Retro

július 9, 2007, sza_bee
3) Helység: Arad 2) Kategória: d) JUPPI 1) Típus: ÉTTEREM



Úgy adódott, hogy 1 darab biznyiszvendégnek kellett gondját viselni a múlt hét két délutánján. A meleg és a lustaság adta az alkalmat, hogy kipróbaljuk a helyi Continental szálló direkt konkurensét, a Retro éttermet. Akik nem találják, azoknak könnyítésül: hotellel szembenállva jobb oldalt. A hely klasszisnak számít az aradi “ugorjunk be és együnk valamit” körökben. Anno amikor a vagongyárosoknak szép fizetése volt a piros lobogó alatt, gyakran látogattak ide szomj vagy éhség oltása érdekében. Két éve az egész helyiség új arculatot kapott, most már igen jól mutat, a bejárattól a budiig.

Mivel a pincehelyiségben lévő (fő) termet csak futólag láttam, inkább csak a teraszról kialakult impresszióim alapján ítélem meg a helyet.

A terasz egy ingatlan és a hotel parkja közé épült; stratégiai megfigyelő pozíció lehet azoknak, akik nem szédülnek el a járdán hömpölygő embertömegtől.

A kovácsoltvas bútorzat párnákkal egész elfogadható. A terasz egész felületét óriásernyők védik a többféle támadástól, ezek között megemlíteném az égből aláhulló esőcseppeket, a galambok által pottyantott szeretetcsomagokat és ugyancsak az általuk levert piszkot, amit valószínűleg az épület padlásáról vagy párkányáról kotornak le. Ez utóbbi hatalmas csattanásokkal érkezik a feszülő vászonra, majd a fal mellett landol egy gyönyörűen spontán ikebana formájában. Ezúttal kijelentem: a fal melletti székekre ülni vakmerőség.

De térjünk a lényegre. A pincérek szívélyesek, meglepő módon kitalálják, hogy az ember mit szeretne enni, és gyorsan ki is hozzák a kért ételeket. Meg tudnak érthetően szólalni angolul és németül. Hmm. Csinosságról nem tudok beszélni, mert a kötelező öltözet nagyon fiús, nadrág, ingecske, kötény, tiszta, mint a patyolat. (Az abrosz úgyszintén.)

A menü változatos a nemzetközi konyha jegyében. Pizzát nem készítenek. Szinte minden megtalálható a haltól a csirkéig, különböző körítésekkel spékelve. Én speciel kétféle csontozott csirkemellel próbálkoztam, egyik citromos, másik natúr, egyikhez főtt kerti zöldség, másikhoz grillezett gomba.

(Stop. Kicsit kiszállok nyálazni.)

Szóval. Leveseket nem próbáltam, de a kolléga igencsak nyakalta a pacallevest.

Illik tudni, hogy étvágygerjesztőnek az ember elé vágnak egy csónak alakú tálat általában 3 aprószendviccsel, ikrával, vinetével, körözöttel vagy zakuszkával. Yamm. Ezzel el lehet bíbelődni, amíg a rendelt ételt kihozzak.

Érdemes még megpróbálni a desszerteket is, itt kifejezetten ajánlom a románul “papanas” -nak keresztelt kultúrmicsodát. Azért kultúrmicsoda, mert kultúrmicsoda. Tessék elmenni és elolvasni. Mert azt enni nem lehet. Olvasni kell. Becsszó, OLVASNI!

A lokál javára szól még, hogy néha befigyel egy ragazzo italiano séf, akinek a keze alól még speciálisabb kulináris mesterművek hagyják el a konyhát. De ezt ki kell fogni, szegény ember ugye nem dolgozhat 24/7.

Az árak nem a legbarátságosabbak, de éppenséggel ki lehet bírni. Bankkártyával is lehet fizetni, csak kell hozzá egy kis türelem meg egy kis lélekjelenlét. Első este a kollégám kártyájával eltűnt pincérnő kb. 30 perc után jött vissza, hogy a kártya nem müxik, az enyémmel (ugyanaz a bank, ugyanaz a kártyatípus) 5 perc után minden rendben volt. Hmm… Hiába, ha valami gőzölög az orrom előtt, nehezen figyelek oda, hogy mit is pusmognak körülöttem :-)

Jó étvágyat!



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 2.72

Hozzászólások

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Szalonbeszélgetések