Levesek, amiket nem kell megfújni

július 15, 2008, admin
Szalonbeszélgetések: a legfinomabb ínyencségekről



Reggel láttam a szomszédot, amint a hűtőládát is beszuszukálta a csomagtartóba a többi poggyász mellé, és családostól kihúzott a meggyszínű Skodájával a tömbház parkolójából. Még Petit, a drótszőrű tacskót is elvitte.

 

„De jó egyeseknek, akik már szabadságra mehetnek” - sóhajtottam fel munkába menet a buszmegállóban. Ekkor még friss szellő nyaldosta a bokámat, de már érezni lehetett: hamarosan bekapcsol egy láthatatlan óriási hajszárító és hőhullámot zúdít ránk. Legszívesebben egy kő alá bújtam volna ennek gondolatára.

Majd mentő ötletem támadt: elrejtőzöm egy kellemes és hűvös zugba, és valamilyen hűsítő itallal kényeztetem magam. De mi van akkor, ha az endzsojkokakóla nem az én műfajom?

Nagyi szerint ha kánikula, akkor joghurt. Ha joghurt, akkor hideg joghurtos ital, de nem is ital, inkább leves – folytattam a gondolatmenetet. Igen ám, de milyen?

Persze a Google is okos, de úgy gondoltam, hogy ezt a kérdést inkább egy szakértőnek szegezem. Telefont ragadtam, és bepötyögtem Kun Ákos, a Feast vendéglő tulaja és kiváló szakácsa számát. Megkértem, javasoljon valami egyszerűen elkészíthető hideg levesreceptet.

Nemcsak javasolt, hanem abban is megegyeztünk, hogy elkészíti, és mehetek hidegleves-kóstolóba. A kolozsvári Einstein utcában levő Feast vendéglő kedves kis teraszán már vártak a behűtött, színpompás levesek.

Az egyik a tzatzikire emlékeztetett – a krémes állagú joghurtos levesben uborkadarabkák lubickoltak, pár jégkocka társaságában. „Nem kell konyhatündérnek lenni, viszonylag könnyen, akár a leveses tányérban is elkészíthető ez a

 

hideg uborkaleves.

Kevés olívaolajban elsúroltam egy-két cikk tört fokhagymát, majd félmaroknyi reszelt, sózott uborkát kevertem hozza.

Joghurttal és kevéske tejszínnel öntöttem fel: a tejszín a titka, ettől lesz ez a fogás selymesen könnyed. A leves tetejére kaprot és reszelt mogyorót szórtam, és egy pár jégkockával behűtöttem. Kb. egy negyed óra alatt tálalható” – világosít fel Ákos.

A vöröses színben játszó leves igazi ínyencségnek ígérkezik – futott össze a nyál a szájamban az aranybarna pirított kenyérkockák láttán. „Ebbe a levesbe hagyma jár, uborka, paprika és fokhagyma. A hozzávalókat apróra vágtam és beletettem a blenderbe – osztotta meg velem a receptet Ákos – Még hozzá kell csepegtetni egy kis olívaolajat, egy csipet sót és egy kanálnyi sűrített paradicsomot, az íz fokozásáért. Utána jól be kell hűteni. Eközben jut idő a kenyérkockák elkészítésére: kockára kell vágni egy maréknyi kenyérbelet, majd forró vajban addig kell pirítani, míg aranyszínű nem lesz. Mielőtt tálalnánk, meg kell várni, hogy a kenyérkockák hűljenek ki. A


paprikás-uborkás hagymaleves

mellé kockára vágott hagymát, uborkát vagy paprikát lehet felszolgálni. Sok pici műveletet kell elvégezni, emiatt akár fél óra is eltelhet az elkezdéstől a tálalásig” - magyaráz a mesterszakács.


A meggyleves

hatvanas évek nyári ruhájára emlékeztet: rózsaszín alapon piros meggyszemek kacsingatnak rám. Hát még az íze… édesszájú ínyenceknek való fogás. Tán a három közül ez a legegyszerűbben elkészíthető leves: meg kell főzni az ízlés szerint megcukrozott meggyet, majd lisztből és tejfölből habarcsot kell készíteni hozzá és felönteni vele a kihűlt meggykompótot. És már tálalható is - tudtam meg Ákostól.

A levesek nemcsak finomnak bizonyultak, hanem hűsítő hatásúak is, no meg a derékbőséget sem gyarapítják. Aki egyszer ilyent eszik, biztos nem kívánja meg ezen a nyáron a gőzölgő lucskos káposztát.

 

 



* pontos átlag: 4.35

Hozzászólások

Egy megjegyzés » “Levesek, amiket nem kell megfújni”

  1. Thaliamuzsa » szeptember 22, 2008 13:06

    Ehes lettem…

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Szalonbeszélgetések