Karadorde
szeptember 16, 2008, Dorozsmai Endre
3) Helység: Temesvár 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: ÉTTEREM
Temesvár, Dóm tér, jelenlegi nevén Piata Unirii, bejárat a Gheorghe Lazar u. felől
Temesváron a Dóm téren nyaranta vendéglátóipari helységek tucatja húz fel igen hangulatos sátrakat, s épít nem kevés pénz- és energia-befektetéssel teraszt. Az egységek többsége csak italt kínál, de akad közöttük nem egy színvonalas vendéglő is. Ebből kifolyólag a Dóm tér tágabb vonzáskörzetében elszaporodtak a vendéglők és pubok, melyeknek jellemzően a 19. században, még az Osztrák-Magyar Monarchia idejében épült impozáns bérházak boltíves pincéi adnak otthont. Ezek közé tartozik a szerb etnikum által birtokolt épületegyüttesben található Karadorde vendéglő is.
A román nyelvet csak törő pincér fogad, ami még akkor is rokonszenves a magyar fülnek, ha tudjuk, hogy történelmi távlatban a szerbek sem voltak jobbak a románoknál, sőt. Az étlapon szerb szabványok és sok grill-étel. Rendeltünk tonhalsalátát, töltött almát, szerb salátát és grillezett vegyes haltálat. Pincérünk ígérete szerint a haltálon süllő, ponty és harcsa kellett volna legyen, de a ponty helyett egy kisebb lazacpatkót találtunk. Nem bántuk a cserét. Örültünk volna viszont, ha az olajtartó olívaolajat rejt s nem pregnáns napraforgót, s azt sem bántuk volna, ha valamilyen sört csapoltan is kaphatunk, de összességében elégedetten távoztunk, némi melankóliával persze. Mennyivel jobb érzés lett volna mondjuk az Árpád házhoz vagy Hunyadi Mátyáshoz címzett étteremben rendelni Temesvár belvárosában pontypörköltet túróscsuszával. Akár desszert nélkül is. De sajnos, a magyar jelenlét Temesvár vendéglátóiparában nem érhető tetten.
Hozzászólások
12 megjegyzés » “Karadorde”
Szólj hozzá!
Szerintetek nem unalmas kissé szerte a világban az ún. magyaros ízeket keresni? Plusz mi köze a főzésnek a politikához és a nemzeti sérelmekhez?
Az ilyenek miatt, mint te, montechristo, tart ott a nemzet, ahol tart. több ilyen derék férfiúra volna szükség, mint a fenti írás szerzője!
Hát nekem a magyar konyha a kedvencem, és a gulyástól finomabb kaja, csak a nagyanyám féle házisonka, és nagymamám is magyar, és igazán tiszteletre méltó, hogy vannak derék férfiak, mint a fenti írás szerzője, sőt, jó, hogy elvonatkoztatnak és asszociálnak, de montechristo második kérdése nekem is eszembe jutott, amig olvastam az írást.
Köze van, ha nem is közvetlen köze. Egy nemzeti konyhának igenis van köze a nemzeti önérzethez, a nemzeti önérzet esetünkben manapság jobbára sérelmekből áll össze, így a nemzeti konyhának igenis van köze a nemzeti sérelmekhez.
A politikához valóban kevés köze van, kb. annyi, mint a nemzeti öntudathoz, vagy ha tetszik, sérelmekhez!
A ‘nemzeti konyha’ jó téma, de hamar át fog menni politikába.
Én speciell nem vagyok nemzeti konyha-párti, nem gondolom, hogy a magyar konyha jobb lenne a töröknél vagy japánnál, és jobban szeretem mondjuk a parasztcsorbát vagy a francia hagymalevest mint a lucskos káposztát..
Viszont érdekelnek a különböző népek ‘nemzeti’ ételei, és érdekesnek találom ezek keveredését is..
Annak pedig külön örvendek, hogy van aki őrizze a hagyományokat és a nemzeti öntudatot meg sérelmeket helyettem is.
Te Fidel, itt valami nagyon konfuz: ’..a nemzeti konyhának igenis van köze a nemzeti sérelmekhez. A politikához valóban kevés köze van, kb. annyi, mint a nemzeti öntudathoz, vagy ha tetszik, sérelmekhez!’
Montechristo, attól tartok, nem a megfelelő embernek mondod, amit mondasz. Jómagam a világban - értsd Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban stb. - soha nem voltam magyar vendéglőben, nem is kerestem ezeket. Lehet, hogy kíváncsiságból kipróbáltam volna, ha az utamba kerül, de mindig az adott ország ízeire vagyok kiváncsi. Kivétel Magyarország, ahol elmegyek kínai, japán, mexikói, spanyol, török, stb. vendéglőkbe is.
Ez egy.
Temesvár történelmét tekintve elsősorban magyar illetve német város. Elég szomorú, hogy ma már több mint 90%-ban román. S magyar emberként örülnék, ha Temesváron legalább annyira érzékelhető lenne a vendéglők szintjén a magyar jelenlét, mint a szerb. (Összehasonlításul Trianon idején a város kb 30%a volt magyar, és 10%a szerb. Most 5% magyar s gondolom 1% körül lehet a szerbség.)
Ez meg kettő. A két dolognak semmi köze egymáshoz.
erdekes dolgok:
szemelyem szerint eddig a legjobb kinai kajat magyarorszagon ettem, nagyon finom japan kajat: kolozsvaron, fincsi koreai menut nemetorszagban, de sose fogom elfelejteni nagyanyam szobogaller leveset.. annal nincs jobb :). En sem vagyok politika futott, szeretek megismerni uj izeket de ettol meg nem tudom elfelejteni az jo otthonit.
Szerintem egyeni beallitottsag kerdese hogyan tekintunk a kajakra.. ha a tulfutott nacionalizmus hajt, meglehet lemaradunk par dologrol, es osszeszukiutjuk latokorunket, valoszinuleg egy ido utan meg az erzekelt szinskalank is leredukalodik? eleg kar lenne..
Amúgy tényleg lehetne a magyar konyha imázsára alapozva nyitni egy vendéglőt Temesváron. Kb. úgy, ahogy Sanyi csinálja Bukarestben, vagyis inkább sokkal jobban.
Amilyen színes és nyitott város Temesvár, biztos lenne rá érdeklődés! És a helyi magyarságnak sem ártana egy hangulatos gyűjtőhely.
A magyar címert, székely himnuszt, Nagymagyarország-térképet és Horthy Miklóst viszont nyugodtan lehet mellőzni!
apropó magyar konyha: http://buvosszakacs.blog.hu/2007/07/13/egy_falat_tejszinhab
hosszú, de érdemes elolvasni!
Meg a lokal nevet sem irtatok helyesen