Ancora (kocsmanekrológ)
április 29, 2008, admin
Szalonbeszélgetések: a legjobb helyekről
Sipi
Ezeket a sorokat az utolsó igazi kolozsvári pléhkocsma bezárásának alkalmából írom.
Azért, mert filozófus egyetemista koromban, amikor megérintett a lét szele/üresség metafizikája/bambaság, Ancorába jártam Kolozsvár legolcsóbb hálbáját inni.
Azért, mert rajtam kívül mindig legalább 3-4 arc dekkolt csendben az asztalok körül, akik láthatóan ugyanolyan passzban voltak mint én.
Azért, mert ez volt a legjobb hely a nagy szerelmeket elsiratni.
Azért, mert az Ancorában nem lehetett annyit inni, hogy elfogyjon az ember pénze.
Azért, mert a csupasz bádogasztalok, kemény műanyag ülőkéjű székek, ragadós poharak, legyek, koszlott Coca Cola-matricák, a hevenyészve öntött betonplacc, a szőrös lábú bárosnő, a meleg, a hideg, a Prodvinalco vodka, a mindent belepő por, a Szamos zúgása, minden olyan őszinte és kendőzetlen volt.
Azért, mert az Ancorában egyedül lehetett lenni.
Azért, mert itt sosem tettek fel hülye kérdéseket.
Azért, mert itt lehetett apróból összeszámolgatni egy felesre valót.
Azért, mert ha valaki cigit kért, de csak szűrőtlen Carpați volt, azt is megköszönte.
Azért, mert minden ancorázás kis időutazás volt a ‘70-es évekbe.
Azért, mert a tatarozás azt jelentette, hogy olajfestékkel újabb réteget mázoltak az asztalokra. Esetleg pulton levő a viaszosvászon abroszt is kicserélték.
Azért, mert télen a bódéban a farkasordító hideg, a huzat, a cefreszag és a cigifüst úgy keveredett, mint sehol máshol.
Azért, mert sok ember tekintetében megjelent az undor, ha meghallotta, az Ancorába megyünk.
Azért, mert volt egy periódus, amikor hanyagoltam azokat az ismerőseimet, akik lenézték az Ancorát.
Azért, mert egy idő után én is lenéztem az Ancorát.
Azért, mert legalább 5 éve nem jártam ott.
Azért, mert észre sem vettem hogy bezárták, pedig minden nap ott jövök el.
)
)
)
)
)
)
)
Timi
Elsirattuk a Prosperót, a Queenst, közben meghalt a Bástya is, időnk sem volt írni róla a röpke egy év alatt… és most az Ancora. Csoda, hogy már én sem érzem túl jól magam? A Horgonyhoz Címzett Fogadó a Garibaldi-híd stadionnal szembeni oldalán állandó állomása volt a Grigorescu negyedieknek és a Grigóba vendégségbe járóknak egyaránt.
Ha közvetlenül a Szamos mellett van, cucc hely lett volna, egy második River, így az autósforgalom filterén keresztül lehetett csak hallani és szagolni a barna folyót, miközben azt játszotta az ember, hogy a nyárikertben ül. Kert? Egy szem fa nem volt ott, ha jól emlékszem, valszeg mindet kipisilték.
A berendezésnek/kerítésnek a kopott piros olajfesték határozta meg az alapszínét, a súlyos komcsi vaslábú székekről akkor sem eshettél le, ha már az ötödik körön is túl voltál, az asztalt szinte soha nem törölték le előtted, a törzsvendégspektrum kiterjedt a részeg egyetemi tanártól a csövesig… már csak ilyen általánosságok jutnak eszembe, mert utoljára talán két éve tértem be ide. Most pedig fura bűntudat motoszkál bennem, mert kinőttem belőle, és mert azok az emberek, akikkel ott söröztem, hetedhét országon is túl járnak azóta.
pontos átlag: 2.86Hozzászólások
5 megjegyzés » “Ancora (kocsmanekrológ)”
Szólj hozzá!
Szalonbeszélgetések
-
Fontos!
A Bloodymary.ro az a hely, ahol a vendégek beszámolóiból megtudhatod, melyik romániai étterembe, kávézdába, klubba (diszkóba), kocsmába, hotelbe (panzióba) stb. érdemes elmenni és melyiket jobb elkerülni.
A kritikákat és a hozzászólásokat moderáljuk, ám tartalmukkal nem feltétlenül értünk egyet. Elképzelésünk szerint az egy-egy lokál megítélésében mutatkozó véleménykülönbségekből kell összeállnia az összképnek. Amennyiben a kulturált vita lehetőségét felszámoló szövegekkel találkozunk, azt nem tesszük nyilvánossá: ne felejtsd el elolvasni a Mit szabad? leírást, és tippjeinket sem!
Böngészőknek: olvass el minél több hozzászólást és csak az összkép alapján ítélj. Kritikusoknak: úgy írj, hogy érvekkel és adatokkal támaszd alá véleményed. -
Archívum
- január 2014
- december 2013
- szeptember 2013
- július 2013
- június 2013
- május 2013
- március 2013
- december 2012
- október 2012
- július 2012
- április 2012
- március 2012
- január 2012
- december 2011
- november 2011
- október 2011
- május 2011
- március 2011
- február 2011
- december 2010
- november 2010
- október 2010
- szeptember 2010
- augusztus 2010
- június 2010
- május 2010
- április 2010
- március 2010
- február 2010
- január 2010
- december 2009
- november 2009
- október 2009
- szeptember 2009
- augusztus 2009
- július 2009
- május 2009
- április 2009
- március 2009
- február 2009
- január 2009
- december 2008
- november 2008
- október 2008
- szeptember 2008
- augusztus 2008
- július 2008
- június 2008
- május 2008
- április 2008
- március 2008
- február 2008
- január 2008
- december 2007
- november 2007
- október 2007
- szeptember 2007
- augusztus 2007
- július 2007
- június 2007
- május 2007
- április 2007
- március 2007
- február 2007
-
Lapcsalád
-
-
Ide vittem első szerelmemet… Ez volt 99 április-júniusában, mindjárt 10 éve. A kocsma sincsen már, én sem Napolact iaurt-ot kortyolok már…
One love, one blood, one pub, vannak vidékek…
… s voltak évek.
mi van, ez is bezárt?
kb. 2 hónapja lakok tőle 100 méterre, és olyan paraszt vagyok, hogy nem vettem észre? Jó nagy szégyen.
Nekem a Queens jobban bejött mondjuk, de az Ancorába járni, az más filing volt. Olyan ünnepies. Nem vicc. A Queens az iskola -tudatosan használtam a fogalmat- mellett volt, az a második otthonom volt. De az Ancorába elindulni a Marastiből, az szertartás volt, felöltöztünk, elkészültünk, úgy lányokul.
Megint szomorú lettem.
A következő az lesz, hogy az Albinuca is bezár. Bár rossz jós lennék, de a trend ezt mutatja:((
Mégiscsak van igazság a Földön!
Ideje volt!
Csak olyankor ittunk meg nehany csapolt sort az Ancoraban, amikor a Babes parkban 2-3 ora kosarazas-focizas utan tul budosek es szomjasak voltunk ahhoz, hogy mashova menjunk.
Azonkivul erdekes, hogy egy ilyen lokalrol is lehet odat irni…