Bowling Club

december 29, 2007, admin
3) Helység: Kolozsvár 2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: ÉTTEREM 1) Típus: KLUB (DISZKÓ)



Mr Green
Bowling klub Kolozsváron? Kicsit olyan ez, mint egy irish pub Moszkvában, vagy billiárdklub Tokióban. Szó se róla, lehetséges, meg van is, csak valahogy nem illik a hely szelleméhez. Nem akarok hosszú fejtegetésbe bocsátkozni Kolozsvár és a füstös bádogkocsmák diszkrét együvé tartozásáról, inkább azt emelem ki, hogy az említett bowling klub az első percekben hozza a kolozsvári fílinget: a betoppanók kis, homályos asztaloknál ücsöröghetnek, míg ürül egy pálya – az asztalok közt félhomály, fullasztó füst, fülsüketítő gagyitechnó, ami annál rosszabb, hogy nem Winamp Playlistről megy, hanem „igazi” DJ keveri vagy mi a fene.

Ami pedig a kiszolgálást illeti, egy történet: várok körülbelül tíz percig, de mivel senki nem kérdi meg, akarok-e valamit, úgy gondolom, hogy a pulthoz járulok. De közben észreveszem, hogy igazi olasz fagyi is kapható – arra fordulok, megállok a vitrin előtt, senki. Ide-oda nézek, észreveszem, hogy egy pincérszerű lány ácsingál néhány méterre tőlem, unott arccal cigizik. „– Elnézést, kaphatnék egy gömb fagyit?” „– A kolléganőm majd kiszolgálja önt” – mutat a másik oldal fele, ahol valóban áll egy lány, de szemmel láthatóan nagyon el van foglalva, hosszú sor kígyózik előtte. Én dühösen a piastand fele el, pénzt a pultra csap, sört megkaparint, asztalhoz vissza. Mire a sör felénél tartok, meg is érkezik az asztalhoz a pincér. Szó se róla, lehetett volna lassabb is.

Bowlingozni viszont egészen más világ: először is az ember jóval magasabban ül, így kényelmes fennsőbbségérzettel tekinthet végig a homályos, füstös termen. Aztán meg a golyót gurítani nem rossz szórakozás, sőt. A játék elég könnyű ahhoz hogy egy kezdő társaság félóra alatt belejöjjön, ugyanakkor egy haladó játékos is talál csiszolnivalót a mozdulatokon. Ha az ember sörözik is közben, egész jó kis hendikep-rendszer alakul ki: minden kör után kicsit nehezebb célozni, bizonytalanodik a kéz meg a láb, egyre nehezebben gyarapodnak a pontok, egyre hangosabban röhögnek a többiek ott hátul. Jó hír viszont, hogy itt a kiszolgálás már kifogástalan – a sör mindig kézre áll, és az üveg sosem üres. Végül már a dufta sem zavar, meg a füst sem, az sem baj, ha nyersz, vagy veszítesz: minden jól van úgy, ahogy.

Ms Pepita
Mivel sosem jártam még igazi bowling-klubban, úgy képzeltem el a dolgot, mint a filmekben. Mindig is szimpatikus, csábító szórakozásnak tűnt, egy olyan tevékenységnek, amit direkt erre a célra kialakított helyen, a sportot kedvelő embereknek megfelelő környezetben szokás űzni.

Ehhez képest a klub inkább diszkónak tűnik első látásra. Felfoghatatlan, hogy egy olyan helyen, ahol az ember vagy bowlingozik, vagy billiárdozik, vagy csocsózik, vagy kosárra dob, vagy sörözget egy asztalnál és beszélget(ne), egyszóval, senki sem bulizik, minek kell sötétség és üvöltő zene.

Ami a bowlingozást illeti, megvan minden, ami kell, cserecipők, elektromos kijelző, különböző súlyú golyók, minden működik is rendesen. A pálya klassz látványt nyújt a kékes fényeivel a félhomályban, fotós kísérletezgetéshez pont megfelelő. Viszont aki kiad 8 lejt egy játékért, az szerintem játszani akar, nem csodálkozni.

Ms White
A kuglipályán ledöntött bábuk döngése az üzem nagyságú térben kiválóan rezonál, így ha az ember a nem tudni, vendéglőnek vagy kocsmának elkülönített nézőtérben tartózkodik és beszélni próbálna asztaltársaságának tagjaival, jobb, ha már idejében megtanulja a jelbeszédet vagy a szájról való olvasást. És a diszkókban dívó menő slágereket dübörgő hangszórókról nem is beszéltem…

Eközben a méretes, elnémított plazmatévén a Backstreet Boys hiába próbálja meghódítani a próbababákra emlékeztető törzsvendégsereg női tagjait, fel sem vehetik a harcot a surranókat viselő, kuglizó trendi fiatalemberekkel.

De ha már nem akad mondanivalód, vagy éppenséggel nem akarod hatodik alkalommal is meghallgatni a haverod esetét Tóth Marival, akkor a Bowling Club a tökéletes helyszín egy péntek esti kiruccanásra.

Ms Orange
Először is az a bajom, hogy mindenki bowlingnak nevezi a kuglit – OK, románul valszeg nincs rá jobb szó, de ez még nem jelenti azt, hogy nekünk ennyire hűségesen át kellene vennünk. A falusi kuglipályák meghittségét itt ne keresd, a hely hideg, sötét (vagy éppen villódzó fényekkel teli), hangzavar van, tömeg van, és ha nem lenne az emeleti vendéglőrész pizza- és csendkínálata, nagyon hamar elmenekültem volna a helyszínről. A leginkább azt hiszem az zavart, hogy olyan tornaterem méretű az egész, nagyon magasan volt a plafon, és az iskolai szalagavatók vagy gólyabálok jutottak eszembe, brr. A pizza 12-14 lej közötti áron kapható, és ezért az árért ehető, sőt le lehet hozni a vendéglőből.

Cím: Dorobantilor 30-32., további infó itt.



* pontos átlag: 3.00


* pontos átlag: 3.03

Hozzászólások

8 megjegyzés » “Bowling Club”

  1. Rezso » december 29, 2007 18:13

    Ms Orange, azért nevezik bowlingnak, mert ezt 10 golyóval játszik, a kuglit (becsületes nevén tekét) pedig 9-el. És a golyók mérete is különböző.

  2. MsOrangenak » december 29, 2007 19:16

    es romanul popice. tehat van ra jobb szo, csak epp nem eleg trendy ;)

  3. FC » december 29, 2007 21:12

    Rezso, en nem ertek anyira hozza mind te, de nagyon zavar, hogy a 80′-as evekben nemetul beszeltunk, most mar angolul. Ha tovabbra is kotekedni akarsz a kuglit illetoen, valaki egyszer valtozo meretu golyokkal a szotaradba irja, hogy kugli. nagyon felidegesitettel … kuglizo aranyapam!

  4. tootles » december 29, 2007 23:26

    “Kicsit olyan ez, mint egy irish pub Moszkvában, vagy billiárdklub Tokióban”.

    Ezzel nagyon jópofát akart a kedves szerző, de még jobban melléfogott. Nem járt eddig sem Moszkvában, sem Tokyo-ban, ugye?

  5. Heckipecki » december 30, 2007 17:44

    Nekem ez az egész úgy néz ki mintha a 80′-as évek vége köszönne vissza.Legalábbis a képek láttán,mert a mai világban ciki olyan helyen cigizni ahol sportolnak is.A zene sem szokott üvölteni,inkább félhangosan,ha már a félhomályt választották.

  6. humm » december 30, 2007 18:23

    Én valahogy megértettem, hogy mit akart az első szerző mondani…Nyilván van irish pub Moszkvában, és biliárdklub Tokióban, csakhogy szerintem azt akarta mondani, hogy Kolozsvárhoz nem talál, teszem azt ha Moszkvába mennék -mert nem voltam én sem- biztos nem irish pubba mennék, viszont az is igaz, hogy nem a turistáknak találtak ki mindent.
    Tehát egyszer megnézném itt Kolozsváron ezt a helyet, és az viszont a kritika nagy hiánya, hogy nem derül ki, hogy merre van…
    Vagy csak én olvastam figyelmetlenül?

  7. Transindex » december 31, 2007 19:56

    nem, valóban kimaradt, most beszúrtuk a cikk végére, köszi a figyelmeztetést.

  8. Margit » június 1, 2010 22:04

    Biztosan nem olvassa már senki ezt a bejegyzést így szinte 3 év után, de azért elmondom, hogy ez a hely úúúúristen! Volt szerencsém vagy két órát eltölteni lent az összezsúfolódott asztaloknál. Még jó hogy nem voltak sokan, mert tömegiszonyom is lett volna az agorafóbia mellett. Többet be nem teszem a lábam oda…

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Szalonbeszélgetések