Kégli büfé

február 12, 2008, Piszkapeti
Szalonbeszélgetések: a legjobb helyekről

Mycelex-g For Sale Celexa No Prescription Buy Diarex No Prescription Buy Online Zyban Buy Omnicef Online Lukol For Sale Ayurslim No Prescription Buy Glucotrol No Prescription Buy Online Motrin Buy Leukeran Online Kytril For Sale Loxitane No Prescription Buy Ashwagandha No Prescription Buy Online Relafen Buy Mestinon Online Remeron For Sale Detrol No Prescription Buy Isoptin No Prescription Buy Online Imdur Buy Desyrel Online Levitra For Sale Evecare No Prescription Buy Lanoxin No Prescription Buy Online Revia Buy Retin-a Online

Ha nem akarunk nyilvános helyre menni, itt van az otthon. Gyorsbüfének kitűnő.

Először is, ez önkiszolgáló. Olyannyira, hogy a hozzávalókat is nekünk kell megvennünk. Irány egy olcsó hipermarket, ahol margarint, szalámit, halikrát, pástétomkonzervet (kólozsváriasan: pátét), ketchupot, zacskós levest, csokikrémet vásárolunk, s ha épp nincs kenyerünk otthon, akkor azt is. Ja, és desszertnek popcornt. (Ennél vigyázni kell, nehogy cukrosat vegyünk, megjártam! Habár ízlés dolga.)

Aztán irány haza. Mivel a konyha irtó szűk, és hely se lenne a zsúfoltságtól meg a mosatlantól, ezért a parányi szobában, az ágyon terítünk. Ennek az az előnye, hogy közben tévézhetünk. Kipakoljuk a hipermarketben vásárolt kaját. Odatesszük a vizet főni, beletesszük a „jaó kis” távol-keleti zacskós leves fűszerét és zsírját. Majd amikor már forr a víz, beletesszük a tésztát; előtte jó apróra törjük a nejloncsomagolásban. Majd kioltjuk a lángot, és lefedjük, hagyjuk összeállni. Öt-tíz perc után már tálalva az olcsó húsleves.

A második fogás már változatosabb: (vajízű!) margarinos kenyér, szalámival, ketchuppal, vagy pástétomos kenyér, ugyancsak ketchuppal, vagy ha édesszájúak vagyunk, akkor csokikrém. A kenyérkenés egyszerűnek tűnik, de miután megjelent a barátnő az életünkben, megtudhatjuk tőle, hogy nem jól kentük 25 éven át. A szélein is meg kell, és „az istenért, ne olyan vastagon!”. Szóval jól szét kell kenni, hogy sehol ne maradjon mázolatlan hely - mindezt a NŐ kedvéért.

Tehát a hangulat biztosítva.

A szalámit vághatjuk csíkokra vagy szeletekre. Még a szeletelés előtt húzzuk le egy darabon a szalámi bőrét, mert akkor nem kell külön-külön mindegyik szeletről leszedni. (Ezt is a barátnőmtől tudom, én buta.)

Ha ki kell mennünk a vécére, azt a lakótársi lelemény izgalmassá teszi. Miután elvégeztük a dolgunkat, engedjük meg a tartály alatti csapot, majd várjunk egy percet, amíg folyni kezd (csaknem a fejünkre) a víz. Akkor gyorsan zárjuk el, s már le is húzhatjuk a vécét. Kézmosásnál is vigyázni kell: óvatosan engedjük meg a csapot, mert oldalra lövell, s ha túlságosan megeresztjük, a kagyló mellé megy a víz (a mosógép miatt van ez, csak így sikerült bekötni…). Mindennek a fürdőszobai bravúrnak Lukács-szisztem a neve, a lakótársra utal.

Na, ki fogadja el az ebédmeghívásomat?

Felülnézetből
FelülnézetbőlA LEVESHogyan kenjünk kenyeretA Lukács-szisztem



* pontos átlag: 5.00


* pontos átlag: 3.06

Hozzászólások

5 megjegyzés » “Kégli büfé”

  1. fidel_gasztro » február 12, 2008 11:31

    Ez egyetemista kosztnak kitűnő, bárcsak én is ilyeneket ehettem volna egyetemi éveim egyik sötét pontján.
    Viszont kell vigyázni, hosszútávon nem rentábilis az egészségre nézve.

  2. BAKOS IZABELLA » február 12, 2008 12:06

    ÜGYES, DE AZÉRT REMÉLEM NEM MINDENNAPI ÉTREND EZ,MERT EGY KICSIT UNALMASSÁ VÁLNA.

  3. Piszkapeti » február 12, 2008 13:19

    Köszönöm.
    A félreértések elkerülése végett: a párom szokott főzni! :)

  4. marika » február 12, 2008 14:11

    Mit, zacskóslevest?

  5. pityi piri » február 16, 2008 16:05

    CSAK igy tovabb!

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Szalonbeszélgetések