Aux Anges
március 5, 2007, gurmann
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: KOCSMA/PUB
Aux Anges a Karolina tér mellett. Füst, zaj, tömeg, látszik, a hely felkapott. És ennyi.
A kiszolgálás 10-es skálán a 2-től a 9/10-ig terjed, szolgálatos pincércsapata s annak pillanatnyi hangulata határozza meg. Lutri a javából, szerencsére, ha gáz van, át lehet menni a szomszédban levő 2 hasonló színvonalú kocsma bármelyikébe, anélkül, hogy az ember észrevenné, helyet változtatott. Az árak változóak, a diákoknak szánt alapszintű piák kifizethetőek, a jobb dolgok ára már néhol borsosnak nevezhető. Sörhöz mogyoró, borhoz olajbogyó jár -na, de ezt csak akkor hozzák, ha a kiszolgálónak kedve van hozzá. Persze, kérni lehet, de kinek van kedve külön kérni, ami a hely sajátossága szerint jár. Az ambróziának nevezett forralt bor közepes (finom bort az Angyalokban nem kapsz, csak középkategóriás, épphogy ihatókat, Prahova a legjobb, Murfatlart, Cotnarit ne keress), naranccsal, mézzel, fűszerrel felturbózott, mégsincs meg a forralt borhoz elengedhetetlen lágy selymessége. A falakon a régi Insomniát idéző módon képek, ifjú zsenik alkotásai, de eleddig a kiállítások közt alig volt néhány valóban izgalmas anyag. A többség a 70-es évek európai alternatívjainak gyengén sikerült utánzata.
Korábban középszintű egyetemisták és művészek alkották a közönség nagy részét, mostanában láthatóan kicserélődőben van a törzsközönség - és ez is negatív irányban történik. Megnyitásakor ígéretes helyenk tűnt, de mára már lepattanóban van.
Időnként koncertek (néha jók, néha rosszak), gyakran esti örömzenének nevezett ordibálás és kornyikálás folyik.
A klotyó standardok alatti, olyan, mintha a Koronán utaznál, este tisztaságnak már csak nyomai, folyékony szappan néha igen, néha nem, kéztörlő csak ünnepnapokon, kézszárító nincs.
Ha nincs jobb dolgod este, menj az Ozanzsba, a haverok úgyis ott vannak. De egy hét után kérd meg őket, keressenek új törzshelyet…
)
)
)
)
)
pontos átlag: 2.00
pontos átlag: 2.98Hozzászólások
18 megjegyzés » “Aux Anges”
Szólj hozzá!
Szalonbeszélgetések
-
Fontos!
A Bloodymary.ro az a hely, ahol a vendégek beszámolóiból megtudhatod, melyik romániai étterembe, kávézdába, klubba (diszkóba), kocsmába, hotelbe (panzióba) stb. érdemes elmenni és melyiket jobb elkerülni.
A kritikákat és a hozzászólásokat moderáljuk, ám tartalmukkal nem feltétlenül értünk egyet. Elképzelésünk szerint az egy-egy lokál megítélésében mutatkozó véleménykülönbségekből kell összeállnia az összképnek. Amennyiben a kulturált vita lehetőségét felszámoló szövegekkel találkozunk, azt nem tesszük nyilvánossá: ne felejtsd el elolvasni a Mit szabad? leírást, és tippjeinket sem!
Böngészőknek: olvass el minél több hozzászólást és csak az összkép alapján ítélj. Kritikusoknak: úgy írj, hogy érvekkel és adatokkal támaszd alá véleményed. -
Archívum
- január 2014
- december 2013
- szeptember 2013
- július 2013
- június 2013
- május 2013
- március 2013
- december 2012
- október 2012
- július 2012
- április 2012
- március 2012
- január 2012
- december 2011
- november 2011
- október 2011
- május 2011
- március 2011
- február 2011
- december 2010
- november 2010
- október 2010
- szeptember 2010
- augusztus 2010
- június 2010
- május 2010
- április 2010
- március 2010
- február 2010
- január 2010
- december 2009
- november 2009
- október 2009
- szeptember 2009
- augusztus 2009
- július 2009
- május 2009
- április 2009
- március 2009
- február 2009
- január 2009
- december 2008
- november 2008
- október 2008
- szeptember 2008
- augusztus 2008
- július 2008
- június 2008
- május 2008
- április 2008
- március 2008
- február 2008
- január 2008
- december 2007
- november 2007
- október 2007
- szeptember 2007
- augusztus 2007
- július 2007
- június 2007
- május 2007
- április 2007
- március 2007
- február 2007
-
Lapcsalád
-
-
Nem tettel emlitest a fustrol…pedig pedig…
Kedves Gurmann! Remélem, nem bánod, hogy Trindexes fotókkal illusztráltuk a kritikádat. A fotók tavaly nyáron készültek. Üdv, Timi
A terasz nyáron egész barátságos, csak kár, hogy nem lehet este 10 után ott üldögélni (zavarja a szomszédokat a beszélgetés). Elfogult vagyok amúgy, mert az Ozanzs, ha füstös is, zsúfolt is, de a miénk
A Prosperóra emlékeztet, béke poraira. Ott lehetett még elkapni rögtönzött élőzenés bulikat.
adrienn: olvasd el a második mondatot!
Transindex: ellenkezőleg, köszi a képeket. Csupán annyit fűznék hozzá, hogy az illusztrációk régiek, a helynek még ígéretes korából valók. Ma ez már idealizálás, sajnos.
Kücsök: egyetértek. De a harmadik este már unalmas a rögtönzött állandó “Húzd rá cigány, ezerlejest adok…” és fél számnyi Bregovic
Mindenki más, aki Ozanzshívő: félreértések elkerülése végett, a hely nekem szívfájdalmam, mert úgy tűnt, lesz egy hely, lesz egy hely… Sajnos, nagyon nem lett.
Korabban lehetett csapolt Gosser-t kapni. Most van? Amugy nem az a hely, ahova szivesen elmegyek. Udv
kis rosszmajusag: a Murfatlar-t, vagy a Cotnari-t tartod “jo bornak”? >:)
[ps. a Murfatlarnal mondjuk brand-tol fuggoen nagyon szeles a skala, de a klasszikus Murfatlar … khm.]
Szerény véleményem szerint a Prahova Valley borok messze jobbak, mint a Murfatlar és Cotnari tablettás borzalmai. Különösen a kis, fehér, cikk-cakkos szélű címkés, illetve a Special Reserve feliratú vörösborai jók a PV-nek. De a fehérek között is van néhány érdekesség. Murfatlar és Cotnari összességében nagyon leromlott pár éve, habár a Murfatlar részéről történtek érdekes kísérletek, pl. a Merlot-val “nemesített” Pinot Noir, amelyre jobban odafigyelhetnének, mert van benne potenciál.
Keblemre Sanyi úr!
Nagyjából én is azt akartam mondani, hogy persze aki az édes vagy édesített borokat kedveli, annak a Prahova Valley biztosan csak középkategóriás, de egyébként messze több van bennük, mint a klasszikus Murfatlarban. (Ferma Noua, 3 Hectar most nem jön szóba) Az más kérdés, hogy mivel ezek már a drágább kategóriába esek, nyilván soha nem lehet benne biztos az ember, hogy a boltban/vendéglőben miként tárolták és mennyi ideig. De ha nem álltak hónapokig a napon, akkor nagyon kellemes borokat lehet találni köztük.
Kedves Bloodymary-látogatók, Raoul Weiss kissé ingerült hangú hozzászólását a bennefoglalt személyeskedések miatt kimoderáltuk, ám hogy hozászólása másik fele – az objektív tények és meglátások – ne jussanak a fürdővízzel együtt kiöntött gyerek sorsára, röviden összefoglaljuk az alábbiakban.
Az árpolitikával kapcsolatban megjegyzi, nem igazán van olyan kolozsvári kocsma, ahol olcsóbb import sört vagy olcsóbb bort, ill. jobb forralt bort lehet kapni. Felhívja a figyelmet arra, hogy azt, hogy ki művész és ki nem az, nem az itt megjelenő kritikák fogják eldönteni, továbbá kétségbe vonta a kritika szerzőjének borszakértelmét (lásd fennebb a Murfatlar-vitát).
Kedves Raoul, a Bloodymary.ro-t a fogyasztók írják, és ezért nem kapnak semmiféle “jutalmat”, hacsak azt nem, hogy vitákra ösztönzik a hozzászólókat. Amint észrevehetted, az emberek legtöbbször nem értenek egyet egymással – a kocsmák és kávéházak, borok vagy borkorcsolyák kapcsán sem. Sem ezen a fórumon, sem máshol. Így azt javasoljuk, mint ahogy eddig is történt, bízzál a törzsvendégekben, hogy megvédik kedvenc helyüket a “rágalmaktól”.
Transindex: a fórumszerűség, amelyre mindenki hivatkozik itt felelősség-elhárítás céljából, szerintem éppen arról szól, hogy szabad „személyeskedni”, szubjektív ill. amatőr módon reagálni mások véleményére. Ebből kifolyólag továbbra is sajnálom, hogy csak „tolmácson” keresztül engednek be a vitába, azért köszönöm, hogy közvetett módon ugyebár, de lehetővé tették számomra a helyesbítést ezen a (nagyon is folyóiratszerű, a Transindex nevét viselő…) „fórumon”.
Egy fórumbeli véleménynyilvánítás szerintem úgy kezdődik, hogy, „voltam egyszer (vagy kétszer? – lehetőleg dátummal) Xnél, s azt tapasztaltam, hogy…” Ha általánosabb megállapításokra kerül sor és névtelen a szerző, akkor szükségszerűen a szerkesztőség felel a mondottakért.
Én szeretem az angyalokat. Egy kis romkocsma fílingtől nem ijedünk be, jártam én már Pesten a Pótkulcsban is, amihez képest a szentgyörgyi Curcubeul Dulce is plázáként hat.
Mostanság amúgy van füstelszívó, az eléggé kezeli a cigarettafüstöt. A dekort is szeretem (a plafonon díszelgő „freskót”) a kiakasztott fotók nem valami híresek, de jobbak a pszeudó-zombi festményeknél.
A kanapék nagyon jók és szeretem őket, az összecsuklani vágyó ülő-alkalmatossággok kevésbé – de ezek egy elhanyagolható kisebbséget képeznek. Meg a koncertek is jók, azért az sem elhanyagolandó.
Az egyetlen dolog, amit nem nagyon szeretek, hogy a délutáni zenétől bepunnyad az ember, persze lehetne ezen segíteni. Sört szokom inni, nem bort de tudtommal egyikre sem volt panasz (pedig a haveri kör nyakalja rendesen mindkettőt). És a forró csoki is nagyon finom, svastag, mint a fondü (bocs: nem tudni fhanszé) csak a Flowers csilis csokija veri.
És a pincérek is okésak. Én védem az angyalokat.
Én is szeretem az angyalokat, de védni szerintem nem kell semmit sem. Egy jó kritika senkinek sem árt, okulni is lehet belőle. Az hogy az árnyékszék nem teljesen tiszta, az tény és ezen lehet javítani, sőt, kell. Meg hogy füst volt, az is tény, de már nincs, mert megoldódott, nem??
Kedves Raoul Weiss! A hozzászólásokból ítélve, annak ellenére, hogy nem tökéletes a korcsma, az emberek szeretik és járnak oda, viszont ez egy olyan hely, ahol szembesülsz a hiányokkal. Fogadd szeretettel
Tisztelt gurmann!
A tegnap este szereztem tudomást ez oldalon megjelent kritikádról és csak most jutottam oda, hogy el is olvassam.
Kénytelen vagyok elismerni, hogy néhány ponton igazad van, DE az összkép azért távolról sem tűnik nekem ennyire sötétnek.
A mogyoró és olajbogyó esetéhez csak annyit fűznék, hogy egyesek azt gondolják, vacsorázni jöttek… és ez adott esetben az említett körítések rohamos fogyatkozásához vezet…
A forralt borról még nem hallottam kritikát, de szerintem mindenképpen jobb, mint amit cukorral és szegfűszeggel főznek…
Az illemhelyen egy kézszárító valóban nem lenne megvetendő…
Ami a kiszolgálást illeti, enyhe kételyeim vannak, hogy akkora különbség lenne a másik három központi kocsmához képest…
Az az igazság, hogy mikor felkerültem Kolozsvárra, nem igen jártam oda. Nem tudom miért, de a lényeg az, hogy most nagyon szejessem. A tea fincsi, a bor szintén. Persze megvan az alapzaj, ami minden kocsmában, áááám itt van nem dohányzó részleg is, ami megér mindent.
Egyszer megfáztam, de az én hibám volt. Igazán becsukhattam volna az ablakot
nem szeretem. Alternatív akar lenni, persze a vége, hogy semmi nem talál semmivel.
A zsákvászon függöny a fehér termopán ablakkal, mindez a tapétával. Maradva a falnál: a kiállítások szinvonala szerintem általában olyan, hogy olyat még én is tudnék csinálni, pedig nekem aztán soha egy rajzomat sem rakta ki a tanítónéni sem annak idején a dísztáblára.
A bútorzatot lassan kezdik átalakítani, ami egy pozitívum, eddig olyan érzésem volt, mintha az ócskáról szedtek volna össze mindent, amit kaptak. Az asztal magas volt, a szék alacsony, persze lehet, hogy velem van a baj. Mondjuk a nagy kanapét a pulttal szemben igazán lecserélhetnék, mert az igazán kritikán aluli. Mostanában valóban nem akkora a füst, ez is jó.
A forrócsokinak puding íze van, a szemüveges magas pincérrel kapcsolatban mindig olyan érzésem van, hogy a tej megalszik a szájában.
A vendégek hát azok szerencsére változóak, szerintem pozitív irányban.
Az egyedüli dolog, ami igazán profi abban a kocsmában, az Emese a pincérlány, akitől jobb pincért életemben nem láttam.
,,szerintem jo hely..csak este ne lenne annyi folklor -es elkelne szerintem egy-ket francia bor is ,nem?
.. a szinte tokeletes kiszolgalas talan itt van
legkondi van lathato is csak nemtudom,hogy mukodik-e
Az túlzás, hogy csak enyhe meglepődést okozott a sör ára: talán nem nagyon van Kolozsváron olyan kocsma ahol ennyire DRÁGA(hogy mennyire?nézd meg) a sör.Ennyi pénzből talán meg lehet csinálni a pszeudómodern fotel karfáját, hogy ne teljél meg szalmával, ha rákönyökölsz. Ha mást nem a befolyó összeggel a billegő asztal lábát is ki lehet támasztani….Amúgy szerettük ezt a helyet.
az angyalokkal kapcsolatban én elfogult vagyok, bevallom. én nagyon szerettem azt a helyet, a zenét, az embereket, a forrocsokit, a kiszolgálást, a mogyorót s a bogyót, mindent… még a füst is jobban esett mint a szembekocsmában… én megsirattam az angyalkákat, és mai napig hiányzik, volt egy hangula, egy stílusa, megvoltak az alapemberek, a nagy öregek, akik minden este ott voltak, a megszokott helyükön és mindenki tudta, hogy az az asztal mindig az ő asztaluk… az angyalba bármikor be lehetett térni. ha épp központban jártam és nem volt mit csináljak két program között az angyalba mindig szivesen ültem be, rengeteget tanultam is ott, komolyan!:) ott lehetett… azt hiszem a jelenlegi kocsmák közül egyikbe sem tudnék egy könyvvel leülni… az angyal törzshely volt… mostmár nincs törzshelyünk, csak kocsmák vannak s oda ülünk be ahol épp hely van, mindegy, mert lényegében egyformák mind…