Vörös panzió

június 20, 2007, nosty fiu
3) Helység: Kézdivásárhely 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: ÉTTEREM 1) Típus: SZÁLLODA (PANZIÓ) 1) Típus: KOCSMA/PUB



A Vörös panzió Kézdivásárhely patinás főterének egyik legrégebbi épületében nyílt. A bárnak/étteremnek/panziónak helyet biztosító ingatlan ezelőtt néhány évvel borzasztóan lepusztult állapotban leledzett, állandó vendégei mindössze a galambok voltak. Éppen ezért a helyiek (és nemcsak) számára rendkívül látványt mutat most, miután egy nagygenerálon átesett.

Ma már semmi sem emlékeztet a ragyás vakolatú, a Szentháromság s a teremtő UFÓ istenek jóindulata által összetartott, 1834 előtt épült, népi jellegű kereskedőházra, amely nem es vót veres, hanem az 1989-es nagy háború előtt s után jópár esztendejig még sápatag kék színben mutogatta magát, már amennyi a temperamentumos román festékből az eső jóvoltából megmaradt a falakon.

Ma a jóízlésű ember hátát egy cseppecsként borzansztja, ha rátekint: vörös, veres színben pompázik a ház, amelyet úgy lehet leírni, mint ahogy manapság az autósmagazinok formakommentárjai kezdődnek: egyszerű, letisztult vonalak, de mindezt pótolja a SZÍN. Nem tragédia: a Férári es tűzpiros és méges szép. Meg lehet szokni, főleg ha az ember azt is tudja, hogy annak ilyennek köll lennie, sőt ha még azt es sejti, hogy a restauráláson egy kis hadsereg dolgozott, akkor végképp eltekint az angolosan piros szín enyhén zavaró hatásától.

A már említett egyszerű, letisztult vonalak egyébként ártatlan bájt kölcsönöznek az épületnek, a külső összhatást a falakon diszkréten elhelyezkedő cégér sem rondítja el, ugyanis 14 karátos veres-… vagy mea culpa: sárgarézből készültek a bötük.

Nade térjünk rá az épületben található egységekre. A fronton ékszerüzlet búvík meg, s állítólag a régi céhek sem kell szégyenkezzenek a munkájuk miatt, jóllehet a városban egykoron a módosabb emberek asszonyai csak Brassóban vagy Nagyszebenben készült kösöntyűket viselhettek, hiszen Felső-Háromszéken nem dívott ez a mesterség.

Az ékszerbót mögött, az udvartér árnyékában diszkrét, pincébe nyíló ajtó hívogatja azokat, akik egy igazán rusztikus pincében akarnak hűsölni egy-két korsó hideg sör mellett. Figyelem, a hely nem épp olcsó, talán azért, mert nem a késdobáló kategóriába illik. De nem is drága, főleg ha azt is nézzük, hogy nagyon kellemes, otthonos hangulatot áraszt, s mitöbb, a nikotin rabjainak is külön helyiség van biztosítva. Egy mondat erejéig: előtér nemdohányzó, középső tér szintén nuku, de bent aztán lehet füstölni, a kátrányos miazmát meg ultramodern ventilláció szippantja el.

Árak… nem átlagosak, de ha nem nézi az ember, hogy a 100 méteres körzetben levő nyárikertek egy lejjel olcsóbban mérik a sört, akkor nem is kell kétségbeesni. Sajnos a kínálat időnként szegényes, főleg ami a folyékony kenyeret illeti. Nem ritka, hogy a pincér “elnézéskérek”-ez, hogy nincs az a fajta sör, amit kérsz. Bor sokféle, eléggé drágán, nadehát. A rövidek nem olcsók, ha háziszőttes köményest akarsz inni, akkor vedd meg a sarki ábécében. A kiszolgálás: ha az ember törzsvendég, akkor a pincér barát, közvetlen, időnként túlságosan is, de ez ezzel jár.

A dekoráció, a bútorzat is megér egy misét. A falon képek. Picik, de illenek a meztelen téglafalhoz, rajtuk rajzolt emberek, ki tudja, milyen korból és ruhában. A bútorzat sötétbarna, masszív fa, testépítő kell legyen az, aki alkoholos mámorban bicska híjján egy székkel, netalán asztallal akar valakit megsértegetni. S szekrények… ósdi poharakkal, amelyek csak dekorációt szolgálnak… na meg vakablakok, hasonló díszítéssel.

Zenecucc príma, mehetne 1000 wattal is, de nem: lehet beszélni, nem kell üvöltözni, meg gesztikulálni. A zene viszont általában rádió, vagy csak kizárólag eredeti cédé: kalóz mp3 kispálésaborzzal meg észidiszivel nincs mit keressél, a pincér nem teszi fel. A mellékhelyiség tiszta, fotocellás lámpa világít meg, ha belépsz az ajtón a kis mosdót magába fogadó másfél négyzetméteres helyiségbe, ahonnan két ajtó nyílik: egy az xx, másik az xy kromoszómájú egyedeknek.

Nem szóltam arról, hogy itt nemcsak inni, henem enni is lehet, ahányszor kajáltam, mindig finom étkeket állítottak elé, s nem is borsos áron. Vörös panzió a ház neve, merthogy az emeletén panzió működik: apartmennel, s - nem tudom biztosan, hogy hány ágyas - szobákkal. Vendégek vannak, lehet hallani mindenféle beszédet, ami a bábeli torony fel- és leépítése után keletkezett a világban. Nem is csoda, hiszen a város főtérén még egy panzió található, de az elég kies helyen.

A pincevendéglő mellett nyárikert is van, azt is ajánlom azoknak, akik szeretik a kis, elegáns, otthonos, de árban mégis elérhető helyeket.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.02

Hozzászólások

6 megjegyzés » “Vörös panzió”

  1. annabella » június 20, 2007 15:26

    Az a vörös szín egy borzalom, rettenetesen csúf, itt nagyon finoman fogalmaztak. Ha nem láttam volna, azt mondanám: ilyen csúf szín nincs is!
    Egészen lerontja a főtér harmonikusan egymáshoz illeszkedő épületeinek a harmóniáját. Aki ezt művelte, rettentően ízléstelen ember lehet!

  2. Treexie » június 20, 2007 20:49

    Képet kérünk! Hadd lássuk azt a csúnya épületet:)

  3. nosty fiu » június 20, 2007 21:05

    kepek itt, http://perlaneagra.ro/haz.html
    a ház honlapján
    egyúttal elnézést minden olvasótól: én hülye naponta látom az inkriminált épületet, de valamiért az ékszerüzlet ajtajára felfestett bronszínű betük maradtak meg emlékezetemben. Jóllehet a cégér valami egyébből készült, a jó ég tudja miből…az is lehet festett hablemez :D de a megállapítás helyénálló, nem rondítja el az épületet :D

  4. 8/20 » június 26, 2007 09:51

    Elég randa. Még a piros sem egy igazi, mondjuk pl. angol vörös. A natúrra vagy világosbarnára pácolt??? lehet lakkozott fatornáccal párosítva pedig nagyon izléstelenül néz ki. Nem az a hibás aki ezt a felületkezelést óhajtotta, kitalálta, megvalósította hanem az aki jóváhagyta.

  5. vendég1 » július 7, 2007 15:29

    Az epulet tenyleg serti az ember szemet de belulrol nagyon szep, a xviii-ik szazad hangulatat idezi, nagyon egyedi. Egy vagyonba kerulhetett a befektetonek, szerintem ebben nyilvanulnak meg az arak is. Sajnos az arak tenyleg joval magasabbak mint a szomszedos vendegloke, igy en egy masik, szinten jo nevu vendeglo mellett dontottem.

  6. Lius » október 28, 2007 15:38

    …igaz, hogy egy kicsit kitűnik a panzió a környezetéből ezzel a piros színnel(legalább nem téveszti el a turista!), dee nemrég töltöttem ott három éjszakát és nagyon jól éreztem magam a családommal együtt a XVIII. századi hangulatú épületben. A barátságos személyzetről nem is beszélve! Köszönöm ezúttal Nekik!:-)))

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Szalonbeszélgetések