyi Gondűzőből. Profizmus és amatőrizmus annyira bájosan olvad itt össze, hogy sem elégedetlenül, de teljesen elégedetten sem lehet innen elköszönni.

Nem kezdem ecsetelgetni, hogy Udvarhelyen hol is található ez az utcáról nézve apácazárdához hasonlatos intézmény, a fenti link a weboldalukra vezet. Pontosabban nem is apácazárdához hasonlít, hanem egy komor leányneveldéhez.

Nos, amit első pillantásra nem lehet nem észre venni, az az, hogy rengeteg pénzt belenyomtak a Gondűzőbe. Látszik, hogy “meg van csinálva”: tömörfa nyílászárók személyre szabott üveggel, személyre szabott bútordarabok stb. A kaputól a recepciós pultig jön a második benyomás, hogy biztosan van pacalleves az étlapon, ebből következik a harmadik benyomás, hogy a konyhai szagelszívó-berendezés nem működik kifogástalanul. De a recepciónál a világ legbűbájosabb, nem túl szép, de annál kedvesebb és rokonszenvesebb recepciós kislánya mosolyog ránk, és két-három perc társalgás után szilárd meggyőződéssé válik bennem, hogy nem elég tanulni ezt a szakmát… van, aki erre születik.

Máris elegáns felvonó repít a harmadik emeletre, hol immár abban is megbizonyosodok, hogy kellő ideig főzték a pacalt. És igen, abban is, hogy tényleg semmiféle szagelszívó nem működik. (Másnap például a töltött káposzta illatára ébredtünk.) A szoba tágas, az ágy kényelmes, az éjjelilámpa nem működik. Az összes nyílászáró becsületes, kemény fából lett gyártva, egy valag pénzt tehettek ide be, nyugtázzuk már többedíziglen. Csakhogy az ablakot nem lehet függőlegesen résre nyitni, a negyven centi széles erkély meg közös a többi lakrésszel. Úgyhogy éjjel nem igazán tudtunk szellőztetni „ki tudja, ki lakik a szomszéd szobában” alapon.

Ami az éttermi részt illeti, a menü rajta a honlapon, az árak teljesen rendben vannak, az adagok búsásak. A borkínálat valami miatt nem szerepel az ét- és itallapon, de ahogy végignéztem a italospolcon, nem épp a legutolsó borok sorakoztak rajta. Visszatérve a kajához, esküszöm, 6 lejért egy levesestál pacallevest hoztak, amiből kétszer csordulásig mertem a tányéromat, pontosabban először a pincér, majd a másodikat én. Nem volt a világ legjobb pacallevese, de az 1-től 10-ig skálán egy nyolcassal díjaztam, ha már a folyosókat is oly finoman belengte az illata. A pincérek meg nagyon értő módon kapják el a hangot bratyizás és diszkrét távolságtartás között, sokat nem lábatlankodnak az asztal körül, viszont épp akkor teremnek ott, mikor szükség van rájuk, vagy legalábbis igyekeznek. Nem mogorvák, és kedvességük még a méltóságteljesség határain belül tartózkodik.

Csak az a reggeli, csak azzal a reggelivel el ne rontanának mindent. Mert annyira visszatetsző, mikor kézzel tapinthatóan érezni, hogy egy csomó pénzt, munkát, időt és energiát beleöltek ebbe a helybe, hogy minden kifogástalan legyen, és akkor meg olyan apró dolgokon csúszik el az összkép, mint a már említett mindent elárasztó kajaszag és a reggeli, ami három egymásutáni alkalommal zsinórban semmi változatosságot nem tudott felmutatni. És utolsó nap, mikor már mindenki mindent leevett az asztalról – lévén, hogy késve érkeztünk a reggelihez –, és kértük a pincért, hogy valamit nekünk is hozzon, ha már minden elfogyott, nem túlzok, de kiállított a konyháról három-három ultravékony sajt- és gépsonkaszelettel.

Végszóként ismétlem, nagyon érdekes szimbiózisa ez a hely a zsugori hozzánemértésnek és a pazar fényűzésnek. Valamint az sem igazán biztos, hogy szükség van az esténként hegedűvel és szintetizátorral nyomuló cigányduóra, amely ráadásul hangerősítést használ. Szó se róla, jól húzzák, főként a hegedűs, de nem igazán tudják felmérni, mikor kívánja meg ezt a vendégsereg és a hangulat.

Minden negatívumot félretéve, egy civilizált hely a Gondűző, csak kár, hogy kis, röhejes, ám elkerülhető butaságokon buknak el ők is a luxuskategória felé való törekvésben.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.48

Hozzászólások

5 megjegyzés » “Gondűző Étterem és Szálloda”

  1. Zólya Éva Gabriella » november 19, 2007 11:59

    ott ünnepeltem az 50.szülinapomat, szuper volt, nagyon elégedetten hagytuk el az éttermet - a szálloda részt nem ismerem, minden finom volt, a pincérek ügyesek, máskor is oda fogunk menni (megjegyzem, egész délután jártuk a várost, hogy találjunk egy megfelelő éttermet és végül ezt választottuk, nagyon nem bántuk meg!)
    Jó munkát, sok vendéget kivánok továbbra is a Gondüzőnek!!!

  2. alin » november 19, 2007 18:59

    Nos az igazsag az, hogy most az egyszer nem bloffoltel; magam is tapasztaltam a hasonlo finom vegyes “szakmai” intermezokat. Az egyszeru de targyilagos elmenybeszamolod megredemel egy 5-t. Ami a szallodat/ettermet illeti, nos talan a kolozsvari Agape vagy Diakonia eseteben szokasos “no comment” illik a legjobban. Mert ez a helyzet: van aki tudja, van aki csinalja!

  3. fidel_gasztro » november 20, 2007 13:19

    Kedves alin

    1. Magyarázatot kérek arra a kijelentésedre, hogy most az egyszer nem blöfföltem. Eddig még ezen az oldalon sosem blöfföltem, kíváncsi vagyok, mire alapozod hát a kijelentésedet. Vagy tanultál egy új szót és még nem igazán tudod, mikor indokolt a használata?
    2. Az 5-ös osztályozást melyik osztályozási rendszer szerint érted? Amennyiben az 1-től 10-ig való osztályozási rendszer szerint ér ötöst, kérlek mutasd meg azt az általad írt tízes példát, melyet követhetnék.
    3. Azért nem annyira rossz a Gondűző, hogy “no commenttel” illessük. Az Agapéval meg hagyd ne tegyük össze, bár ebből is látszik, hogy csak írtál valamit, anélkül, hogy különbséget tudnál tenni. dolgok és dolgok között. Valóban, ilyen esetben a “no comment” a legkézenfekvőbb megoldás, mert így sok sütnivalóra sincs szükség.

  4. alin » november 20, 2007 17:43

    Kedves Fidel,

    1.kar , hogy felkapod a vizet….amikor az Agaperol irtal, eloszor (Agape 1) nos az volt egy bloff….vagy a ki nem mondot igazsagok sokkal beszedesebbek….egy etteremrol beszelni es nem emliteni a konyhajat…ok, ertem az utalast :)
    2.bocs, dicsertem a cikked, amugy nem szokasom, mindenki ugy el ahogy akar
    3.az 5-s a maximalis (10), mert az olvaso ertekelese szerint csak 1-5-ig lehet osztalyozni a cikket… de valoszinuleg okod van magyarazatot kerned velemenyemre, hozzaszolasomra….csak tedd
    4.mint “volt” Gonduzo kliens enged meg, hogy ugy illesem a szallot ahogy jol esik….mert en is ateltem amit te. sok ismerosomnek kuldtem szet a cikket, ok is laktak ott, es kozosen derultunk a pacal szagon meg a napi “ero” reggelin.
    5.reklam nelkul: egy nagyon jo, objektiv cikket olvashattam, es mint szakmabelinek visszaigazoltal egy nagy igazsagot….szerencsere ahogy az evek telnek ugy no a turisztikai/turista kulturank, igenyunk.
    6. ne legy cinikus…nem szukseges…enelkul is szivesen olvasom barangolasod a turizmus vilagaban es valosagaban
    udv,

  5. fidel_gasztro » november 21, 2007 08:45

    Nos kedves alin, egy kis félreértés adódott részedről, ugyanis az Agapéról írt kritikát nem én írtam. Mikor az az írás keletkezett, nekem halvány sejtésem sem volt a Bloodymary létezéséről, arról nem is beszélve, hogy azt egy bizonyos Befe cirkálta, en meg fidel_gasztro néven szoktam jegyezni a firkáimat.
    Valójában nem akartam én sem cinikus lenni, a vizet sem akartam felkapni, csupán arra a “blöffölésre” morrogtam rá, ami ezek szerint félreértésen alapult.
    Egyébként köszi a méltatást.

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Szalonbeszélgetések