Távol-keleti kaják, Pesten

február 14, 2011, fulop_noemi
Szalonbeszélgetések: a legfinomabb ínyencségekről Szalonbeszélgetések: a legjobb helyekről



Ha már Pesten vagyok, akkor távol-keletit fogok enni – ugye, hülyén hangzik? De még mindig közelebb van, mint Kína, Japán vagy Thaiföld. Az ötlet a Malackaraj blogról jött, ahol összeírták a legjobb távol-keleti kajáldákat – és ha valaki, hát a helybéli gasztrobloggerek csak tudják. Nem a legpuccosabb helyeket ajánlották, hanem azokat, ahová a Pesten élő kínai, japán vagy thaiföldi bevándorlók is szívesen betérnek: saját szemünkkel győződtünk meg róla.

Ami általánosságban jellemző ezekre az éttermekre, az a pálcika (mint evőeszköz) alapfelszerelésként való jelenléte – nem mintha nem lehetne kést-villát kérni. A menüt pedig mindenhol lefordították magyarra. Két személyre három-négyezer forintokat (45-60 lej) fizettünk, úgy, hogy nem spóroltunk különösebben – a minimum, amennyiért már érdemes próbálkozni, fejenként ezer forint (15 lej).

Thaiföldi: Kis Parázs (VII. kerület, Kazinczy u. 7.)

Ez lett az a hely a háromból, ahová vissza is tértünk. Nagyon apró, nagyon ételszagú hely, a berendezés viszont inkább emlékeztet egy modern romkocsmára, mint a szokásos, kínai giccset halmozó gyorskajáldákra. Nemdohányzó, a budapesti éttermek nagy részéhez hasonlóan.

A menü javarészt levesekből és wokban készülő mindenfélékből áll, és külön helyet kaptak az étlapon a vegetariánus fogások – amúgy egyik távol-keleti étteremben sem volt nehéz húsmentes kajára akadni a kínálatban. A levesek variációk csípős-savanyúra, citromfüves-kókusztejesre és rizstésztásra, csirkével, hallal, esetleg sertés-vagy marhahússal, meg az elmaradhatatlan zöldségekkel.

Elsőre nagyon szokatlan a chili-citrom párosítás, másodjára finom, de nekem igazából nem ettől volt jó a Kis Parázs – főleg, hogy a leves tele volt kemény és fura ízű valamikkel, amelyekről nem derült ki első látásra, hogy nem ajánlott ráharapni.

Hanem a főételektől. A wokos kaják alapja a rizstészta, üvegtészta (áttetsző laska), sárga tészta (utóbbi a spagettire hasonlít), ezt a marha-, sertés- és csirkehús, illetve zöldségek vagy a tenger gyümölcsei különböző variációival kapja az ember. Gyakorlatilag bármelyiket érdemes kipróbálni, külön tekintettel a földimogyorót is tartalmazó verziókra.

parazs.jpg

Pad Wunsen Kai (vagyis sült üvegtészta csirkével, zöldségekkel, tojással), forrás: parazspresszo.com

A thai pirított laskának semmi köze a mi túrós vagy diós laskánkhoz, netán az olasz makarónihoz, sokkal fűszeresebb, gazdagabb ízvilágú, és a pirítással a tészta is sokkal jobban átveszi az ízeket. Levest és másodikot csak akkor érdemes rendelni, ha az ember tényleg nagyétkű, az adagok bőségesek, és még azok a levesek is laktatóbbak a nálunk megszokottnál, amelyekbe nem jár laska.

Koreai büfé (V. kerület, Zichy u. 9.)

A háromból ez a legrondább (főleg a műanyag tányéralátétek a kockás terítőn…), és ugyanolyan apró, mint a Kis Parázs. A menü bőséges, és ugyan kicsiben, de vannak fotók is. A fordítás hagy némi kívánnivalót maga után, viszont az alapvető kérdések megválaszolására (pl. miből készül a kimchi?) elég a szakácsnő/pincér nyelvtudása.

A kimchi alapja egyébként az erjesztett, jól megfűszerezett, pikáns kelkáposzta. Magában savanyúságként, vagy rizzsel, hússal, levesként is tálalják. A fő attrakció azonban a bibimbap (az étlapon több, -bap végű változatban szerepel). Adott egy kerámiatál, tűzforróra hevítve, benne vékonyra összevágott zöldségek (tetszés szerint hússal vagy anélkül), a tetején egy tojással, mártás, meg rizs.

bibimbap.jpg

Bibimbap, forrás: pulpkitchen.com

Egy fakanállal érkezik, a szakácsnő jelzi, hogy gyorsan keverjük össze, a hozzávalók ugyanis a rizs kivételével nyersek, a tál forróságától kerülnek ehető állapotba. Persze, a nyers kajától akár félni is lehet, de nem érdemes, én legalábbis (és persze a pesti gasztrobloggerek) megettem, és még élek. Az íze gyengédebb, kevésbé karakteres, mint a thaiföldi kajáké, ám ez nem jelenti azt, hogy kevésbé maradandó élmény lett volna.

Mindenféle kajához jár többféle savanyúság is: kimchi, alga, paprika, és – főtt krumpli. Teát pedig nem érdemes rendelni, mert előre gyártott, zacskós por formájában érkezik, és teljesen ízetlen.

Kínai (?): Momotaro (V. kerület, Széchenyi u. 16.)

Egyszerűbb, ha az ember rögtön a Nimród éttermet keresi, ebből lett ugyanis a kínai kajálda, még a feliratot sem szedték le a bejárat fölül. Odabent is megmaradtak a kitömött állatfejek és a borzalmas mennyezeti freskó, jól el lehet velük szórakozni, amíg hozzák a kaját. Ebédidőben érkeztünk, ehhez méltóan telt ház volt, de gyors volt a kiszolgálás, a vendégváró tea a ház részéről szinte azonnal megérkezett.

Később aztán annál több gondunk akadt. Rament (levest sok-sok-sok laskával) kértem, mert állítólag ez a hely erről híres, és valóban, négy vendégből három azt szürcsölte. Bár bőségesen telerakták a tenger gyümölcseivel (ekkora rákokat eddig csak tengerparti kajáldában láttam), a laska bogokban összeragadt, ami a legkevésbé sem pálcikabarát. Ráadásul az egész ízetlen volt, mintha abban bíztak volna, hogy a tengeri herkentyűk aromája mellé nem szükséges egyéb fűszer.

A hagymás palacsinta rendben volt, hasonlított a mi lángosunkra, a gőzgombócok (dumplings, baozhi) pedig nagyon látványos, kerek bambuszdobozban érkeztek. A tésztájuk finom, omlós volt, a töltelékről (zöldséges) viszont nem tudok sok jót mondani, úgy tűnt, ezt is alulfűszerezték. Az adagok óriásiak, egy ramennel jól lehet lakni, egy adag gőzgombóc túl sok egy személynek.

momotaro.jpg

Ramen a Momotaroban, forrás: Flickr/aGinger

Később azt olvastam: a Momotaro nem igazán kínai, inkább tajvani étterem, azaz kínai alapok japán beütéssel – talán pont ilyen kellett legyen a kaja. Szerintem viszont az apró és dubiózus külsejű kolozsvári kínai büfé kínai szakácsnője messze finomabbra, ízesebbre készíti el ugyanezeket a fogásokat.

Ezek után már semmi kedvünk nem maradt kivergődni a kínai piachoz, hiába írta a Malackaraj, hogy ott található az árusok legautentikusabb (és leginkább lepukkant) kajáldája. Kolozsvári kínai rulez, legközelebb arról írok.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 2.74

Hozzászólások

2 megjegyzés » “Távol-keleti kaják, Pesten”

  1. manna » február 15, 2011 12:38

    Csak a Momotaro Ramen-hez tudok hozzászólni, mivel ott jártam; először a barátnőm férje hívott meg egy taiwani fogadásra, azt hiszem, az egész menüt végigettem, igazi íz-orgia volt! :) Ő járt Taiwan-on, és szerinte a Momotaro teljesen autentikus taiwani étterem (a Nimródos elemeket leszámítva).
    Aztán ismét felkerestük a barátnőmmel, erről számolnék be most. Elsőre kissé orrba vágott a fapadossága, kellemetlen budiszag fogadott, de ki is van írva, hogy III.-osztályú étterem, tehát vállalják. Aztán kétszer is felállítottak az asztaltól, végül a konyhán keresztül a büfé-részbe kerültünk. Egy zöldséges ramen-t, egy adag zöldséges-húsos gombócot, és desszertnek egy adag mákos gőzgombócot rendeltünk, végül ketten is alig birkóztunk meg a bőséges adagokkal! Nekem bejött a ramen, főleg a szépen szeletelt zöldségek, és a kissé rágós (nem szétfőtt) laska. A zöldséges-húsos gőzgombócokért pedig egészen odavoltam, szójaszószba mártogatva nagyon finomak voltak (szerintem ezzel kell fűszerezni). A mákos desszert is nagyon ízlett, a kissé gumis allagú tésztában valami folyékony, édes mákos massza volt elrejtve..
    A pincérnéni, aki szintén ‘autentikus’ volt, többször is el akarta vinni a kaját az orrunk elől, amilyen fürge volt, alig tudtuk visszaszerezni! :)
    Az ízélményért még szívesen visszatérnék a Momotaro-ba, és a fapadosságot is hajlandó vagyok elviselni ezért.
    Köszi a beszámolót, várjuk a kolozsvári kínaikat!

  2. seherezade » február 28, 2011 01:29

    A józsefvárosi piacnál lévő kis kínait kár volt kihagyni az nagy élmény, habár oda érdemes olyan kísérőt választani aki járt már ott. Elsőre elég zavarba ejtő, hogy nincs magyar nyelvű menü, a szakács/pincér se beszél igazán magyarul, és a pulton található dolgok 70%-át nem tudod beazonosítani. De az ízvilágért mindenképp érdemes, össze sem lehet hasonlítani a kínai gyorsbüfék által kínált lágyított fogásokkal.

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Szalonbeszélgetések