A legvagányabb kocsmázó

április 16, 2008, humm
Szalonbeszélgetések: törzsvendég



Ő az :) Kolozsváron… mindenki nagyon szereti a társaságban, s akik nem tartoznak a társasághoz, s esetleg nem szeretik, azok is elismerik róla. Vannak emberek, akik nagyon tudnak bulizni. Vannak emberek, akik tudnak élni. Vannak nőcsábászok. Vannak nagyon jó barátok. Vannak nagyon nagy fejek, akik mindezt megunták. Vannak emberek, akik mégis csinálják. Nehéz megítélni, hogy, ki, miért, miről, mit dönt. Főleg akkor, ha valaki 11 olyan év után megy el, amit úgy bulizott végig, hogy a társaság lelke volt.

Ez nem “memento mori”, de az egyik legjobb cimborám elmegy Kolozsvárról. Ez nagyon érzékenyen érint, annak ellenére, hogy sokszor haragudtam rá. Azért haragudtam, mert kihívtam, szarul voltam, s beszélgethetnékem volt, erre ő berúgott, elaludt, s nem elég nekem a magam nyavalyája, még a másét is hordjam… a hátamon… pedig 30 kilóval vékonyabb vagyok, mint ő. Nem vicc.

Nem mindig volt türelmem hozzád, ne haragudj. Annak ellenére, hogy mikor teljesen magam alatt voltam, mást nem tudtam hívni. Te tudtad, hogy hova meneküljek szerelmi bánat elől, s azt is, hova menjünk bolondkodni. Persze, az is előfordult néha, hogy elaludtál az asztalnál. Asszem a baráti kapcsolatba minden belefér. Ez a bejegyzés is. A szalonbeszélgetésekbe szintén :)

De életrevaló útravaló volt egyszer tőled: “ha nem lennének barátaim, meghalnák” - mondtam én, egyik este nagyon szomorúan a “La ţevi” nevű kocsmában.

“Dehogy halnál meg, nem vagy te olyan” - válaszoltad nagyon részegen, nagyot nevetve.

Sokat segített, s köszönöm. Még fogunk szerintem ilyen-olyan kocsmában találkozni, s minden régi kocsmát alakítottál, és az újakat is fogod, mert ehhez van tehetséged :) ez jó, s legyél ügyes… mert megérdemled:)

P.s: ez a bejegyzés nagyon szubjektív, de bármikor törölhető, ha a Szalonbeszélgetésekben mégsem állja meg a helyét. Én tudom, hogy a téma az tökéletes. A kivitelezés meg az én szuvjektivitásom, objektív meg nem tudtam lenni, de muszáj volt így is megírjam.



* pontos átlag: 2.45

Hozzászólások

10 megjegyzés » “A legvagányabb kocsmázó”

  1. Transindex » április 16, 2008 09:47

    Új kategória született: törzsvendég :)

  2. fidel gasztro » április 16, 2008 13:15

    Az “életrevaló útravaló” helyett nem inkább menne az “életreszóló útravaló”? Stilisztikailag. Ha már a Bloodymaryt rózsaszín emlékesfüzet helyett használod.

  3. humm » április 16, 2008 14:12

    Te Fidel, igazad van.

  4. fidel_gasztro » április 16, 2008 14:48

    Nem mondod?!?

  5. gergeliii » április 16, 2008 15:29

    ez nagyon jó igy, humm.

  6. KoborLo » május 6, 2008 08:36

    akar motto is lehet ebbol a “who the f*ck is OAzKolozsvaronALegvaganyabbKocsmazo”? Odat irunk a volt, meglevo es eljovendo alkikent tengetem a joforman nemletezo eletem, “kocsmazonak”? Osszefoglalokent: igen, teljesen szubjektiv a cikk, de tulajdonkepp mirol a fenerol is szol?

  7. fidel_gasztro » május 10, 2008 10:30

    A lelki szegénységről szól, KoborLo, a lelki szegénységről!

  8. humm » május 10, 2008 12:04

    “Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa”

  9. fidel_gasztro » május 13, 2008 07:34

    Ámen

  10. Reddo » július 22, 2008 08:29

    Érdekes… Nem értem :-???

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Szalonbeszélgetések