Kutyafül, töltőtoll – Centrál Kávéház, Budapest
március 27, 2008, fulop_noemi
Szalonbeszélgetések: a legjobb helyekről
Minden (majdnem) teljesen olyan, mint 1887-ben volt. A színek változtak ugyan, de zene például azóta sincs. Erre úgy egy félóra múlva figyelek fel: hogy valamitől csend és nyugalom van, csak a vendégsereg beszélgetése tölti meg a teret. 1949 után volt itt paprikabolt és játékterem is, a felújított kávéház 2000-ben nyílt meg – többek között a New York Times útikalauza is dícséri.
Magamtól a Nyugat terem füstölős, kerek asztalos részébe ülnék, már csak a környezetbe való minél tökéletesebb beolvadás kedvéért is – és úgy képzelem, ha ma betérne mondjuk Szabó Lőrinc, ő is oda ülne le írni. De a pincér udvariasan átinvitál ebédelni a terített asztalos A Hét terembe – megadom magam, urizálni fogok.
Délután van, ebédidő után, vacsoraidő előtt, emiatt egyetlen, de cseppet sem megvetendő szomszédságom A Hét szerzőinek sziluettjei a falon – Ruttka Andrea textilművész munkái. Irigylem őket, az egy gyönyörű kor lehetett, amikor egy újságíró volt akkora úr, hogy ilyen helyen lebzseljen egész nap. Merthogy a Centrál Kávéház egy úri hely, elég csak a székeket megnézni, a karfákon zöld bőrpárnácskákkal.
Vagy lennék legalább elegánsan öltözött, ősz hajú német turista, akit ide hoztak ebédelni pesti házigazdáik, idéznek neki Petőfit (igaz, Petőfinek nem sok köze a Centrálhoz, de elnézzük). Vagy elővehetném a laptopomat is, és írhatnám ezt a kapucíner mellől – de nem fogom, hiába, hogy elképzeltem előre, most valahogy szentségtörésnek tűnne.
Papírra, töltőtollal már inkább – annak idején kutyanyelvre, tekercsben kapható papírra írtak, ott tárolták a kávéházban, és ingyen hozta a pincér a tollat meg a tintát is hozzá. De akkor ki fogja később begépelni, inkább hagyjuk.
Amúgy hölgyként egyedül be sem engednének, főleg ha az első világháború előtt lennénk. Utána már bejöhetnék, de az asztalomtól elvinnék az összes többi széket, annak jeléül, hogy ismerkedni vágyó gavallérok kíméljenek.
Itt annó szerkesztőségek működtek, A Hét, utána a Nyugat, utána a Független Szemle, a második világháború után pedig itt üldögélt Pilinszky, Nemes Nagy Ágnes, Szabó Magda. “Furcsa egy újság! Kávéházban olvassák, és kávéházban írják is” – írta lapjáról Kiss József, A Hét főszerkesztője. Hogyha ismerném a budapesti írókat-költőket, biztosan felfedeznék egyet-kettőt, Szilágyi György, Kopányi György és Csemer Géza, a Dallas Pashamende forgatókönyvírója például törzsvendégek.
De így ha látnám, se tudnám, ki kicsoda, foglalkozom inkább az ebéddel. Az étlap rövid, de különleges, és innentől akár el is lehet felejteni, hogy ez tulajdonképpen kávéház és nem vendéglő. Én meg nem vagyok étteremkritikus, úgyhogy nem fogom a majonéz sűrűségétől az egy köbcentiméternyi levesben előforduló bazsalikomlevelek számáig boncolgatni a fogásokat.
A zselici őzraguleves erdei gombákkal “egyszerűen csak” nagyon finom, és a gombás lebbencstésztában sem találkozom konzervsampinyonnal (még csak az kellene). A nyúlcomb kissé száraz, a rösztibe bundázott jércemell viszont pont jó úgy, ahogy van, és akkorák az adagok, hogy desszert ezek után szóba sem jöhet.
A fogások pillanatok alatt érkeznek, szépítés nélkül, amíg csinálok három fotót, kihozták a levest. A pincérek pedig kedvesek. A minimális elvárhatónál jóval kedvesebbek, mintha ez úgy jönne nekik – a hiba valószínűleg az én készülékemben van, amiért ennyire szokatlanul üdítőnek érzem azt, ha egy pincér mosolyog.
A kapucínernek annak rendje-módja szerint tejszínhab és csokoládé van az ő tetején, az ízétől elandalodom – ha pesti író, költő, újságíró volnék, én is ide járnék alkotni. És ha pesti író, költő, újságíró volnék, talán volnék akkora úr, hogy megengedhessem magamnak.
Ebédre a Magyar Turizmus Zrt. hívott meg.
Hozzászólások
29 megjegyzés » “Kutyafül, töltőtoll – Centrál Kávéház, Budapest”
Szólj hozzá!
“Kizárólag romániai étteremek, kávézdák, klubok, kocsmák, cukrászdák és szállodák fogyasztói értékeléseit tesszük közzé”
Kedves szerkesztők, ismerős a fenti idézet?
Igaza van Gasztronak, bár nem állít semmit.
Azért megkérdezném, borravalóból ott mennyi dukál?
Miért lenne szentségtörés a Centrálban a laptop? Évek óta mindenki használja, a falak melletti asztaloknál hálózati csatlakozó is van, anno egyike volt az első laptopos kávéházaknak.
Mindezidáig a bal oldali terem volt a dohányzó, ám pár hónapja felszámolták. Nem lehetett nyereséges a döntés, mert rövid idő után (sajnos, a hírek szerint csak átmenetileg) kis dohányzónak nevezett részt képeztek ki az éttermi részben (persze, a nemdohányzótól mindössze a fotel választja el), még a börfoteleket és garnitúrákat is átköltöztették.
Persze a Centrál nem ér véget az alsó szinten, Ott van még az emelet, no meg az alagsorban elrejtett különterem, aminek létéről sokan nem tudnak
A kaja, hát… nem rossz, de ebben az árban a belvárosban jobbat is lehet enni ugyancsak patinás éttermekben. De nem is ezért járunk a Centrálba, hanem a sznobizmus alól kikandikáló maradék békebeli kávéházi hangulatért.
S hogy ez a kritika hogy kerülk a bloodymaryre, s mi okból, megfejthetetlen. Hacsak nem a szponzorokkal szembeni kötelezettség az ok. Mert pár erdélyi törzsvendég, netán az Irodalmi Jelen havi budapesti találkozója a Centrált még nem teszi romániaivá. Semmilyen szempontból.
Kedves Gasztro, olvass tovább: “Ugyanakkor új rovatot indítottunk Szalonbeszélgetések címmel: a hazai vendéglátóiparról, a legfinomabb ínyencségekről, a legjobb italokról és helyekről ide írhatsz vitaindítót, összehasonlító elemzést, nosztalgiázhatsz kedvenc helyeidről, beszámolhatsz régvolt vagy mostanában történt kocsmatúrákról” - ebbe belefér nemcsak magyarországi, de más kultikus helyek bemutatása is.
Azért az árakról is irhattatok volna, mert más erdélyi gyereket nem biztos, hogy meghiv a Magyar Turizmus erté! Aztán lesz majd meglepetés!
Szó ami szó, igazatok lenne, ha ennek az egész Centrál Kávéházas írásnak nem lenne annyira reklámszaga. Mindegy, ez magánvélemény, de mint látjátok, más sem tartotta fairnek ezt az írást.
Egyébként meg sajnálom, hogy ennyire izzadságszagú lett ez az oldal. Az ötlet maga nagyon jó volt, tényleg kell írni a helyekről, és így szerencsésebb, ha az úgynevezett egyszerű kliensek írnak a benyomásaikról, mert így szavahihetőbb, mintha szakírók, fizetett újságírók tennék ezt. Sajnos a Centrálos írás ilyen szempontból is sántít, történetesen ismerem a szerzőjét, és van tudomásom arról, hogy mi az MT Zrt. hivatása, célja vagy nevezzétek, aminek akarjátok. Azok kedvéért, akik nem tudnák, Magyarországról pozitív képet festeni turisztikai szempontból, turisztikai adottságait népszerűsíteni. Nos ennek az írásnak egy ebéd volt az ára. Bagatell, ahhoz képest, mennyibe kerül manapság a reklám. Dehát mindenki maga dönti el, mennyiért adja magát.
Szerintem a Centrál rendben van, a többi nem számít. Javasolok még néhány jó helyet, a belvárosnál maradva: Café Kör, Old Amsterdam, Gerlóczy Kávéház. Erdélyi-nem erdélyi? Jó helyek, érdemes odafigyelni.
Az árak eléggé borsosak, egy leves 1200-1600 forint (17-23 lej), főételek 2500-3000 (36-43 lej) körül, egy üdítő vagy kávé 500 (7 lej), extrás kávé 700 (10 lej). A standard borravaló meg tudtommal a végösszeg 10 százaléka, javítsatok ki, ha rosszul tudom.
Ajajajjj, ez gaz… Fidelnek startbul igaza van (az iras kulonben sem a Szalonbeszelgetesekben jelent meg, ha jol latom). De jot rohogtem ezen a (mar jol izsmert) mentalitason, hogy nem, nem szabad kulfoldi helyekrol irni, na jo, ha bennfentes ir, es meg fizetnek is neki erte, akkor okes, belefer…
Baj, ha az olvasók már a kategóriákat sem tudják beazonosítani, és azon vitáznak, hogy ez akkor most Szalonbeszélgetések vagy nem… és persze ebben is mi vagyunk a hibásak :)) (most súgok: a következő lépés az, hogy megkérdőjelezitek, vajon eredetileg is Szalonbeszélgetésekben jelent-e meg a cucc, vagy moderátori minőségemben utólag áttettem, csak hogy nekem legyen igazam.)
Mit mondjak, nagy leleplezés, hogy a Magyar Turizmus Zrt a magyar turizmus népszerűsítésével foglalkozik, gratula, csak így tovább, így lesz jó riporter belőled, Fidel! Ha jól érzékelem, pont azt kifogásoljátok Noémi írásában, ami az egyik legnagyobb erénye: igenis beleírta, figyelmeztetésként, ha így tetszik, hogy erre az ebédre a MT Zrt hívta meg. Mert ez így korrekt. Garantálom, ha nem saját névvel írja, és nem közli veletek, hogy ez “szponzorált tartalom”, akkor senki észre sem vette volna. Mert az egész még csak nem is a Centrál kritikátlan felüldicsérete, belefér az, hogy a nyúlcomb kissé száraz, és az a megállapítás is, hogy “haéngazdaglennék”, értsd nem rommagy. újságíró, akkor szívesen járnék ide saját zsebemre.
Jiji, te meg hallgass addig, amíg nem írsz nekem egy részletes kocsmatúra-beszámolót fotókkal a legcuccabb hollandiai coffee shopokról, erdélyi szemszögből Természetesen Szalonbeszélgetésekbe.
Jiji írj! Én is várom:)
Timi drága, a fene sem akar riporter lenni, te meg ahhoz képest, hogy - ha jól értem, a Transindex nevében lépsz fel - elég pongyolára vetted a figurát. Mert én, mint magánember, egyszerű olvasó és firkálgató, megengedhetem magamnak a pongyolaságot, s hogy netán személyes frusztrációimnak is hangot adjak, de te, mégiscsak egy intézményt képviselsz, amíg azt írod, hogy te vagy az, aki az írásokat a Szalonbeszélgetésekbe be és kiteszi.
Erőlködjetek csak, erőlködjetek, mert az egészből egyéb sem jön át csak az izzadságszag. Elegánsabb lenne beismerni, hogy nem jártatok el korrektűl!
Tekintsd úgy, hogy én meg az intézményi frusztrációnak adok hangot, így okés? :))
beismerem, enyhe lelkifurdalásom van amiatt, hogy hagytam elburjánzani a vitát, valóban nem volt teljesen korrekt a szerzővel szemben a személyeskedéseidet felengedni. de túléljük.
fidel, gusztustalan izzadtságszagról beszélni - ha kell ha nem mertezannyiratrendii - egy kávéház kapcsán.
gurmann, te pedig sorold csak azokat az étteremeket. Gondolom minden nap azokban kajálsz, könyöködön jön ki a Centrál…
s kifigurázzátok azt, hogy nem erdélyi helyszínre szállt ki a riporter?? A Centrál mérce. Magyar mérce. Mutass egy hozzá hasonló normális helyet Erdélyben, mert én ilyesmiről nem tudok, akár meddig is lapozgatom az útikönyvet és vájkálok az emlékeimben. Inkább húznátok el inni egy jó kávét, ahelyett, hogy irígykednétek itt a Transindexes kolleginára
nahát. szalonbeszélgetős kategória van, azon belül külföldi nincs… vagy én vagyok vak. tessék már tisztázni, akkor hogy is lesz ez -csak ha ne adj isten rámtörne az íráskényszer, tudjam, hogy lehet-e
nahát, ez a vita nagyon nevetséges, lehet is lelkifurdalásod Timi, hogy hagytad így elfajulni.
Micsoda butaság…és bejött, még mindig lehet ragozni.
Méghogy eladta valaki magát egy ebédért, meg hogy hova lehet írni, ha rájön valakire az íráskényszer, meg kategórián belül meg kívül, meg felül mi van…s , nagyon nehéz arra is rájönni, hogy a MT zrt. mivel foglalkozik, komolyan, ezt csak detektíveknek javaslom…
lehet, hogy izzadtságszaga van a kritikának és népszerűsítő jellege, de az meg egészen biztos, hogy a legtöbb kommentnek kötekedés a lényege.
Talán tegyetek be a Szalonbeszélgetések közé egy olyan csoportot, hogy Kihagyhatatlan helyek külföldön vagy mittomén, s akkor nincs vita, hogy most passzol vagy nem a kategóriába…. Mert nekem is lenne olyan bp-i kedvenc hely, amiről írnék.. nem reklámként és nem szponzorálva, hanem mert nagyon jó a hely… A Bloodymary semmivel sem lesz kevesebb attól, ha nemcsak hazai helyeket kommentálunk, sőt… De ti tudjátok…
Egyet értek!
én is veletek. Csak szerintem, ahhoz egyszer kéne írni valamiről, hogy kategóriát kitaláljanak. Persze fordítva is lehet, csak nem biztos, hogy túl hiteles.
Kihagyhatatlan helyet tudok én is Pesten:) meg máshol is
Timi, mit szólsz?
Szerintem startból azt kellett volna játszani, hogy bármiről lehet írni, ami a vendéglátással, gasztronómiával klappol, aztán majd a szerkesztő kategorizálja, ahogy akarja. Viszont ha már így kezdődött, akkor tényleg következetsnek kellene lenni az adott kategóriához. Lehetne mondjuk egy fórumot indítani, külön, hogy kinek mi a véleménye a Bloodymaryről, mit kifogásol, mit tartana jónak, hogy ne X-nek az Y kocsmáról szóló kritikája alá kelljen írni az oda totál nem passzoló kommentárokat. Aztán meglássátok, na!
pl. egy olyat, hogy “általános beszólások”, vagy tudja a fene, ahogy a Gáspárik blogján is volt, hogy ha xy-nak csajágaröcsögéről baja volt, hogy nem megy a tv2, akkor panaszát ne a Filmfesztiválról szóló bejegyzés alá öntse ki, hanem az Általánosba.
A Szalonbeszélgetésekben a legjobb helyekről kategóriába abszolút belefér az is, hogy kihagyhatatlan külföldi helyekről írjon az ember… ha még lesz több ilyen bejegyzés, utólag elvileg feloszthatnám külföld-belföld alkategóriákra.
Általános beszólások: mailben mindeddig működött, nem látom értelmét külön fórumnak. Ha vkinek vmi baja volt, megírta, válaszoltam. Ha mindenképp nyilvánosan akartok szidni, ott a Disputa-topik, a Szidjuk a Transindexet Az egyes postokhoz érkező offtopik-megjegyzéseket eddig sem moderáltuk ki, amúgy szó volt arról, hogy a legfrissebb kommenteket kihozzuk főoldalra, hogy lehessen tudni, éppen melyik bejegyzés kapcsán van vita.
Az nem működött volna, hogy eleve úgy indítunk: bármiről lehet írni, ami a vendéglátással, gasztronómiával kapcsolatos. A legtöbben a suliban rettegnek a szabad fogalmazás című fejezettől… kell a leszűkítés, kell a kategória, amihez igazodni lehet. De ha a kategória egy idő után inkább korlátoz, mint inspirál, akkor hagyni kell a fenébe. Illetve hát kell rendszer, persze, hogy könnyebb legyen az eligazodás a felületen. A Szalonbeszélgetések eleve azért volt kitalálva, hogy lehetőleg minden beleférjen, ne kelljen szövegeket csak azért kihagyni, mert épp nem illik valamelyik eredeti kategóriába. A Szalonbeszélgetéseken belül lehet bővíteni, természetesen, mint ahogy meg is történt a Törzsvendéggel, csak egyelőre nem látom értelmét a legjobb külföldi helyek alkategóriának.
Szóval írjatok
bár nem szeretek igazat adni, be kell vallanom, hogy a harmadik bekezdésben teljesen igazad van.
Akkor most én sem iirhatok a Régi Siposról, ahol a napokban olyan észveszejtően finomakat ettem-ittam Anyósországban?
Természetesen írhatsz.
A Centrálról volt egy kis szösszenetem, ideillik:
A legendás helyek fogyófélben vannak, de előfordul, hogy tetszhalotti állapotból életre kelnek. A Centrál kávéház Cseh János és Mihályi János keze alatt nemcsak ismét működőképes, népszerű és látogatott, de gasztronómiai szempontból alighanem jobb, mint valaha. Ez persze száz százalékos bizonyossággal nem állítható, de vélelmezhető. Hosszan részletezhetnénk most a kávéház múltját, a történelem levegőjét árasztó atmoszféráját, az ízléses beltér egyes elemeit, de összepontosítsunk inkább a kulinaritásra.
A Centrál szolgáltatásai közül kétségkívül a legcsábítóbb a menza-áron kínált három fogásos „könnyű ebéd”, az ország egyik legjobb konyhafőnökétől. Még a spárgaszezon idején voltunk ott ebédelni: ketten végigettük lényegében az összes déli ajánlatot, melyek mind rendben találtattak, érdekes, hogy a jóval magasabb áron rendelt á la carte ételek okoztak némi csalódást. Persze azok is a mai átlagszínvonal felett voltak, de mégis hiányérzetünk maradt utánuk. A kiszolgálás pedig kifejezetten arrogáns volt.
Ami sokat nem jelent, még a legjobb helyeken is nagy a pincérfluktuáció, amit az is mutat, hogy a minap, amikor kifejezetten a desszertkompozíciók megkóstolása végett ültünk be e patinás helyre, a kiszolgálással sem volt gond azon túl, hogy a sablonos kommunikáción terepén kívül a pincérek leblokkolnak és reakcióképtelenek.
Viszont Mihályi János desszertkompozíciói nem véletlenül híresek messze földön. A krémes kiváló, a somlói esztétikus, ízletes, de nem katartikus, a kókuszos, feketecsokoládéval bevont édesség lenyűgöző, a Centrál specialitása, a „ház desszertje” pedig elsöprő, lehengerlő. Az adagok kicsik, az árak pedig magasak. De ha az ember választhat, hogy elfogyasztja-e a kettőszázötvenhetedik unalmas, ipari alapanyagokból összerakott, fél ebéddel felérő somlóit vagy pedig megkóstol négyszer annyi pénzért két Mihályi János-féle művészi kreációt, nos a válasz ínyencek esetében nem kétséges…
Ja és hadd szögezzem le: én mindig a magam véleményét írtam, soha nem PR cikkeket. A számláimat is magam egyenlítem ki.
Persze ettől függetlenül igyekszem a jót látni.
Ezt csak azért szögeztem le, nehogy valaki azzal jöjjön, hogy erőltetten pozitív a kritika.
Közben sajnos Mihályi és Cseh távozott, a Centrál pedig jelentősen visszaesett - ezt is tapasztalatból mondom. :((( De azért érdemes elmenni oda. Az eddigi “nagyon jó” kategóriából visszaesett a “jó”-ba.
Kedves Fülöp Noémi !
(már H.A. ez az igazi neve, és nemcsak felvett
művésznév. Bocsánat, de úgy értem, irodalmi-értelmiségi körökben ez bevett szokás. Már-már rutin. Egyszer én is H.A.sználtam - de olyan fantáziátlant, hogy említésre sem méltó.)
A lényeg. Köszönöm a békebeli hangulatú cikkét. Olvastam a többi hozzászólást is. Mit mondjak?
A magyar ember szeret fanyalogni. De mindenen.
Nekem tetszett a Kávéház kívül-bévül-pincérestül. Meg a róla szóló méltatás is.
Kedves, könnyed hangulat.
Né-H.A. csak ennyi kell … a jóhoz.
KöszöNETtel :
H.arsányi A.nikó
(már / még) Szegeden, 2011. X. 15-én