„Bugyor” kifőzde a Mărăşti piac bugyraiban

július 21, 2008, Vegetapuszi
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: a) LEGALJA 1) Típus: ÉTTEREM



Bevallom, a giga bevásárló központok mint fogyasztási helyzetek nagyon zavarnak. A kolozsvári masztodonok (csak semmi név, hisz nem szeressem őket!) étek-kertjében sorjázó büfék eddig semmi meglepetéssel nem szolgáltak. Az ételek nem romlottak, de fantáziátlanok. Nagyon is érzik, hogy begyakorolt ételkészítési szalagmunka és nem a szakácskodással fenntartott, valamelyest intimebb viszony végtermékei.

Nos, amennyiben merítünk vajmi bátorságot és kilépünk a középosztály fogyasztási mintáiból és más rétegek számára kialakitott fogyasztási helyzeteket keresünk… akár kellemes meglepetésekben is lehet részünk. Persze semmiképpen nem a Széchenyi téri piac melletti kajáldáról van szó, az olyan, mint az állatorvosi ló: a vendéglátó-ipari „na aztán így semmiképpen sem” gyűjtőhelye.

A Mărăşt téri piac bugyraiba elrejtve található kifőzdét már az elhelyezése okán is érdemes felkutatni. A bádogbódé-rengeteg mélyén található, körötte csak eccerviseld-többetúgysetudodfelvenni ruhákat, cipőket árusító bódék. A kiakasztott ruhák és szegen lógó ABIBAS sportcipők között húzódik meg a nevenincs (ezennel megkeresztelem „Bugyornak”) kifőzde. Az elhelyezkedés attól válik igazán pikánssá, hogy a kifőzde előtt árammal üzemeltett grillsütőn készítgetik a miccset, és habár a sütőkészülék jól körbeszigetelt, és a magasított kémény is nagyrészt kihúzza a sült zsír szagát, szél vagy nagy légnyomás esetén érzik a sercegő húsrudacskák jellegzetes odőrje. Ez kifejezetten jól asszortál a szomszédban kiakasztott ezüstrókát mímelő műszőrmés, bordó nagyestélyi látványával.

A „Bugyor” szakácsai otthon tanultak meg főzni, azt évekig gyakorolták is és ezt a tudástőkét konvertálják nap mint nap házias ételekké. Az ízvilág olyan, mint amilyen elvárható egy ilyen, viszonylag belterjes helytől. Az nagyon is megérzik, hogy a szakácsnék kilesnek a tálalóablakon, hogy ízlik-é a vendégnek a kaja, és feed-back bőven van, egy olyan vendégsereg részéről, amely nem arról híres, hogy a véleményét udvariaskodó eufemizmusokba csomagolja. A spenótfőzelék egy picivel több liszttel van dúsítva, mintha én sűríteném be, de azért nem a csiriz íze dominál. A fuszulyka-kompót (paszulyfőzelék) hol túlfőtt, hol picit főtlen, a rántott húsok széle nem lóg le a tányérról, de egészen tisztességes alapanyagból készülnek. Nekem a böjtös krumplisalátájuk nagyon bejött, abban még nem csalódtam. Mindennap főznek, napi tizenvalahányféle étel készül és délután négyre-ötre már majdnem mindenből kifogynak, kivétel a több folyóméternyi hosszban sercegő beazonosítatlan húsmasszából készült rudacskák, ezekből van látástól mikulásig.

Minden zsebre lehet falni valamit: egy hús nélküli krumpligulyás, friss káposztasalátával és kenyérrel 5 lej körül van, a miccs darabja (inkluding kenyér és mustár) 1,50. A vendégsereg összetétele még Rejtőre is inspirálóan hatna: környéken dolgozó melósok, kispénzű magányos nyugdíjasok, piaci árusok és kétes egzisztenciájú léhűtők mellé idetéved egy-egy, valamelyik közeli hivatalban dolgozó juppi fazonú pofa is, aki műanyag ételhordóba viszi a kaját a munkahelyére. A lokál viszonylag tiszta és ez irányba a fogyasztói kör is tisztelettel viseltetik: a múltkoriban egy hirtelenbarna piaci árus káromkodva állt meg az ajtó előtt, és anélkül, hogy valaki figyelmeztette volna, az alig meggyújtott cigarettájából egy tüdőpróbálóan nagyot szívott, majd a félig leégett cigit eldobta (igaz, a földre) és csak utána lépett be a „Bugyorba”.



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 2.76

Hozzászólások

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Szalonbeszélgetések