Perla cukrászda

április 10, 2007, montechristo
2) Kategória: b) FAPADOS 1) Típus: CUKRÁSZDA 3) Helység: Buziásfürdő



 

In about ten minutes I felt like I
might live–but still wasn’t certain I wanted to.
(Lawrence Sanders)

Egy fürdőváros, szezon előtt. Ráadásul az a benyomásod van, hogy ez a szezon már harminc, vagy száz évvel ezelőtt végetért. Buziásfürdőn a monarchia fürdőkultúrája romosodik, a következő réteg a szocialista tömegturizmus salakja, majd az egészre valaki ráfújta a kilencvenes évek fogyasztói kultúráját, ami persze a bomlást nem fedi, hanem még rothadtperverzszebbé teszi a látványt.

A város központja egyetlen hatalmas, gondozatlan park, százéves platánokkal, szinte úgy, mint a Margit-szigeten, a sétányokon csak nyomokban látszik a gondozás, a víztorony melletti épületen betört ablakok. Szombat dél van, húsvét előtt, néhány nyugdíjas bóklászik, meg három nyomulós-kínai edzőcipős gyerek, akik elszántan valami bulit kajtatnak, annak teljes tudatában, hogy nincs. A parkon fedett allén lehet átsétálni, a tetőt tartó faragott gerendák között rácsos díszítés, és a középpontban álló filagória fazonját is láthatóan keleties-arabosra vette egy ismeretlen építész, mert az illett a gyógyvíz-kúrára járó kisasszonyok és urak napernyőihez, kalapjaihoz és sétapálcáihoz.

a menü

a menüreklámskinbeton díszítőművészeta hotel bejárataaz egyik benti asztalajtófogantyú, dizájner-daraba cuki és a szállóBuziásfürdő áttekintő térképe

A filagória előtti térségen négy méter magas, kovácsoltvas oszlopok, melyről egy trükkös fogasléces szerkezettel soktucat négyzetméternyi csíkos ponyvát lehet egy rúdról letekerni, hogy az étterem alant ülő vendégeit ne verje a nap. Mivel nincs szezon, a kerthelyiség még nem nyitott ki, bent a vendéglőben manele szól, egy csíkos suhogós párocska a nem működő szökőkút delfinjeit stíröli, azt reklámozva, mennyire szerelmesek. Az öt szocreál szálloda közül egyet újítottak fel; előtte a talajba épített gyógyvízkút, egy negyvenesnek kinéző tag megtölti a flakonját, és lemossa vele a Dacia 1310-es szélvédőjét. Képzeljük el az egészet áprilisi verőfény helyett novemberben: ez az a kisváros, ahova megérkezik Lawrence Sanders romantikusan cinikus nyomozója, Samuel Todd egy 1978-as krimiből, A hatodik parancsolatból, és lemondóan benyakalja a bár egyetlen üveg valamirevaló whiskyjét.

A Perla cukrászda a vendéglátóipari romok hetvenes évekből származó rétegében található, a városka egyetlen főutcáján, a hasonló nevű szálloda része. Öt darab porosnak ható esküvői tortán kívül semmilyen más sütemény nem kapható, viszont van chips, sósperec, egyéb rágcsálnivaló, levek a kóla-fanta-pepsi vérvonalból (1,5 lej). Rendelés közben meg lehet szemlélni, harminc éve milyen vörös árnyalat volt a díszcsempe-divat. A kávé olyan simogatóan gyenge, hogy a fürdőt a szív- és érrendszeri panaszokkal felkereső, szakszervezeti üdülőjegyes nyugdíjasok is bátran fogyaszhatják. Három konzervtejjel ajánlom, mert úgy legalább érezni az ultramagasan hőkezelt tej ízét (ára együtt 2 lej.)

Amíg isszuk, a főutcán már harmadjára hajt el egy helyi aranyifjú a szpojlerezett, sportgumis, sötétített Alfa Romeóján, majd leparkol a Felini (sic!) bár elé. Ez az a városka, ahol megállt az idő: addig megadóan romosodik, míg egy újabb Tarkovszkijt meg nem előzi egy rahedli pénzzel egy befektető, ráerőszakolva valami dizájnolt pezsgést. És akkor újabb darabja tűnik el a romániai nyolcvanas éveknek. Ilyenkor meg kell adni magunk a depressziónak, és kérni egy nyeletet Sam Todd italából.



* pontos átlag: 2.00


* pontos átlag: 3.13

Hozzászólások

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Szalonbeszélgetések