Kégli büfé

február 12, 2008, Piszkapeti
Szalonbeszélgetések: a legjobb helyekről



Ha nem akarunk nyilvános helyre menni, itt van az otthon. Gyorsbüfének kitűnő.

Először is, ez önkiszolgáló. Olyannyira, hogy a hozzávalókat is nekünk kell megvennünk. Irány egy olcsó hipermarket, ahol margarint, szalámit, halikrát, pástétomkonzervet (kólozsváriasan: pátét), ketchupot, zacskós levest, csokikrémet vásárolunk, s ha épp nincs kenyerünk otthon, akkor azt is. Ja, és desszertnek popcornt. (Ennél vigyázni kell, nehogy cukrosat vegyünk, megjártam! Habár ízlés dolga.)

Aztán irány haza. Mivel a konyha irtó szűk, és hely se lenne a zsúfoltságtól meg a mosatlantól, ezért a parányi szobában, az ágyon terítünk. Ennek az az előnye, hogy közben tévézhetünk. Kipakoljuk a hipermarketben vásárolt kaját. Odatesszük a vizet főni, beletesszük a „jaó kis” távol-keleti zacskós leves fűszerét és zsírját. Majd amikor már forr a víz, beletesszük a tésztát; előtte jó apróra törjük a nejloncsomagolásban. Majd kioltjuk a lángot, és lefedjük, hagyjuk összeállni. Öt-tíz perc után már tálalva az olcsó húsleves.

A második fogás már változatosabb: (vajízű!) margarinos kenyér, szalámival, ketchuppal, vagy pástétomos kenyér, ugyancsak ketchuppal, vagy ha édesszájúak vagyunk, akkor csokikrém. A kenyérkenés egyszerűnek tűnik, de miután megjelent a barátnő az életünkben, megtudhatjuk tőle, hogy nem jól kentük 25 éven át. A szélein is meg kell, és „az istenért, ne olyan vastagon!”. Szóval jól szét kell kenni, hogy sehol ne maradjon mázolatlan hely - mindezt a NŐ kedvéért.

Tehát a hangulat biztosítva.

A szalámit vághatjuk csíkokra vagy szeletekre. Még a szeletelés előtt húzzuk le egy darabon a szalámi bőrét, mert akkor nem kell külön-külön mindegyik szeletről leszedni. (Ezt is a barátnőmtől tudom, én buta.)

Ha ki kell mennünk a vécére, azt a lakótársi lelemény izgalmassá teszi. Miután elvégeztük a dolgunkat, engedjük meg a tartály alatti csapot, majd várjunk egy percet, amíg folyni kezd (csaknem a fejünkre) a víz. Akkor gyorsan zárjuk el, s már le is húzhatjuk a vécét. Kézmosásnál is vigyázni kell: óvatosan engedjük meg a csapot, mert oldalra lövell, s ha túlságosan megeresztjük, a kagyló mellé megy a víz (a mosógép miatt van ez, csak így sikerült bekötni…). Mindennek a fürdőszobai bravúrnak Lukács-szisztem a neve, a lakótársra utal.

Na, ki fogadja el az ebédmeghívásomat?

Felülnézetből

FelülnézetbőlA LEVESHogyan kenjünk kenyeretA Lukács-szisztem



* pontos átlag: 5.00


* pontos átlag: 3.35

Hozzászólások

5 megjegyzés » “Kégli büfé”

  1. fidel_gasztro » február 12, 2008 11:31

    Ez egyetemista kosztnak kitűnő, bárcsak én is ilyeneket ehettem volna egyetemi éveim egyik sötét pontján.
    Viszont kell vigyázni, hosszútávon nem rentábilis az egészségre nézve.

  2. BAKOS IZABELLA » február 12, 2008 12:06

    ÜGYES, DE AZÉRT REMÉLEM NEM MINDENNAPI ÉTREND EZ,MERT EGY KICSIT UNALMASSÁ VÁLNA.

  3. Piszkapeti » február 12, 2008 13:19

    Köszönöm.
    A félreértések elkerülése végett: a párom szokott főzni! :)

  4. marika » február 12, 2008 14:11

    Mit, zacskóslevest?

  5. pityi piri » február 16, 2008 16:05

    CSAK igy tovabb!

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Szalonbeszélgetések