Café 1192 – “Sárga”

május 11, 2007, bambi
3) Helység: Nagyvárad 2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: KOCSMA/PUB



A Városháza utca a város házáról kapta nevét. S kezdődik az átszellemült séta a Szent László katolikus plébániánál, folytatódik a Kolping konviktussal, majd áttérek az utca bal oldalára és az Illyés Gyula Református könyvesüzletben bóklászom. Harangszóban, s Helikonban semmi bors, tehát nyalok egy házi készítésű fagyit a Lestyánban. Míg az Újvárosi református templom ikertornyát bámulom megfeszült nyakkal, s kidagadt ádámcsutkával, addig a pedalicis lányok bazsalyognak a lecsöpögtetett ingemen. Miután átkelek egy garmada – sokat sejtető – KRE rendszámú személygépkocsin, egy műemléknek beillő zsinagógában találok buldózerkezelő szakmunkás lelkét gyönyörködtető látványt s már meg sem lepődök a Királyhágómelléki Református Egyházkerült székházának feltűnésén. Balra Arany János kollégium s bla bla bla. Most érkeztem meg. A város, az utca és az előzményekkel tökéletes összhangban nyitja piros ajtaját a „Sárga”, amit nem is így hívnak.

Hűen a történelmi közeghez és a spirituális hangulathoz, László király szentéavatásának állít anakronisztikus mementót a Café 1192.

Kicsi, meleg, kávéillatú és veszélyes. Első próbatétel: nem megbotlani a belépő három lépcsőfokán egy feketeözvegy-szerű mosoly, s szemeinek kereszttüzében. Második: megtalálni a megfelelő szavakat egy sör átvételére – mély a dekoltázs, még mindig néz. Harmadik: feltornászni magam a cseresznyeszínű álnok lépcső-létra kombináción s közben azon mérem a lelkem, hogy mért nem gyúrtam többet fenékre – szeme az asztalomig elkísér.

Kompakt. Szemmel láthatóan. Lent két asztal – bővíthető, s fent egymás után sorjában öt. Mellettük kicsi folyosó és a homlokzaton strandlabda méretű falbaépített ventillátor. Nem nagy őrjöngések színhelye lehet ez – gondolná fáradt vándorom –, s nem telik bele három sör, már az asztaltól felállván is megmozgat négy embert. Mint Szemirámisz függőkertjében csüggenek deákok korláton, asztalon, bárpulton s egymáson. „Hoppá! Bárszékek is vannak” – konstatálja, s én nem mondom meg neki, hogy az utolsó kicsit rozoga, nagyot lehet róla tanyázni.

Lépcső alatt liliputi illemhely, s hogy a gyönyörűség ma nem takarított, az látszik; vagy annak a kétszáz embernek emlékezete, aki egy 25 pénzes lovagcímkés sörért ma itt járt. Néhányan ugyanennyiért két deci jó bort szopogatnak s én gyenge-víg napjaimon duplájáért vodkát. Duplát! Cigarettát nem kapni. Szükség viszont egyáltalán nincs rá, mert a füstöt vágni lehet. Estére a mangrove erdők párás-ködös hajnalait idézi a hely.

Az I.Q. itt szagolható. Meg a sokféle parfüm is, mert a légkonditól még senki nem kapott középfülgyulladást. A Hugo Boss üti a STR 8-at! Bár e két eminens vendég is egymást. Közben a cseresznyegrádics átváltozott mozgólépcsővé s az ingatag korlát is lila dalra kelt. Az özvegy tekintete nem ereszt s mi jövet elfelejtettünk sört venni. Sebaj Tóbiás! Ordítod a nevét s a sör nemét, már postázza is fel. Győzelemittasan kortyolok nagyot, s cinikus gúnnyal nézek a hopponmaradt lépcsőre. A helyet elhasználtuk. A vakolat már bomlik s gyenge próbálkozás volt egy ízben a szépséghibákat picur söralátétekkel takarni.

A kocsma történetében 8 alá még nem tudtunk pincérlányt besorolni. Egyszer volt ötösünk, bár azt fiú kapta. De hitel volt, szerettük. Gézát is nagyon. Ő lány. A javából. Egy szó, mint száz, az eddigi pincérátlag erős 9-nek felel meg. Inkluszív kiszolgálás.

Hatalmas gravírozott üvegablakával a hely olyan hatást kelt, mint Nemo kapitány aquarium lívingje. A másfél pénzes hosszúkávé és a randomra játszott Ákos-Gotan Project-Apollo 440 muzsikára lassan elrohan, elsiet, majd elfárad künn a város, s nekem elfogytak a gondolataim és a cigim is. Itt mindenki diák. És mindenki törzsvendég. S aki ma nem fért be, holnap korábban elindul.

Éljen a király! S éljen a szentem. Mindkettő.

Üdvözlöm Hugo-t!



* pontos átlag: 4.00


* pontos átlag: 3.65

Hozzászólások

4 megjegyzés » “Café 1192 – “Sárga””

  1. barni » május 12, 2007 16:49

    Rejtõ Jenõ köszön rám a sorok között. Ami dícséretnek számít.

  2. bambi » május 14, 2007 12:59

    A rejtőző sorok között vagyok én is elbúva. Köszönöm

  3. Kinga » május 15, 2007 16:41

    Rám pedig egy másik arcod köszön rám…vajon melyik az igazi ? :) Igazából most csak mosolygok, kicsit mint a pedalicis lányok..és ha nem haragszol,Bambi, de a becenevet most megtartom…talán majd a sárgában elmondom :)
    szépen írsz, tetszik.

  4. Öcsike » szeptember 2, 2007 02:43

    En csak arra vagyok kivancsi, hogy ki az a fekete ozvegy es ki volt az 5 pontos. Kulonben a cikk nagyon valosaghu, elismeresem.

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Szalonbeszélgetések