La mitocanu’

augusztus 27, 2007, montechristo
2) Kategória: c) KÖZÉPKATEGÓRIÁS 1) Típus: ÉTTEREM 3) Helység: Vama Veche



Ahogy Magyarország álneves, a vendéglősök körében rettegett étteremkritikus párosa, a Wittman fiúk megállapították: mindenképp szükséged van egy referencia-helyre, vagy -szakácsra, aki olyan kitűnően főz, melyhez a többi vendéglátóhelyet hosszú időn keresztül viszonyítani tudod. Az egyik Wittman bevallása szerint az édesanyja, majd az egyik barátnője volt számára a referencia – hogy étteremben mit tartottak mértékadónak, az a fent belinkelt rovatukból kiderül.

Számomra a Vama Veche-i La mitocanu’ (újabbkeletű hivatalos nevén a Lyana, a román tengerpart legdélibb csücskében) mérce, az alapinformáció, a biztos pont, amelyről állva ki lehet mozdítani az egész vendéglős világot, vagy legalábbis meg lehet ragadni úgy igazából a villát. A vendéglő közkeletű nevét “nagymenő, baromarcú pofának” lehetne fordítani; valószínűleg onnan jön, hogy a hely szlogenje kedves iróniával “porţii mitocăneşti la preţuri muncitoreşti”, ami szépen jelzi azt, hogy a köztudatban úgy él, hogy csak a nagymenők ehetnek igazán jól (és sokat) egy vendéglőben, de ezen a helyen a munkásosztály is kibírja az árakat. És ez a reklámszöveg nem a poén miatt okés, hanem azért, mert egészen gyomorszinten igaz. Mert pontosan leírja a vendéglő kínálatát. Itt így főznek, és kész.

Hogy miként mutat a La mitocanu’, azt most hagyjuk: nem jobban, és nem rosszabbul, mint bármelyik szabadtéri vendéglátóhelyiség bármely romániai nagyvárosban. Az asztalok kissé tramplik, nem széken ülsz, hanem padon, némelyik billeg, és nem cserélnek napközben terítőt. De ez lényegében mindegy: semmire se mész egy olyan helyen, ahol szuperintelligens az olasz minimalista dizájn (mondjuk), de rosszul főznek és csillagászatiak az árak.

A vendéglőt már két egymást követő évadban volt alkalmam tesztelni, vagyis a kritika nem egyetlen alkalom benyomásait összegzi. A hely elsősorban a rostonsültekben kiváló, de más étkek esetében is határozottan az átlag fölött teljesít. A tényleg felséges, rostonsült halételek (például a bébicápa) 10 dekája 7 lej; és a pincér elismerő pillantásokat vet rád, ha puliszkát vagy rizset rendelsz hozzá (és nem krumplit, mert az nem talál). A rostonsült egyszerűen pont olyan, amilyennek lennie kell: nem égett, nincs kiszárítva, de átvette a füst jellegzetes ízét és a hirtelensütés aromáját, és persze elomlik a szádban. Az étlapon tízféle hal szerepel, ezek közül néha egy-egy szokott hiányozni az aznapi menüből (ez attól függ, milyen fogás volt aznap hajnalban kint a tengeren). De van dobrudzsai, pácolt halfélékből főzött étek is (ez a saramură dobrogeană). Általában érdemes a halmenüt végigkóstolni, és a további alkalmakkor a többit.

Egyéb, garantáltan bevált fogások az étlapról: Churchill ujja – ez tésztafélében átsütött hústekercs, de tényleg akkora adag, mintha egy óriás bronzszobor nagyujját szervíroznák. Arab (kovásztalan) kenyérben szervírozzák a görög tekercset, ami darálthús-keverék sok-sok zöldséggel, és tényleg lelóg a tányérról. Rablóhúsból is itt ettem életemben a legjobbat. Sőt paradicsom-salátából is – valami szuper keleties fűszerrel és olivaolajjal volt megbolondítva, arab saláta fantázianéven futott, kár, hogy nem kérdeztem meg tavaly, hogy mi a titka, mert az idén már hiányzott az étlapról. Ilyen kevés alapanyagból ekkora élményt kihozni – szóval, ez a gasztronómia.

Az idei extra pedig a kebab keleti módra volt: ez gyakorlatilag három miccs, dupla akkora, mint amilyeneket a kifőzdékben gyártanak; a La mitocanu’-féle rostonsütés standardja szerint elkészítve –azaz finomabbul, mint eddig bárhol másutt – hozzá további roston megpirított és szafttal megöntözött zöldségfélék: paradicsom, paprika, hagyma.

Ínyenceknek való hely: egyszerűen azért, mert kevés vendéglőről lehet elmondani, hogy egy év múlva is olyan erős az ízélmény, mintha csak a minap rendeltél volna. Ami az árviszonyokat illeti: a levesek 6-7 lej körül mozognak, a főfogások 7 és 20 lej között (a legdrágább például a lazac-saláta, illetve -rostonsült). Összegezve elmondható, hogy 20-25 lejből egy személy kiválóan étkezhet, italnak a sört és desszertnek a kávét beszámítva. (Helyszín: Vama Veche, befordulsz balra ott, ahol a tengerpartra vezető első utca végetér. További támpont: a KM Zero kocsmával szemben, és Papa la Şoni vendéglő-kocsmájához közel.)



* pontos átlag: 5.00


* pontos átlag: 2.70

Hozzászólások

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Szalonbeszélgetések